Az állatvédelmi hatósági eljárás vázlata (Dr. Kajó Cecília LL.M)

I. Bevezető

Végtelenül leegyszerűsítve: az állatkínzásnak két fajtája van. Az enyhébb megítélésű, kijavítható állattartási hibák, hiányosságok esetén közigazgatási hatóságok járnak el, az állatvédelmi törvényt[1] kérik számon az állattartón, eljárásuk kereteit pedig az Ákr. adja. Az állatkínzás durvább, brutálisabb, bűncselekményi fokozatát kimerítő változata a rendőrségre tartozik: ők nyomoznak és gyűjtik össze azt az anyagot, amelyet az ügyészségre továbbítva vádat emelhetnek (vagy akár saját hatáskörben hozhatnak meg bizonyos döntéseket, a bírósági szakaszt kihagyva), ők a Btk.-t alkalmazzák, eljárási keretet pedig a Be. ad számukra.

A közigazgatási hatóságok szélesebb körben vizsgálhatják az állattartási hiányosságokat, hiszen az állatvédelmi törvény - ellentétben a Btk.-val - nem csak a gerinces állatokat védi, és a védelem köre is tágabb.

Azt is fontos tudni, hogy a hatósági statisztikák szerint az állatkínzás bűncselekmények miatt évente átlagosan 500 megindult büntetőeljárással szemben a közigazgatási hatóságok előtt legalább tízszer több állatvédelmi hatósági ügy indul (6-8000 évente), vagyis az állattartók többsége szerte az országban enyhébb, megjavítható hibát követ el.

Ez azt is jelenti, hogy nem kell rögtön a legdrasztikusabb beavatkozásokat és szankciókat követelni és meglépni, ugyanakkor lehet, hogy sok esetben az élethosszig tartó tanulás mellett az élethosszig tartó ellenőrzés fogalmát is be kell vezetni a hatósági eljárások kapcsán, mert az állatok sorsának javítása csak úgy képzelhető el, ha valaki rendszeresen utóellenőrzéseket végez (az állattartástól eltiltás esetén nem is kell külön hangsúlyozni az utóellenőrzés fontosságát).

A laikusok számára minden állatkínzás brutális és minden állatkínzás miatt a rendőrségre tesznek feljelentést, de a statisztikai adatok is azt mutatják, hogy nem kell mindenkit börtönbe zárni és eltiltani az állattartástól, mert az enyhébb és megjavítható (és igen: utóellenőrzendő) hibákból jóval több van, mint a brutális bűncselekményekből.

Tisztában vagyok természetesen a látencia fogalmával, amit mértékadó becslések 20% körülire tesznek a megindult eljárásokhoz képest (a kevésbé mértékadó becslések szerint pedig jóval több állatkínzás marad láthatatlan a hatóságok számára): a hatóságok előtt megjelenő ügyszámokhoz képest legalább ennyi állatkínzási ügy bizonyos okokból nem jut el a hatóságokig (ez lehet közönyösség, közömbösség, félelem, függőségi helyzet, amikor például munkahelyünkön, családunkban zajlik állatkínzás és a saját pozíciónk is fenyegetve van bármilyen szempontból, ha lépéseket teszünk, esetleg gyermekként hatalmas tabu segítséget kérni a saját szüleink által megvalósított állatkínzás esetén stb.).

II. Hatáskör

A hatáskör nem más, mint közigazgatási hatalom: adott településen hatalmunk van eljárni, vizsgálódni, beavatkozni, döntést hozni állattartók tevékenységével kapcsolatban.

A földművelésügyi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 383/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet (továbbiakban: kijelölő kormányrendelet) 5. § (1) bekezdése jelöli ki azt a hat közigazgatási szervet, illetve személyt, amely/aki ma Magyarországon I. fokú állatvédelmi hatóságként eljárhat.

2020 elején volt egy rövid, három hónapos szakasz, amikor a kijelölő kormányrendeletből "eltűnt" a jegyző, a pontos körülményeket nem tudjuk, de hogy egy más típusú módosítás közben kvázi "véletlenül" tűnt el, az abból is következik, hogy nagyon gyorsan korrigálta a jogalkotó a hibáját.

Le kell tehát szögezni, hogy az írás lezárása időpontjában, 2023. október 9-én bizonyos, hogy a jegyzőnek van I. fokú állatvédelmi hatósági jogköre (szemben azzal, ahogyan sok jegyző az országban gondolja, és nem jár el állatvédelmi ügyekben).

A tanulság elsősorban az, hogy mindig a hatályos szabályokat kell nézni és alkalmazni.

A kijelölő kormányrendelet vonatkozó szakasza tehát így szól:

"5. § (1) A Kormány állatvédelmi hatóságként

a) a minisztert,

b) a NÉBIH-et,

c) a Pest Vármegyei Kormányhivatalt,

d) az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatáskörben eljáró vármegyei kormányhivatalt,

e) az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatáskörben eljáró járási hivatalt (a

továbbiakban ezen alcím tekintetében: járási hivatal),

f) a települési önkormányzat jegyzőjét, fővárosban a kerületi önkormányzat jegyzőjét, a Fővárosi Önkormányzat által közvetlenül igazgatott terület tekintetében a fővárosi főjegyzőt (a továbbiakban együtt: jegyző)

jelöli ki.

(2) Az állatvédelmi hatóságként eljáró Pest Vármegyei Kormányhivatal illetékessége az ország egész területére kiterjed."

Röviden és "jogiról magyarra" lefordítva, állatvédelmi hatósági jogköre van tehát:

- a miniszternek (abban az abszurd helyzetben például, ha valami nyomós oknál fogva mind a 19 vármegye kizárására kerülne sor egy adott egyedi ügyben),

- a NÉBIH-nek,

- a Pest Vármegyei Kormányhivatalnak (elsősorban egyes kiemelt, nagy fontosságú ügyekben),

- a vármegyei kormányhivataloknak,

- a járási hivataloknak,

- a települési önkormányzatok jegyzőinek.

Ma Magyarországon tehát állatvédelmi feladatokat majdnem 2000 hatóság, részletezve: 3200 önkormányzat mintegy 1700 polgármesteri hivatalában dolgozó jegyző, 174 járás, 19 vármegye, a NÉBIH és a szakterületért felelős miniszter (jelenleg: agrár) láthat el.

A legáltalánosabb és legszélesebb körben a települési jegyzőknek van feladatköre, tehát nem tévedhet senki túl nagyot, ha hozzájuk fordul és náluk tesz bejelentést. Ha mégis tévedtünk és adott kérdésben a jegyzőnek még sincs hatásköre, a bejelentést a jegyző úgyis átteszi a hatáskörrel rendelkező szervhez.