A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40144/2016/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 395. §] Bírók: Felker László, Levek Istvánné, Tibold Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40312/2014/73., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40144/2016/7.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

10.Gf.40.144/2016/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a ... Ügyvédi Iroda ... által képviselt ... felperesnek, dr. ... jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű, dr. ... jogtanácsos képviselt II.rendű alperes neve II. rendű, a Dr. ... Ügyvédi Iroda ... által képviselt III.rendű alperes neve ... III. rendű alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 75. sorszám alatti végzésével kijavított, 2015. december 11. napján kelt 33.G.40.312/2014/73. számú ítélete ellen a felperes részéről 77. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

r é s z - és k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az I. és a III. rendű alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezés tekintetében helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja és megállapítja, hogy a II. rendű alperest a 2006. december 19-én ... szolgáltatás nyújtására megkötött vállalkozási szerződéstől történő, 2007. július 1. napján bekövetkezettnek tekintett elállással okozott kárért kárfelelősség terheli a felperessel szemben; az iratokat a követelés összegére nézve az eljárás folytatása érdekében megküldi az elsőfokú bíróságnak.

A Fővárosi Ítélőtábla kötelezi felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 1.000.000 (Egymillió) forint, a III. rendű alperesnek 1.000.000 (Egymillió) forint + áfa másodfokú perköltséget, megállapítja, hogy felperes vonatkozásában 1.000.000 (Egymillió) forint + áfa, II. rendű alperes vonatkozásában 1.000.000 (Egymillió) forint másodfokú perköltség merült fel, továbbá 2.500.000 (Kettőmillió-ötszázezer) forint a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt, Magyar Állam által előlegezett jogorvoslati illeték összege.

A rész- és közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság 14.G.42.051/2012/59. számú részítélete - melyben felperes I. és II. rendű alperesekkel szembeni, gyógyszertári szerződésre vonatkozó 814.643.922 forint és járulékai iránti kárigényét elutasította - meghozatalát követően 33.G.40.312/2014/75. számú végzésével kijavított, 2015. december 11. napján kelt 33.G.40.312/2014/73. számú ítéletével felperes I., II. és III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett 40.000.000 forint tényleges kár, valamint 228.866.969 forint elmarad haszon és járulékai iránti kereseti kérelmét - melyet az ... (...) felügyelete alá tartozó ... (...) és a ... Kft. (felperesi jogelőd I.) közötti, 2006. december 19-én kelt, közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött vállalkozási szerződésre alapította - elutasította, kötelezve felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és a II. rendű alperesnek egyenként 3.000.000 forint, a III. rendű alperesnek 3.556.000 forint perköltséget, kötelezte továbbá, hogy a Magyar Államnak külön felhívásra fizessen meg 1.156.800 forint kereseti illetéket.

Megállapította, hogy a ... Kft.-ből (felperesi jogelőd II.) kivált felperes a kereshetőségi jogát a felperesi jogelőd I. és a felperesi jogelőd II. közötti 2007. július 2-án létrejött "..." megnevezésű okiratra vezette vissza. Ezen szerződés 1.5. pontja szerint az engedményezőt 40.000.000 forint tényleges kár és 370.000.000 forint elmaradt haszon illette meg, ugyanakkor a perben a tényleges kár mértéke 44.426.296 forintban, illetőleg 74.961.966 forintban is megjelölésre került, melyből felperes az engedményezési szerződésben feltüntetett kisebb értékre figyelemmel "diszkontálva" 40.000.000 forint követelést érvényesített. Az engedményezési okirat nem részletezte, hogy az átruházott tényleges kár milyen tételekből tevődött össze, azt felperes sem bizonyította, így nem állapítható meg, hogy melyek azok a követelésrészek, melyek perlésére jogosult, így a kereshetőségi joga csak az elmaradt haszon és annak járulékai tekintetében volt megállapítható, mert utóbbi kárigény képez egységes egészet.

