BH 1992.7.496 Az adóhatóság határozata törvénysértő, ha indokolási kötelezettségének nem tesz eleget; ezt a hiányosságot a másodfokú hatóság sem orvosolhatja [1957. évi IV. tv. 43. § (1) bek., 66. § (2) bek., P. 339. §].

A felperes festő-mázoló kisiparosként dolgozik. Az adófelügyelőség ellenőrzést folytatott le a felperesnél, és az ezt lezáró határozatával a felperes terhére 1000 Ft vállalkozóiadó-hiányt, 1800 Ft áfahiányt állapított meg 1988-ra. 1989.-re 137 300 Ft befizetendő, és 95 000 Ft be nem fizetendő áfahiányt, míg 11 900 Ft befizetendő, és 66 600 Ft be nem fizetendő személyi jövedelemadó-hiányt állapított meg, amelyek után összesen 191 800 Ft bírságot szabott ki.

A határozat indokolása sem tényállást, sem az alkalmazott jogszabályokat nem tartalmazza.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes megváltoztatta az adófelügyelőség határozatát, és a felperes terhére 1988-ra 1000 Ft vállalkozóiadó-, 1800 Ft áfa, és 28 100 Ft személyi jövedelemadó-hiányt, míg 1989-re 232 300 Ft áfa és 47 700 Ft személyi jövedelemadó-hiányt állapított meg. Változatlanul hagyta az első fokú határozat által kiszabott 91 800 Ft összegű bírságot.

A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság az alperes határozatát változtassa meg arra tekintettel, hogy a felhasznált anyagmennyiséget az alperes nem ismerte el. Kérte továbbá, hogy a bíróság a kiszabott bírságot is csökkentse, az áfa tekintetében annak helytelen feltüntetésére hivatkozott. Állítása szerint az áfa-fizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett.

A felperes keresete megalapozott.

A bíróság megállapította azt, hogy az adófelügyelőség határozata törvénysértő, ugyanis az indokolási kötelezettségének egyáltalán nem tett eleget. A vizsgálatot lezáró első fokú adóhatározatból nem állapítható meg az, hogy az adóhatóság miért hozott olyan rendelkezéseket, mint amilyeneket a rendelkező rész tartalmaz.

Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 43. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az államigazgatási határozat indokolásának tartalmaznia kell a megállapított tényállást, az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és azokat a jogszabályokat, amelyek alapján az államigazgatási szerv a határozatát meghozta. Az iratokhoz csatolt első fokú határozat ennek a törvényi követelményeknek nem tesz eleget. A határozatból nem állapítható meg a fizetési kötelezettség indoka.

Az első fokú határozat utal arra, hogy a döntés a revízió során elkészített jegyzőkönyvön alapul. A 23/1979. (VI. 28.) MT rendelet 88. §-ának a) pontja* szerint a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés alapján jogsértés esetén az ellenőrző szerv határozatot hoz, és bírságot szab ki. A törvény semmiféle egyéb rendelkezést nem tartalmaz a meghozandó határozat tartalmára vonatkozóan. Ebből pedig az következik, hogy a pénzügyi ellenőrzés lezárásaként hozott határozatra a már idézett általános, az államigazgatási eljárásban követendő szabályokat kell alkalmazni.