A Szegedi Ítélőtábla Bf.510/2011/12. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 83. §, 85. §, 97. §, 99. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 155. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Cserháti Ágota, Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Katona Tibor

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék B.308/2009/13., Debreceni Ítélőtábla Bf.9/2010/5., Kecskeméti Törvényszék Bny.82/2011., Kecskeméti Törvényszék B.187/2011/37., *Szegedi Ítélőtábla Bf.510/2011/12.*

***********

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.510/2011/12.

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2012. március 8. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt vádlott (neve) ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2011. október 11. napján kihirdetett 3.B.187/2011/37. számú ítéletét

m e g v á l t o z t a t j a

akként, hogy a könnyű testi sértés vétségeként minősített cselekmény megnevezése helyesen: testi sértés vétsége [Btk. 170. § (1) bekezdés].

A börtön tartamát 10 (tíz) évre súlyosítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 11.430.-(tizenegyezer-négyszázharminc) Ft bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Kecskeméti Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság (vádlott neve) vádlott bűnösségét a Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és a szerint minősülő emberölés bűntettének kísérletében, valamint a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétségében állapította meg. Ezért mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 8 év börtönre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megszüntette a Kiskunhalasi Városi Bíróság 6.B.308/2009. számú ügyében alkalmazott feltételes szabadságot és kimondta, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezéseket jelentettek be:

- az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítása,

- a vádlott és védője, egyezően a bűncselekmény eltérő minősítése, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítása és erre figyelemmel a kiszabott büntetés enyhítése végett.

A fellebbviteli főügyészség Bf.450/2011/1/II. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést fenntartotta és a testi épség elleni bűncselekmény megnevezésének helyesbítése mellett a fő- és mellékbüntetés súlyosbítását indítványozta. Észrevételezte, hogy az elsőfokú ítélet tényállása tévesen tartalmazza a Kiskunhalasi Városi Bíróság 6.B.308/2009/13. számú ítéletének jogerőre emelkedési időpontját és indítványozta a bűnösségi körülmények helyesbítését is.

A vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen fellebbezését fenntartotta, azt részletesen indokolta. Ennek lényege szerint a vádlott védekezése szinte kezdettől fogva, de főként a bíróság előtti eljárásban a jogos védelmi helyzet megállapítására irányult. A vádlott, valamint a sértettek (1. sértett és 2. sértett) vallomásaiból is levonható olyan következtetés, mely szerint a vádlott félelmében vette elő a kést és jogos vagy annak vélt helyzetben tett azzal szúró, hadonászó mozdulatokat. Ezért - a védői álláspont szerint - felmerülhet a büntethetőséget kizáró ok címén a vádlott felmentése is.

A bűncselekmény eltérő minősítésére irányuló fellebbezését azzal indokolta, hogy álláspontja szerint nincs bizonyítva az, hogy a terhelt ölési szándékkal cselekedett. Erre ugyanis pusztán a körülményekből (pl. az elkövetési eszközből) nem lehet következtetni. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az ellentmondó tanúvallomások miatt maguk a tanúk sem tekinthetők aggálytalanul szavahihetőknek. Ezért indítványozta, hogy a vádlottnak a 1. sértett sérelmére megvalósított cselekményét a másodfokú bíróság életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősítse és erre figyelemmel a kiszabott büntetést enyhítse.

A védői álláspont szerint az ügyésznek a súlyosításra irányuló fellebbezése alaptalan, mert az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés még az emberölés bűntette kísérletének megállapítása esetén is súlyos.

A vádlott csatlakozott ugyan védőjéhez az általa elmondottakat illetően, ugyanakkor az elsőfokú ítélet tényállásának több megállapítását vitatta. Elismerte azt is, hogy megszúrta a sértettet, de arra hivatkozott, nem ő kezdte a veszekedést.

A másodfokú bíróság az ügyész fellebbezését ítélte részben alaposnak.

Az ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdése szerint eljárva a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le. Ügyfelderítési kötelezettségének mindenben eleget téve beszerzett minden olyan bizonyítékot, ami a vádlott büntetőjogi felelősségének eldöntéséhez feltétlenül szükséges volt. Ezeket a bizonyítékokat - így a vádlott és a tanúk vallomásait, valamint a szakértői véleményeket - egyenként is körültekintően megvizsgálta, majd azokat egymással is összevetve részletes indokát adta annak, hogy mely tanúvallomásokat, illetve a tanúvallomások mely részleteit fogadta el és értékelte bizonyítékként. Töretlen a bírói gyakorlat, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelése körében nem tekinthető a perrendszerű eljárás sérelmének az, ha a bíróság valamely vallomásnak csak egy részét értékeli bizonyítékként, ha az az egyéb bizonyítékokkal összhangban áll (BH 1998. 418.).

A bizonyítékok okszerű, logikus mérlegelésén alapuló elsőfokú ítéleti tényállás megalapozott, azt a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján a másodfokú bíróság kizárólag a következőkkel egészítette ki, illetőleg helyesbítette:

A Kiskunhalasi Városi Bíróság 6.B.308/2009/13. számú ítélete 2010. október 13. napján emelkedett jogerőre.

Mellőzte a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállásának 6. oldal 1. bekezdését, mert az abban írtaknak (a vádlott sérülései) a jelen ügyben a cselekmény jogi megítélése szempontjából nincs jelentőségük, illetve 2. sértett és 1. sértett ellen a dátum napján a vádlott sérelmére megvalósulni látszó súlyos testi sértés bűntette miatt vádiratot nyújtott be a Települési Városi ügyészség a Települési Városi Bíróságon. Ezért a vádlotton lévő sérülések keletkezési körülményeinek vizsgálata nem a jelen eljárás feladata.