Az elsőfokú bíróság ezen jogi álláspontja kifejtése mellett is vizsgálta mindkét kárfajta vonatkozásában felperes keresete megalapozottságát, elsőként a 2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.) 350. §-ára alapított pergátló kifogást. Megállapította, hogy jelen per nem a vállalkozási szerződés megkötését megelőző közbeszerzési eljárásra vonatkozik, hanem az annak alapján létrejött szerződés megszegésén alapul, így felperesnek a keresetlevél beadását megelőzően nem kellett a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordulnia, ennek hiánya a kereset elutasítására nem ad alapot.

Ugyanakkor osztotta III. rendű alperes elévülési kifogását, megállapítva, hogy rá a felperes 2014. május 14-én terjesztette ki a keresetét a Honvédelmi Minisztérium (...) és az ... közötti 2007. június 29-i megállapodás 3.3. pontjára alapítva, állítva, hogy annak 3.1. és 3.2. pontjában foglaltaknak az ... nem tett eleget. Ezen megállapodás tartalmát azonban a felperes 2013 januárjában megismerhette, ezért az egy éves elévülési nyugvási határidő a keresetkiterjesztés időpontjára már letelt, a követelés III. rendű alperessel szemben elévült, melyet ... 2015. február 25-i tanúvallomásában előadott tények sem éleszthetnek fel.

Nem értett egyet az elsőfokú bíróság a vállalkozási szerződés semmisségére történő III. rendű alperesi hivatkozással, mivel nem nyert bizonyítást, hogy elmaradt az 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 98. § (2) bekezdésében előírt előzetes ellenjegyzés. A perben nem bizonyosodott be, hogy a ... szerződési példányának az ellenjegyzése nem történt meg, arra pedig nincs jogszabályi rendelkezés, hogy a felperesi jogelőd I. szerződési példányát is ellenjegyeznie kellett volna a költségvetési szerv gazdasági vezetőjének. A szerződés érvényes létrejöttére vonatható le következtetés abból is, hogy az abban foglaltak 2007. év első félévében rendben teljesültek, a vállalkozói díj kifizetésre került, így alappal feltételezhető, hogy az utalványozás előtt a teljesítésigazoláson felül az előírt érvényesítés is megtörtént, továbbá a szerződés érvényességét korábban senki sem vonta kétségbe.

Tekintettel arra, hogy szerződésszegéssel okozott kár azzal szemben érvényesíthető, aki a károsulttal szerződéses jogviszonyban állt, vagy utóbbinak a jogutódjával szemben, az elsőfokú bíróság vizsgálta a jogviszony részeseit. Megállapította, hogy a laborszolgáltatási szerződést felperesi jogelőd I. kötötte meg a ...-val, utóbbi végelszámolás alá került, majd 2007. június 30. napjával az alapító ... megszüntette, így 2007. július 1. napjával az egészségügyi tevékenységével felhagyott. Felperes a kárigény alapjaként szerződésszegő magatartásként nevesítette azt, hogy a ... a mintaadási kötelezettségét jogos ok nélkül megtagadta, együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét elmulasztva nem értesítette szerződéses parnerét a lehetetlenülésről.

A teljesítés megtagadása vonatkozásában kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a ... jogszabályi rendelkezés alapján volt köteles 2007. június 30. napjával a tevékenységét megszüntetni, a gyógyító ellátás kötelező beszüntetése miatt, ellátottak hiányában a továbbiakban nem tarthatott igényt laborvizsgálatra, nem voltak ellátottak, akiktől labormintát lehetett volna venni. A perben nem volt vitás, hogy a tevékenység leállítása nem a ... döntése volt, ezért őt felróhatóság nem terheli a laborszolgáltatási szerződés teljesítésének a beszüntetése miatt, magatartása nem jogellenes, mert jogszabályi rendelkezés végrehajtása érdekében járt el.