A Tatabányai Törvényszék Bf.278/2017/13. számú határozata embercsempészet bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 301. §, 348. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 61. §, 74. §, 92. §, 353. §, 459. §] Bírók: Csorba Zsolt Ödön, Élő András, Szabó Ferenc

Tatabányai Törvényszék, mint másodfokú bíróság

10.Bf.278/2017/13. szám

A Tatabányai Törvényszék, mint másodfokú bíróság Tatabányán, 2017. évi szeptember hó 28. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A törvényszék az embercsempészés bűntette miatt R. F. és társai ellen indított büntetőügyben a Tatabányai Járásbíróság 2017. évi május hó 11. napján kihirdetett 14.B.562/2016/57. számú ítéletét megváltoztatja, az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét 6 (hat) évre enyhíti, a közügyektől eltiltásra vonatkozó rendelkezést mellőzi, a II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét 4 (négy) év 6 (hat) hónapra enyhíti.

A II. és III. r. vádlottak által házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe akként kell beszámítani, hogy 1 napi szabadságvesztésnek 5 (öt) nap házi őrizetben töltött idő felel meg.

A törvényszék a II. r. vádlottal szemben az eljárás során lefoglalt és a Magyar Államkincstár Bü.92.165. számú letétjében kezelt 250 (kettőszáz ötven) euró vonatkozásában, valamint 108.658,- (száznyolcezer hatszázhatvannyolc) forint erejéig vagyonelkobzást rendel el.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú bíróság ítéletét.

A törvényszék a kiszabott szabadságvesztésbe az I. r., II. r. és III. r. vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől, 2017. május 11. napjától, a másodfokú eljárás befejezéséig, 2017. szeptember 28. napjáig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítani rendeli.

A másodfokú eljárásban a II. r. vádlottat terhelő 2.500,- (kettőezer ötszáz) forint bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s

A Tatabányai Járásbíróság R. F. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében (Btk. 353. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont). Ezért a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt a bíróság az I. r. vádlottat 11 év szabadságvesztés büntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, továbbá azt, hogy az I. r. vádlott a szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte az I. r. vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, elrendelte továbbá a Szegedi Járásbíróság 5.B.2583/2010/41. számú ítéletével kiszabott, végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását.

Ny. T. II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében (Btk. 353. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont). Ezért a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt a II. r. vádlottat 5 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, valamint azt, hogy a II. r. vádlott a szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a II. r. vádlott által bűnügyi őrizetben, valamint házi őrizetben töltött időt, a házi őrizetben töltött időt akként, hogy az 49 nap szabadságvesztésnek felel meg.

N. M. III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében (Btk. 353. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont). Ezért a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt a III. r. vádlottat 4 év szabadságvesztés büntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház, továbbá azt, hogy a III. r. vádlott a szabadságvesztés büntetésből feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a III. r. vádlott által előzetes fogvatartásban, illetve házi őrizetben töltött időt, a házi őrizetben töltött időt akként, hogy az 81 nap szabadságvesztésnek felel meg.

Az elsőfokú bíróság rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről is.

Az ítélettel ellen R. F. I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban enyhítésért, a bűnszervezetben való elkövetés mellőzése iránt jelentettek be fellebbezést. Ny. T. II. r. vádlott és védője, valamint N. M. III. r. vádlott és védője a bűnszervezetben való elkövetés mellőzése és enyhítés érdekében fellebbeztek.

A Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség Bf.852/2016/10. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság Ny. T. II. r. és N. M. III. r. vádlottak vonatkozásában a házi őrizet beszámítására vonatkozó ítéleti rendelkezéseket korrigálja; R. F. I. r. és Ny. T. II. r. vádlottakkal szemben alkalmazott vagyonelkobzás intézkedésről csak forintban kifejezve rendelkezzen, melynek mértéknél lévő elírást Ny. T. II. r. vádlott esetében korrigálja; a Ny. T. II. r. vádlottól lefoglalt, letétként kezelt 250,- euróra vonatkozó ítéleti rendelkezést korrigálja; az ítéleti tényállást az iratok tartalma alapján egészítse ki, pontosítsa; korrigálja mindhárom vádlott vonatkozásában a bűnösségi körülményeket; a büntetéskiszabással kapcsolatos jogi indokolást korrigálja; indokolásban a vádlottakra irányadó büntetési tételkeretet, a középmértéket tüntesse fel, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.

Az I. r. vádlott és védője, a II. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezés, valamint a főügyészség indítványa részben megalapozott, a III. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezés nem alapos.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül a Be. 348. § (1) bekezdése alapján, és azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási törvény betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást.

Kihallgatta a vádlottakat, A. J. S., A. B. A., B. A., H. M., A. H., B. A., Dr. V. N. B., R. L., L. Z., R. E. és T. A. tanúk vallomását az ügyész indítványára felolvasás útján tette az eljárás anyagává. A releváns okiratokat, a fényképmellékleteket, a felismerésre bemutatásról készült jegyzőkönyveket, a rendőri jelentéseket, a telefonos híváslistákat a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal iratait pedig a Be. 301.§-a alapján ismertette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a törvényszék az iratok tartalma alapján a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel annyiban egészíti ki, hogy a II. r. és III. r. vádlottakat és az általuk szállított személyeket a rendőrség T. közelében vonta ellenőrzés alá. A II. r. vádlott az ásotthalmi útszakaszon a., illetve t. embercsempészek segítségével az államhatárok jogszerű átlépéséhez engedéllyel nem rendelkező, ismeretlenül maradt további embercsempészek által a találkozási ponthoz irányított hat, a tényállásban név szerint megnevezett személyt vett fel az autójába. Pontosítja továbbá a törvényszék az elsőfokú ítélet személyi részét annyiban, hogy a III. r. vádlottat 700,- Ft-os órabérrel foglalkoztatták.