3171/2022. (IV. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.359/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselő nélkül eljáró természetes személy indítványozó saját, és törvényes képviselőként gyermeke nevében alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, melyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.359/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, a Pécsi Törvényszék 2.K.701.759/2020/7. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló jogvita lényege az alábbiak szerint foglalható össze. 2015 októberében az indítványozó a gyermeke életkorhoz kötött kötelező védőoltások alóli mentesítése érdekében eljárást kezdeményezett a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatala előtt, az eljárásban azonban több éven keresztül nem született döntés.
[3] 2019. április 8. napján (miközben a 2015. októberében indult eljárás még formálisan, az eljárást lezáró döntés hiányában folyamatban volt) a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatala (elsőfokú hatóság) az indítványozóval szemben eljárást indított az életkorhoz kötött kötelező védőoltások elmaradása ügyében, és elrendelte a védőoltások pótlását. Az indítványozó fellebbezése nyomán eljáró Somogy Megyei Kormányhivatal 2019. október 24-én kelt SO/NEF/00691-3/2019. számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, az MMR védőoltás felvételére vonatkozó kötelezést helybenhagyta, a DTPa típusú oltásokkal kapcsolatos rendelkezést pedig megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot a mentesítési eljárás befejezésére utasította. Az indítványozó ezt követően bírósági felülvizsgálatot kezdeményezett. A Pécsi Törvényszék 2020. május 27-én kelt 2.K.700.109/2020/7. számú ítéletével a másodfokú hatóság döntését az elsőfokú hatóság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
[4] A közigazgatási szervek eljárása ezt követően kétirányú volt.
[5] Az elsőfokú hatóság 2020. szeptember 18-án kelt SO/NEO/01934-4/2020. számú határozatával az indítványozó gyermekét nem mentesítette az életkorhoz kötött kötelező védőoltások alól. Az indítványozó a határozat bírósági felülvizsgálatát kérelmezte, a keresetet azonban a Pécsi Törvényszék 2021. január 22. napján kelt 2.K.701.585/2020/8. számú ítéletével elutasította.
[6] A másik eljárásban - amely az alkotmányjogi panasz eljárás alapjául szolgált - a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatala 2020. július 20. napján kelt SO-05/NEO/0119-8/20. számú végzésével a 2015-ben indult mentesítési eljárást megszüntette.
[7] Az indítványozó fellebbezéssel élt a döntéssel szemben, a Somogy Megyei Kormányhivatal azonban a mentesítési eljárást megszüntető végzést 2020. november 2. napján kelt SO/NEF/00710-2/2020. számú végzésével helybenhagyta.
[8] Az indítványozó ezt követően keresetet nyújtott be a végzés ellen, amelyet a Pécsi Törvényszék 2021. február 19. napján kelt 2.K.701.795/2020/7. számú ítéletével elutasított. Megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszeljárás alapjául szolgáló eljárásban az első- és másodfokú hatóságnak meg kellett szüntetnie a 2015-ben indult eljárást. A bíróság álláspontja szerint egyértelmű, hogy az ezzel az indítványozó semmilyen jogsérelmet nem szenvedett, tekintettel arra, hogy az egyéb eljárásokban a hatóságok az érdemi kérdésről, azaz a mentesítésről határozatot hoztak, az arra irányuló felülvizsgálati kérelmet pedig a bíróság már elbírálta. Mindezek alapján az is egyértelmű az ítélet szerint, hogy nincs olyan függő eljárás, amelynek során dönteni kellene a mentesítés kérdésében. Az ítélet rögzítette, hogy a hatóságok, illetve a bíróság valamennyi indítványozói kérelem tárgyában döntöttek, az indítványozót jogsérelem nem érte, továbbá az eljárást megszüntető végzés jogszerű volt (Pécsi Törvényszék ítélete, Indokolás [59]).
[9] Az indítványozó a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriához, a Kúria azonban annak befogadását Kfv.IV.37.359/2021/2. számú végzésével megtagadta.
