BH 2013.10.261 A bűnügyi nyilvántartás közhitelessége nem zárja ki az abban kezelt bűnügyi adat tekintetében a valótlanság közokirattal való igazolását. Ezért amennyiben az előzményi elítélés bíróság által beszerzett iratanyaga között elfekvő jogerős bírósági határozat szerint a közhitelű hatósági nyilvántartás tévesen tartalmazza, hogy a terhelt szabadságvesztésre ítélése, mint visszaesővel szemben történt, a hatósági nyilvántartás adatai alapján nincs helye az utóbb elkövetett újabb bűncselekmény miatti elítéléssel kapcsolatban a büntetés többszörös visszaesővel szembeni - felemelt büntetési tételkeret melletti - kiszabására [1978. évi IV. tv. 137. § 14., 15., 16. pont; 2009. évi XLVII. tv. 1. § (1) bek.].

A városi bíróság a 2012. április 23. napján kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett ítéletében bűnösnek mondta ki a terheltet 2 rendbeli, a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés II. fordulat d) pontja szerint minősülő lopás vétségében, valamint a Btk. 170. § (1) bekezdése szerinti könnyű testi sértés vétségében, és ezért mint többszörös visszaesőt nyolc hónapi börtönbüntetésre és egy évi közügyektől eltiltásra ítélte és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A városi bíróság határozata ellen a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt nyújtott be.

Az indítvány szerint a terheltet a városi bíróság által elbírált cselekmények elkövetését megelőzően visszaesőként még nem ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre, így az újabb büntetést nem lehetett volna vele mint többszörös visszaesővel szemben kiszabni. Ugyanakkor azonban a terhelt a vele szemben korábban kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságra bocsátását követően egy éven belül ugyanolyan szándékos bűncselekményt követett el, ezért helyesen különös visszaesőként kellett volna elítélni.

Azt indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg a törvénysértést.

Miután a büntetés többszörös visszaesővel szemben történt kiszabása egyébként nem eredményezett törvénysértő büntetést, emellett egyéb ok sem alapozza meg a felülvizsgálati eljárást, és más módon sem támadható meg a jogerős határozat, a Be. 431. §-ára figyelemmel a Kúria a törvényesség érdekében kezdeményezett jogorvoslati eljárást lefolytatta.

A legfőbb ügyész indítványa megalapozott.

Bár a városi bíróság határozata - a törvény rendelkezése [Be. 258. § (3) bek. b) pont] ellenére - a terhelt korábbi elítéléseivel kapcsolatos adatokat nem tartalmazza, az iratokból megállapítható, hogy a megtámadott határozat meghozatalát megelőzően már több alkalommal ítélték szabadságvesztésre. Ezek a következők:

1. A H. Városi Bíróság a 2003. szeptember 22. napján jogerős ítéletével maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette miatt hét hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette.

2. Az S. Városi Bíróság a 2007. szeptember 12. napján jogerőre emelkedett ítéletével a 2004. október 27. napján elkövetett lopás bűntette és további vagyon elleni bűncselekmények miatt egy év egy hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a fenti - 1. pont alatti - ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtását.

3. Az E. Városi Bíróság a 2008. szeptember 26. napján jogerőre emelkedett ítéletével lopás bűntette és további vagyon elleni bűncselekmények miatt két évi börtönbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az elbírált bűncselekmények elkövetési ideje: 2004. július.

A 2-3. pont alatti ítéletekkel kiszabott büntetéseket a bíróság összbüntetésbe foglalta és annak tartamát két év öt hónapi börtönbüntetésben állapítva meg. Az összbüntetést a terhelt 2009. január 9. napján kezdte meg, abból feltételesen szabadult 2009. november 22. napján; a feltételes szabadság 2010. november 21. napján járt volna le.

4. Az E. Városi Bíróság a megyei bíróság határozatával 2011. május 17. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet a 2010. március 21. és június 18. napja között elkövetett, 2 rendbeli egyedi azonosítójel meghamisításának bűntette miatt hat hónapi börtönbüntetésre ítélte, megállapítva, hogy a terhelt visszaeső, és az előző - összbüntetési - ítélettel kapcsolatos feltételes szabadságot megszüntette.

A jogorvoslati indítvánnyal megtámadott határozattal elbírált bűncselekmények közül a könnyű testi sértés vétségének elkövetési ideje: 2010. április 19., a lopási cselekményeké pedig 2010. április 30. és november 1.

A Btk. 137. §-ának ekkor hatályos szabályai közül a 14-16. pont a következőképp rendelkezett:

"14. visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, vagy annak végrehajtását részben felfüggesztették, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el,

15. különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el,

16. többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, vagy annak végrehajtását részben felfüggesztették, és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el."

A terhelt a megtámadott határozattal elbírált bűncselekményeket az 1-3. pontban írt ítéletek jogerőre emelkedését követően, azonban a 4. pontban írt ítélet meghozatalát megelőzően követte el. Miután azonban az 1. pontban írt büntetés nem végrehajtandó- és nem részben felfüggesztett szabadságvesztés volt, kizárólag a 2. és 3. pontban írt ítéletek kapcsán vizsgálandó az, hogy az előbb idézett törvényi rendelkezéseknek megfelelően a terhelt visszaesőként, különös visszaesőként vagy többszörös visszaesőként követte-e el a terhére megállapított bűncselekményeket.

A 3. pont alatti ítélettel elbírált bűncselekmények elkövetési ideje 2004 júliusa; miután ez az időpont megelőzte a 2. pont alatti ítélet jogerőre emelkedését, a 3. pont alatti ítéletben a városi bíróság nem ítélhette - és nem is ítélte el - a terheltet visszaesőként.

Ebből következően a terhelt a megtámadott határozattal elbírált bűncselekmények elkövetésekor nem minősült többszörös visszaesőnek, így elítélésére ekként törvényesen nem kerülhetett volna sor.

A cselekmények közül a könnyű testi sértés vétségét és az egyik lopás vétségét azonban az S. Városi Bíróság - a fent 2. pont alatt ismertetett - ítéletének jogerőre emelkedését, 2007. szeptember 12. napját követő három éven belül követte el, és valamennyit az ezt a büntetést is tartalmazó összbüntetés kapcsán engedélyezett feltételes szabadság tartama alatt, azaz a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt.

Így a megtámadott határozattal elbírált cselekményeket a terhelt már visszaesőként, sőt, miután a 2. pont alatti - a visszaesést megalapozó - elítélésére vagyon elleni bűncselekmények miatt került sor, különös visszaesőként követte el.

Az E. városi bíróság ügyében az iratok között beszerzett bűnügyi nyilvántartási adatok tévesen tartalmazták, miszerint a terheltet az E. Városi Bíróság különös visszaesőként ítélte el, ennek folytán téves volt az E. Városi Bíróság összbüntetési ítéletéről kiállított nyilvántartási bejegyzés is.