A Pécsi Ítélőtábla Bf.39/2015/40. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 12. §, 20. §, 21. §, 56. §, 83. §, 85. §, 90. §, 97. §, 99. §, 289. §, 310. §, 317. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 6. §, 258. §, 296. §, 338. §, 339. §, 345. §, 348. §, 352. §, 371. §, 372. §, 386. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 3. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 6. §, 26. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 29. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 2. §, 89. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 81. §, 89. §] Bírók: Hudvágner András, Krémer László, Túri Tamás

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.39/2015/40. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2015. évi november hó 6. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 15.B.239/2013/214. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

- I.rendű vádlott vonatkozásában

a tényállás II/a-b-c-d. pontjaiban leírt cselekményeinek önálló - 2 rb. az 1978. évi IV. törvény 310.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntettekénti, illetve 2 rb. az 1978. évi IV. törvény 310.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntettekénti - minősítését mellőzi;

a tényállás I/a. pontjában írt cselekményeinek helyes minősítése - egységesen - 1 rb. az 1978. évi IV. törvény 310.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (4) bekezdés szerint minősülő, a 12.§ (2) bekezdése értelmében folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette, melyet a 21.§ (2) bekezdése szerinti bűnsegédként valósított meg;

a tényállás I/b. pontjában leírt cselekményeit - 2 rb. az 1978. évi IV. törvény 310.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő adócsalás bűntette - helyesen a 21.§ (2) bekezdése szerinti bűnsegédként követte el;

a tényállás III. pontjában szereplő az 1978. évi IV. törvény 289.§ (1) bekezdésének a) és b) pontjaiban meghatározott és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő, a 12.§ (2) bekezdése értelmében folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértése bűntettét helyesen a 21.§ (2) bekezdése szerinti bűnsegédként valósította meg;

a tényállás IV. pontjában leírt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 317.§ (1) bekezdésében meghatározott és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettének minősíti;

- II.rendű vádlott a terhére megállapított valamennyi bűncselekményt helyesen az 1978. évi IV. törvény 20.§ (1) bekezdése szerinti tettesként követte el;

- I.rendű vádlott esetében a gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltás alkalmazását mellőzi;

- II.rendű vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaidejét 5 (öt) évre felemeli;

- a vádlottak vagyonelkobzására vonatkozó ítéleti rendelkezéseket mellőzi.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába I.rendű vádlott vonatkozásában beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

Megállapítja, hogy a másodfokú eljárásban összesen 32.980 (harminckettőezer-kilencszáznyolcvan) forint bűnügyi költség merült fel, melyből I.rendű vádlottat 17.980 (tizenhétezer-kilencszáznyolcvan) forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezi. A fennmaradó 15.000 (tizenötezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész - mindkét vádlott terhére - súlyosbításért, I.rendű vádlott és védője részben felmentés, illetve ezzel összefüggésben enyhítés végett, míg II.rendű vádlott védője elsődlegesen a pénzügyi bűncselekmények vonatkozásában a büntetőjogi felelősség megállapítása miatt, felmentés érdekében, másodlagosan enyhébb - az így fennmaradó gazdálkodási kötelességet sértő bűncselekmény tárgyi súlyához igazodó - büntetés alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, és I.rendű vádlott esetében a fegyházbüntetés és a közügyektől eltiltás súlyosbítására, míg II.rendű vádlott tekintetében hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabására, valamint - a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezés mellőzésével - közügyektől eltiltás alkalmazására tett indítványt. Perbeszédeikben a védők a jogorvoslati kérelmeiknek megfelelően szólaltak fel, I.rendű vádlott védője azzal a kiegészítéssel, hogy - ki nem küszöbölhető megalapozatlanságra hivatkozva - hatályon kívül helyezést is kezdeményezett.

A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be.348.§ (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§ (1) bekezdés a) pontjára - az iratok tartalma és ténybeli következtetés alapján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette:

- Az elsőfokú ítélet 8. oldalának 1., 3., I., 4., 5. és 6. pontjaiban felsorolt, I.rendű vádlott I.r. vádlott korábbi elítéléseinek vonatkozásában a szabadságvesztés utolsó napjára, illetve a feltételes szabadságra bocsátás időpontjára vonatkozó utalásokat mellőzte.

- A 2008. december 29-ei meghatalmazás nem érintette II.rendű vádlott jogszabályon alapuló feladatait, így azt, hogy az kft1 ügyvezetőjeként adóbevallás elkészítésére és a számviteli előírások betartására lett volna köteles.

- A 10. oldal utolsó bekezdésének 2. mondatát a másodfokú bíróság mellőzte, helyébe a következő megállapítás került:

II.rendű vádlott megsértette az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: ÁFA tv.) 2.§ a) pontjában írtakat, mely szerint (általános forgalmi) adót kell fizetni az adóalany által - ilyen minőségében - belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után.

I.rendű vádlott a gazdasági társaság tevékenységének irányításában és összehangolásában annak tudatában vett részt, hogy II.rendű vádlott az adóbevallási kötelezettségének - sem az általános forgalmi adó, sem pedig a társasági adó tekintetében - nem tesz eleget. Ezen túlmenően mellőzte a másodfokú bíróság - a határozat 11. oldal 1., 4. és 5. bekezdéseiből, valamint a 12. oldal 5. bekezdéséből - I.rendű és II.rendű vádlottak közös adóbevallási kötelezettségére utaló megállapításokat.

- A tényállás III. pontjában körülírt könyvvezetési, beszámolókészítési és megőrzési kötelezettség II.rendű vádlottat terhelte. A cég működését ténylegesen irányító I.rendű vádlott azonban tisztában volt azzal, hogy II.rendű vádlott ezen kötelezettségeinek nem tesz eleget, illetve kellő dokumentumok hiányában - az élelmiszeripari termékek számla nélküli értékesítése folytán - nem is kerülhet abba a helyzetbe, hogy a jogszabályi követelményeknek meg tudjon felelni. A másodfokú bíróság e vonatkozásban is mellőzte a határozat 13. oldal utolsó bekezdéséből, valamint a 14. oldal 1., 2. és 3. bekezdéseiből a kötelezettségek közös, osztatlan jellegére való utalást.