[10] 1.2. Az indítványozó a Kúria jogerős végzésének kézhezvételét követően terjesztette elő alkotmányjogi panaszát 2021. június 26. napján, amelyben az Abtv. 27. § alapján a Pécsi Törvényszék 2.K.701.795/2020/7. számú ítéletét és a Kúria Kfv.IV.37.359/2020/2. számú végzését, valamint a Somogy Megyei Kormányhivatal Marcali Járási Hivatala elsőfokú és a Somogy Megyei Kormányhivatal másodfokú végzését egyaránt támadta. Az indítványozó kérte a támadott döntések végrehajtásának felfüggesztését is. Az indítványozó a főtitkár felhívására az indítványát kiegészítette, és egységes szerkezetben 2021. szeptember 13. napján megküldte az Alkotmánybíróságnak. Az indítványozó szerint a támadott bírói döntések az alábbiak szerint ellentétesek az Alaptörvénnyel.
[11] Az indítványozó az Alaptörvény XXIV. és XXVIII. cikkének sérelmét több okból is megvalósulni látta.
[12] Az indítványozó elsőként amiatt állította az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét, mert álláspontja szerint a másodfokú hatóság hatáskör hiányában hozta meg döntését, amely döntést hivatalból semmis határozatnak kell tekinteni. Álláspontját arra alapozza, hogy 2020. január 1. napjával a Kormányhivatal, mint másodfokú hatóság hatáskörét korábban megalapozó, a fővárosi és megyei kormányhivatal, valamint a járási hivatal népegészségügyi feladatainak az ellátásáról, továbbá az egészségügyi államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 385/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 13. § (2) bekezdését a jogalkotó hatályon kívül helyezte. Ezt a körülményt azonban a Pécsi Törvényszék az indítványozó kifejezett kérelme ellenére sem vizsgálta. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok azzal, hogy a másodfokú hatóságnak az ügy lényegére kiható jogszabálysértéseit figyelmen kívül hagyták, megsértették a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogot, továbbá az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény számos rendelkezését.
[13] Az indítványozó másrészről a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét amiatt is állította, mert álláspontja szerint a hatóság a bírósági ítéletben előírtakkal ellentétben nem érdemben bírálta el a 2015-ben benyújtott mentesítési kérelmét, hanem 2020-ban törvénysértően megszüntette azt, majd új mentesítési eljárást indított hivatalból, amelyet az indítványozó nem kérelmezett. Az indítványozó megjegyezte, hogy az új eljárás megindítása miatt az ügyét már a megváltozott rendelkezések alapján ítélte meg a hatóság, 2015-ben ugyanis még jogszabály nem írta elő kifejezetten a kezelőorvos szakvéleményének csatolási kötelezettségét. Az indítvány szerint azáltal, hogy a hatóság az eljárás során becsatolt két szakvéleményt figyelmen kívül hagyta, nem tett eleget a tényállás-felderítési kötelezettségének sem. A Pécsi Törvényszék az indítvány szerint azt sem vizsgálta, hogy a Kormányhivatal jogszerűen hivatkozott-e az eljárást megszüntető okra.
[14] Az indítványozó kifogásolta ezenkívül, hogy sem a másodfokú hatóság, sem a Törvényszék nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ezzel is sértve a tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő jogát. Sérelemként fogalmazta meg az indítványozó, hogy a Pécsi Törvényszék a "kereseti kérelemben pontosan és világosan körülírt egyetlen kérdésben sem fejtette ki az álláspontját".
[15] Az indítványozó az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésének, II. cikkének, III. cikk (2) bekezdésének, VII. cikk (1) bekezdésének, X. cikk (2) bekezdésének, XVI. cikk (1) és (2) bekezdéseinek, valamint XX. cikk (1) bekezdésének sérelmét vélte megvalósulni amiatt, hogy a 2015-ben indult mentesítési eljárás során becsatolt két orvosi szakvéleményt a hatóságok figyelmen kívül hagyták. Az indítványozó felhívta a figyelmet arra, hogy az egészségkárosodást a mentesítési eljárásban csak valószínűsíteni kell, és a hatóság szakmai kérdésekben nem foglalhat állást.
[16] Az indítvány szerint egyúttal az Alaptörvény B) cikkének sérelmét is okozzák a fenti jogsértések, így a hatáskör hiányában meghozott másodfokú döntés, a mentesítési eljárás megszüntetése, valamint a hatósági és bírósági döntésekben a jogszabályi háttér megjelölésének hiánya.
[17] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[18] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó jogi képviselője a Kúria végzését 2021. május 31. napján vette át, melyhez képest az alkotmányjogi panasz határidőben, 2021. június 16. napján került előterjesztésre.
