A Gyulai Törvényszék Pf.25242/2019/14. számú határozata házasság felbontása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 81. §, 152. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 578/G. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:81. §, 4:82. §] Bírók: Melisné dr. Kovács Zsuzsanna, Nagy Attila György, Szabó Mária

Gyulai Törvényszék

2.Pf.25.242/2019/14. szám

A Gyulai Törvényszék dr. Simonffy György ügyvéd által képviselt felperesnek - dr. Stern Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen házasság felbontása iránt a Szentesi Járásbíróság előtt folyamatba tett perében a 2019. évi január hó 28. napján 1.P.20.553/2017/29. szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 31. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érinti, a fellebbezett - az életközösség időtartamának megállapítására és a lakáshasználatra vonatkozó - rendelkezést megváltoztatja, és mellőzi annak megállapítását, hogy a felek 1989. szeptember 1. napjától 2017. december 13. napjáig éltek együtt.

Mellőzi a felperesnek a ... szám alatti ingatlan használatára vonatkozó joga megszüntetését.

A felek utolsó közös lakása, a ... szám alatti ingatlan használatát megosztja.

A felperest jogosítja fel a földszinten található lakószoba, a fürdőszobai előtér, a fürdőszoba, a WC, a konyha, kamra, a garázs és takarmánytároló melletti két ól kizárólagos használatára. Az alperest jogosítja fel a tetőterében található három lakószoba, közlekedő, fürdőszoba, földszinti alsókonyha, a takarmánytároló melletti másik két ól, a csöves kukoricatároló góré és az alatta lévő másik két sertésól kizárólagos használatára.

A felek közösen jogosultak használni az ingatlan további részeit.

Mellőzi a felperes 20.000 forint perköltségben marasztalását az alperes javára.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 55.000 (ötvenötezer) forint összeljárási perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében a feleknek a Szentesen, 2014. január 29. napján megkötött házasságát felbontotta. Megállapította, hogy a felek 1989. szeptember 1. napjától 2017. december 13. napjáig éltek együtt. A felperesnek a ... szám alatti ingatlan használatára vonatkozó jogát megszüntette. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek az ítélet jogerőre emelkedését követő 15 nap alatt 20.000 forint perköltséget. Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a feleknek a házasságuk megkötését megelőzően két gyermekük született, 1989. április 25. napján Gábor Imre, és 1993. február 21. napján Imre Márk utónevűek, akik már nagykorúak, önálló életvitelt folytatnak, azonban a felek utolsó közös lakásában, a ... szám alatti ingatlanban laknak. Megállapította, hogy a felek 1989. szeptember 1. napjától kezdődően éltek együtt a házasságuk megkötését megelőzően a felperes szolgálati lakásában, majd 1997. évben költöztek az általuk épített ingatlanba. A felperes 2017. december 13. napján elköltözött ... szám alá egy hölgy ismerőséhez, akivel hirdetés útján ismerkedett meg. A felperes több alkalommal a Szentesi Rendőrkapitánysághoz fordult az alperes és gyermekei magatartása miatt, amely eljárások a felperes részéről nem vezettek eredményre. A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság az alperessel kötött házasságát bontsa fel és a ... szám alatti ingatlan használata tekintetében az elsődleges kérelme a közös lakás kizárólagos használatára irányult, míg másodlagosan a közös használatot kérte. Hivatkozott arra, hogy nem a véglegesség szándékával és nem is önként, hanem az alperesi magatartás hatására hagyta el az ingatlant. Az alperes szintén kérte a házasság felbontását azzal, hogy kérte, hogy a bíróság őt jogosítsa fel a ... szám alatti ingatlan kizárólagos használatára figyelemmel arra, hogy a felperes életvitelszerűen ... szám alatti ingatlanban lakik, ahova önként, a visszatérés szándéka nélkül költözött el. Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokaként hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: rPp.) 206. §-ában foglaltakra, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 4:81. § (1)-(4) bekezdésére és a Ptk. 4:82. § (1) bekezdésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a rendelkező részből azon rendelkezés mellőzését, melyben a bíróság megállapítja, hogy a felek 1989. szeptember 1. napjától 2017. december 13. napjáig éltek együtt. Kérte az ítélet indokolási részében annak megállapítását, hogy az alperessel 1992. június 30. napjától 2014. január 28. napjáig élt élettársi kapcsolatban, majd pedig 2014. január 29. napjától 2017. szeptember 19. napjáig éltek házassági életközösségben. Kérte továbbá a ... szám alatti ingatlan használatának megosztását akként, hogy az ő kizárólagos használatába kerüljön a lakóépület földszintjén található lakószoba, fürdőszoba előtere, fürdőszoba, WC, konyha, kamra, továbbá a melléképületek közül a garázs és a takarmánytároló melletti két ól. Az alperes kizárólagos használatába kérte adni a lakóépület tetőterében található 3 lakószobát, közlekedőt, fürdőszobát, a földszinti alsókonyhát, a melléképületek közül a takarmánytároló melletti másik két ólat, a csöves kukoricatároló górét és az alatta lévő két sertésólat. Kérte kimondani, hogy az alperessel közös használatban marad a lakóépület utcai bejárati kis- és nagykapuja, a hátsó kapu, a lakóépület földszinti előtere, a takarmányól és az ingatlan udvara.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.

A fellebbezés nagyobb részben alapos.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett - az életközösség időtartamának megállapítására és a lakáshasználatra vonatkozó - rendelkezését bírálta felül, ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást részben hiányosan tárta fel, részben a rendelkezésre álló adatok nem megfelelő mérlegelésével állapította meg, a tényállásból téves jogkövetkeztetéssel döntött a felek közötti vitás kérdésekben.

A törvényszék az elsőfokú eljárás adatai, a felek másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozatai és a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint pontosítja, illetve egészíti ki:

A felek életközössége 1991. márciusától 2017. december 13. napjáig állt fenn.

A felek 1991. március 14. napján vásárolták meg a ... szám alatti ingatlant, amelynek 60 %-a a felperes, 40 %-a az alperes tulajdonába került.

A törvényszék a kiegészített tényállás alapján a fellebbezésben foglaltakra tekintettel a következőket rögzíti:

A felperes fellebbezésében elsődlegesen vitatta az felek életközösségének elsőfokú bíróság által megállapított kezdő és záró időpontját és annak megállapítását a rendelkező részben.

Helyesen hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy az életközösség kezdő és záró időpontjának megállapítására a felek sem kereseti, sem viszontkereseti kérelmet nem terjesztettek elő. A peres eljárásra a rPp. szabályai alkalmazandók, amely eljárási szabályok nem írják elő az ítélet rendelkező részében az életközösség kezdő és záró időpontjának a feltüntetését. Ezért a törvényszék ezt az ítélet rendelkező részéből mellőzte ugyan, de az indokolás tényállási részében megállapítást tett rá.