A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21552/2014/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 81. §, 178. §, 206. §, 252. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 300. §, 345. §, 355. §, 360. §] Bírók: Bleier Judit, Hőbl Katalin, Takácsné dr. Kükálo Judit

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23590/2011/47., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21552/2014/4.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.552/2014/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Magyar György & Társai Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe, ügyintéző: dr. Magyar György ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) II. rendű és III.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) III. rendű felpereseknek - a Pál és Társai Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Pál András ügyvéd) által képviselt alperes neve "f.a." (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2014. október 2. napján meghozott 34.P.23.590/2011/47. számú ítélete ellen az alperes részéről 48. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. és III. rendű felpereseknek személyenként 100.000 (százezer) forint + áfa, a II. rendű felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget és az államnak külön felhívásra 1.009.600 (egymillió-kilencezer-hatszáz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek keresetükben kérték, hogy az elsőfokú bíróság állapítsa meg, hogy a vörösiszap katasztrófa által az alperes megsértette az I. és III. rendű felperesek testi épséghez és egészséghez, valamint valamennyi felperes emberi méltósághoz és egészséges környezethez való jogát. Kérték, hogy az elsőfokú bíróság nem vagyoni kártérítés címén kötelezze az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperes részére 4.500.000 forintot, a II. rendű felperes részére 1.000.000 forintot, a III. rendű felperes részére ugyancsak 4.500.000 forintot és mindezek járulékait. Kérték továbbá, hogy kötelezze az elsőfokú bíróság az alperest, hogy a felperesek részére egyetemlegesen fizessen meg 3.926.000 forint vagyoni kárt és járulékait.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azt nem vitatta, hogy sérültek a felperesek személyiségi jogai, azonban állításai szerint a jogsértést nem az alperes okozta, és vitatta a követelések mértékét is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a 2010. október 4-én az alperes ajkai gyártelepén található X. számú vörösiszap-tározó gátfalának átszakadásával összefüggésben megsértette az I. és III. rendű felperesek testi épséghez és egészséghez, valamint az I., II. és III. rendű felperesek emberi méltósághoz és egészséges környezethez való jogát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű felperesnek 4.500.000 forintot, a II. rendű felperesnek 1.000.000 forintot, a III. rendű felperesnek 4.500.000 forintot, valamint az I., II. és III. rendű felpereseknek egyetemlegesen 2.619.600 forintot és ezen összegek után 2010. október 4. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatot, továbbá a felpereseknek együttesen 635.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 757.180 forint illetéket, valamint 357.519 forint állam által előlegezett költséget. 341.820 forint illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Ítéletének indokolásában idézte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 345. § (1) bekezdését, valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvtv.) 102. § (1) bekezdését és a 103. § (1) bekezdését. Megállapítása szerint elsősorban azt kellett vizsgálnia, hogy az alperesnek a vörösiszap tárolására irányuló tevékenysége veszélyes üzemnek minősül-e. A lefolytatott bizonyítás eredményeképpen pedig azt állapította meg, hogy a tevékenység veszélyes üzemnek minősül. A 34.P.26.768/2010. szám alatt indult perben előterjesztett szakvéleményt és annak kiegészítését ítélkezésének alapjául elfogadta, és érdemi döntésénél figyelembe vette a más perből beszerzett bizonyítékokat is. A bizonyítékok értékelésével megállapította, hogy az alperes tevékenysége a katasztrófát megelőzően a környezetet terhelte, illetve veszélyeztette, így a felperesekkel szemben a veszélyes üzem szabályai szerint tartozik felelősséggel, mert a környezetkárosító eredmény bekövetkezése már önmagában is kimeríti környezetterhelés Kvtv.-ben meghatározott fogalmát. Nem találta megalapozottnak az alperesnek azt a védekezését, hogy a kárt olyan, a veszélyes üzemi tevékenységen kívül álló ok okozta, mely az alperes részéről elháríthatatlan volt. Rögzítette, hogy a gátszakadás összetett jelenség volt, amelyet számos tényező és ezek kedvezőtlen, egyidejű összejátszása idézett elő. A szakvéleményekből megállapította, hogy a gátszakadás kialakulásának fő geotechnikai okaiként a gát alatti kövér agyagban rendelkezésre álló nyírószilárdság csökkenése, illetve a nyírófeszültség tárolt zagyszint emelkedése miatti megnövekedése, a gát alatti talajtörés bekövetkezése, a gát alatti talaj kifelé mozgása, a gátláb előtti talajfelszín megemelkedése, ezzel egyidejűleg a gát belső részének süllyedése, a csak minimális húzó igénybevétel felvételére képes, az ÉNy-i saroknál jelentős igénybevételeket elszenvedő gátanyag megrepedése jelölhető meg. Kiemelte, hogy dr. N. szakértő vélemény-nyilvánítása szerint elsősorban a kation csere miatti folyamat okozta a katasztrófát, ezért a gátszakadás később akkor is bekövetkezett volna, ha nincs más ok. A X. számú tározó gáttestének meggyengülését és a vörösiszap kiáramlását az alperes által tárolt magas lúgtartalmú anyag és az altalaj kölcsönhatásaként a gravitáció hatására kialakult kémiai folyamat okozta, melynek során a talajban lévő ásványi anyagok szerkezetét a lúgos kémhatású NaOH megváltoztatta. Az alperes környezetet terhelő tevékenysége közvetlenül kapcsolódott a káreseményhez, mert a katasztrófát eredményező kár bekövetkezése az alperes tevékenységének azzal a mozzanatával állt okozati összefüggésben, amelynek révén a tevékenység környezetet veszélyeztetőnek minősül (lúgos anyag tárolása), így nem tekinthető a környezetet terhelő tevékenység körén kívüli oknak. Az alperesnek a környezet terhelésével járó tevékenysége, valamint a bekövetkezett káreseménynek az alperes tevékenységével összefüggő kapcsolata az alperes kártérítési kötelezettségét önmagában megalapozza, amely alól nem tudja magát kimenteni. Az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 345. § (1) bekezdése, valamint a Kvtv. 101. § (2) bekezdés d) pontja és a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja alapján állapította meg. Az alperesnek a szakkérdések alátámasztásaként előterjesztett tanúbizonyítási, valamint a szakértői bizonyítás kiegészítése iránti indítványait mellőzte.