[19] 2.2. Az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ra alapított alkotmányjogi panaszát. Az Alaptörvény II. cikke, III. cikk (2) bekezdése, VII. cikk (1) bekezdése, X. cikk (2) bekezdése, XVI. cikk (1) és (2) bekezdései, XX. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése az alkotmányjogi panasz szempontjából Alaptörvényben biztosított jogoknak tekinthetőek, ekként azokra (az egyéb feltételek teljesülése esetén) alapozható alkotmányjogi panasz.
[20] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panasz ugyanakkor csak kivételesen, a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén alapítható (lásd például: 17/2021. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [20]). Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelmét alkotmányjogi panaszában nem a visszaható hatály tilalmával, illetőleg a kellő felkészülési idő követelményével összefüggésben állította, ezért az ebben az elemében nem felel meg az Abtv. 27. (1) bekezdés a) pontjából fakadó követelménynek.
[21] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint továbbá az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése sem tartalmaz az alkotmányjogi panaszok elbírálása szempontjából Alaptörvényben biztosított jogot (lásd például: 3349/2021. (VII. 23.) AB végzés, Indokolás [34]), ekként az alkotmányjogi panasz ezen elemében sem teljesíti az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelményt.
[22] Az Alkotmánybíróság rögzíti továbbá, hogy gyakorlata következetes a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a közigazgatási aktusok közvetlen vizsgálatára, ha azokkal szemben biztosított a bírósági jogorvoslat lehetősége (3090/2015. (V. 19.) AB határozat, Indokolás [22]). Nincs akadálya ugyanakkor annak, hogy az Alkotmánybíróság egy bírói döntés alaptörvény-ellenességét állapítsa meg az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelme miatt, ha a bíróság helybenhagy egy jogszabálysértő közigazgatási határozatot, ezzel mintegy "elfogadva" az alaptörvény-ellenességet (3071/2017. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]). Ebből ugyanakkor az is következik, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét csak áttételesen, az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntésen keresztül állapíthatja meg. Figyelemmel az alkotmányjogi panasz tartalmára, valamint figyelemmel a támadott bírói döntések megállapításaira, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állító panaszelemet az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése keretei között értékelte.
[23] 2.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. § szerinti követelményeknek megfelelő alkotmányjogi panaszt - egyéb feltételek megléte mellett - abban az esetben fogadja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pont értelmében pedig a kérelemnek egyértelmű indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[24] Az indítványozó Alaptörvény II. cikke, III. cikk (2) bekezdése, VII. cikk (1) bekezdése, X. cikk (2) bekezdése, XVI. cikk (1) és (2) bekezdései, XX. cikk (1) bekezdése, sérelmét állító elemei tekintetében az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető érveléssel nem fejtette ki, hogy meglátása szerint mi és mennyiben okozza a fenti alapjogok vélt sérelmét. A megsérteni vélt alaptörvényi rendelkezések sérelmének állítása azonban önmagában nem alapozza meg az alkotmányossági vizsgálatot, ehhez az is szükséges, hogy az indítványozó bemutassa a támadott bírói döntés és a megjelölt alaptörvényi rendelkezések tartalma közötti ellentétet, azaz a támadott ítélet által okozott alapjogi sérelmet.
[25] Alkotmányossági összefüggéseket bemutató, érdemi vizsgálatot megalapozó indokolást a hivatkozott alapjog tekintetében az indítvány ugyanakkor nem tartalmaz, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint pedig alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában ezen indítványi elem nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmas érdemi elbírálásra (lásd például: 3022/2022. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [20]).
[26] Az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerinti követelményének ugyanakkor a XXVIII. cikk (1) bekezdése állított sérelmével összefüggésben eleget tesz.
[27] 2.4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés felvetése esetén fogadható be. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[28] Az indítványozó a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét több okból látta megvalósulni: egyrészt állította, hogy a másodfokú hatóság jogszabályváltozás következében hatáskör hiányában hozta meg a döntését, másrészt sérelmezte, hogy törvénysértően szüntette meg az elsőfokú hatóság a mentesítés iránti eljárást, és nem tett eleget tényállás felderítési kötelezettségének akkor, amikor figyelmen kívül hagyta a becsatolt két szakvéleményt. Harmadrészt sérelmezte az indítványozó, hogy sem a másodfokú hatóság, sem pedig a Pécsi Törvényszék nem tett eleget indokolási kötelezettségének.
[29] Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel, tekintettel az Alkotmánybíróság tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal kapcsolatos, kimunkált gyakorlatára.
[30] Az indítvány a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben az indokolási kötelezettség állított sérelme kivételével kizárólag olyan törvényességi, valamint bizonyíték-értékelési kérdéseket kifogásol, amelyek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, ekként az Abtv. 29. §-a alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.
[31] "Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna." (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]) Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3137/2017. (VI. 8.) AB végzés, Indokolás [10]). Önmagában az a tény, hogy az indítványozó valamely kérdésben nem osztja az ügyben eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok jogi álláspontját, illetőleg az indítványozó szerint valamely jogszabályi rendelkezést az eljáró hatóságok, illetőleg a bíróságok megsértettek, még nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, függetlenül az indítványozó érveinek helytállóságától vagy azok esetleges helytelenségétől. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően sem a tényállás megfelelő felderítése, sem pedig a vonatkozó eljárási törvényeknek való megfelelés kérdését nem vizsgálhatja eljárása során.
[32] Az Alkotmánybíróság az indokolási kötelezettség állított sérelmével összefüggésben megállapította, hogy a Pécsi Törvényszék az életkorhoz kötött kötelező védőoltások alóli mentesítés tárgyában folyó eljárás megszüntetésének körülményeit megvizsgálta, és döntését részletesen megindokolta. A Kúria is azt rögzítette, hogy a Pécsi Törvényszék az ítéletében a hatóság döntését érdemben, az egyedi ügy sajátos jellemzőire is vizsgálta (Kúria végzése, Indokolás [13]). Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a bírósági felülvizsgálat tárgya kizárólag a hatóság mentesítési eljárást megszüntető végzése volt. Az orvosi szakvélemények figyelembevétele, illetve bármely, a mentesítéssel kapcsolatos érdemi indokolás, illetve annak hiánya csak a később indult mentesítési eljárásnak lehetett tárgya, és a mentesítési kérelem elutasításáról rendelkező döntéssel szemben a Törvényszék egy másik eljárásban szintén bírósági felülvizsgálatot folytatott le. Az Alkotmánybíróság e körben kiemeli, hogy az indokolási kötelezettség alkotmányos követelményéből az fakad, hogy a bíróság döntésének indokairól az eljárási törvényeknek megfelelően köteles számot adni, ugyanakkor az indokolási kötelezettségből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, és különösen nem következik az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (legutóbb például: 3500/2021. (XI. 30) AB végzés, Indokolás [19]). Jelen esetben pedig a Pécsi Törvényszék ítéletében egyértelműen rögzítette, hogy a kereset elbírálása szempontjából mi és milyen indokból minősül érdemi kérdésnek, a keresetben megjelölt további kérdések vizsgálata pedig miért szükségtelen (Pécsi Törvényszék ítélete, Indokolás [59]). Önmagában az a tény, hogy az indítványozó a Pécsi Törvényszék ezen megállapítását vitatja, még nem veti fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Az Alkotmánybíróság egyebekben azt is megjegyzi, hogy a másodfokú hatóság hatáskörét érintő, az indítványozó által hivatkozott jogszabálymódosítást [R. 13. § (2) bekezdése] kizárólag a 2020. március 1. napját követően indult és megismételt eljárásokban kell alkalmazni, az alkotmányjogi panaszeljárás alapjául szolgáló eljárás pedig 2015 októberében indult.
[33] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állító elemei sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vetnek fel, ezért az indítvány ebben a vonatkozásban nem felel meg az Abtv. 29. §-a szerinti vagylagos követelmények egyikének sem.
[34] 3. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapulvételével az alkotmányjogi panaszt - az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva -az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében foglaltakra is, visszautasította.
[35] Az indítványozó alkotmányjogi panasz beadványában kérte a sérelmezett döntések végrehajtásának felfüggesztését is. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz visszautasításáról döntött, az Abtv. 61. § (1) bekezdése szerinti, végrehajtás felfüggesztése iránti kérelemről nem kellett határoznia.
Budapest, 2022. március 22.
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szalay Péter alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2646/2021.