A Fővárosi Ítélőtábla Bf.299/2016/6. számú határozata emberölés vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 160. §, 165. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Németh Nándor

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék B.95/2015/49., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.299/2016/6.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.299/2016/6. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten, 2017. év március hó 2. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége és más bűncselekmény miatt az I. rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2016. június 7. napján kelt 4.B.95/2015/49. számú ítéletét megváltoztatja.

A II. rendű vádlott szabadságvesztés büntetése tartamát 1(egy) évre enyhíti.

E vádlottat előzetes mentesítésben részesíti.

Az I. rendű vádlott cselekményének megjelölése az írásbafogalt ítéletben helyesen Btk. 160.§

Az I. rendű vádlott lakcíme és személyi azonosító kártyájának száma helyesen: ...., illetve ....

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű és a II. rendű vádlottak vonatkozásában helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Budapesti Környéki Törvényszék a 2016. év június hó 7. napján kihirdetett 4.B.95/2015/49. számú ítéletében az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés vétségében [Btk. 160. § (1) és (4) bekezdés], amiért őt 2 év - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte.

A II. r. vádlott bűnösségét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [Btk. 165. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b./ pont] állapította meg, amiért őt 2 év - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a szabadságvesztéseket - végrehajtásuk elrendelése esetén - mindkét vádlott esetében fogház fokozatban kell végrehajtani.

Rendelkezett az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén arról, hogy ez esetben mindkét vádlott a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra a legkorábban; az eljárás során lefoglalt tárgy további sorsáról pedig akként határozott, hogy a biológiai anyagmaradvány lefoglalását megszüntette és annak megsemmisítését rendelte el; kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. vádlott védője felmentésért, míg a II. r. vádlott a cél megjelölése nélkül, védője pedig enyhítésért jelentett be fellebbezést.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2016. év augusztus hó 5. napján kelt BF.709/2016/1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, széleskörű bizonyítást folytatott le, valamennyi rendelkezésére álló bizonyítékot értékelési körébe vont, és azok mérlegelésével hibamentes tényállást állapított meg. Indokolásában elemezte a vádlotti nyilatkozatokat, a tanúvallomásokat, a szakvéleményeket és a bizonyítás anyagává tett tárgyi és okirati bizonyítékokat. Részletesen kitért a vádlottak többirányú védekezéseire, és azokat logikus indokolással elvetette. A helyesen megállapított tényállásból okszerű következtetést vont az elsőfokú bíróság a vádlottak bűnösségére, és cselekményeik minősítése is törvényes. A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket is helyesen sorolta fel, és a bíróság által alkalmazott büntetések megfelelnek a büntetési céloknak és alkalmasak mind az egyéni, mind pedig az általános visszatartó hatás elérésére.

Mindezek alapján a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén az I. r. vádlott védője perbeszédében annak a jogi álláspontjának adott hangot, hogy az elsőfokú bíróság döntőrészt helyesen tárta fel a történeti tényállást, és indokolása is minden részletre kiterjedt.

A felmentést célzó fellebbezését továbbra is fenntartotta és aláhúzta, hogy a törvényszék azt az egy kérdést nem tisztázta, hogy pontosan hol halt meg a sértett. Adatok voltak arra vonatkozóan, hogy a sértettet a mély vízben találták meg, de a pontos feltalálási helyét a tanúk közül senki nem tudta megjelölni, azaz nem lehetett büntetőjogi bizonyossággal megállapítani, hogy a sértett hogyan került a mély vízbe. Különösen fontos lett volna ennek a kérdésnek a tisztázása, mert a büntetőjogi felelősség szempontjából döntő jelentősége lett volna azt megállapítani, hogy az úszni nem tudó kisgyermek miként kerülhetett a mély vízbe.

Mivel ez a körülmény nem tisztázható, ezért a védő álláspontja szerint döntő elemek hiányoznak az oksági láncolatból, és a munkavédelmi szakértő véleményében foglalt megállapítások ellenére sem bizonyítható az az okozati összefüggés, hogy az magatartása és kiskorú sértett halála között ez az oksági kapcsolat megállapítható.

Mindezek alapján a védő az I. r. vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését szorgalmazta.

A II. r. vádlott védője a fellebbezésében az enyhítés mellett vagylagosan a II. r. vádlott felmentését is indítványozta. Perbeszédében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, mert valójában nem tárta fel azt, hogy van-e okozati összefüggés a II. r. vádlott magatartása és a sértett kisgyermek halála között. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság mindenben elfogadta a munkavédelmi szakértő véleményét, jóllehet a büntetőjogi felelősség szempontjából megkerülhetetlen kérdés - az ok-okozati összefüggés vizsgálata - nem szakértői, hanem bírói kompetencia. Ennek ellenére - a védő álláspontja szerint - az elsőfokú bíróság lényegét tekintve mechanikusan átvette a munkavédelmi szakértő véleményében írtakat, annak ellenére, hogy a szakértő a kompetenciáján túlterjeszkedve állást foglalt az ok-okozati összefüggés kérdésében is.

A védő hivatkozott a strand - az iratok között fellelhető - működési szabályzatának 9.1.2. pontjának /3/ bekezdésére, amely alapján iratellenesnek minősítette azt az első bírói ténymegállapítást, hogy nem volt elég úszómester. E helyett azt kellett volna megállapítania az elsőfokú bíróságnak a védői érvelés szerint, hogy elegendő úszómester volt, akik azonban jelentős számú többletfeladatot láttak el. Vitatta az elsőfokú bíróság ítéletének azon ténymegállapítását is, hogy a II. r. vádlottnak, mint a strand igazgatójának joga lett volna az úszómesterek létszámának emelése. Hangsúlyozta, hogy aki úszómesterként a vádbeli események napján szolgálatban volt, annak a városi uszodába kellett átmennie, de a II. r. vádlott mindent megtett a munkaerőhiány kiküszöbölése érdekében. Ez ügyben konkrét lépéseket tett, jelezte a problémát az önkormányzatnak, de ennek ellenére ki kellett nyitni a strandot és működtetni kellett az úszómedencét is, mert ez volt az elvárás.

A védői álláspont szerint a II. r. vádlott a munkaköréből adódó lehetőségekhez képest próbált cselekedni, azonban sikertelenül. Felhívta a másodfokú bíróság figyelmét arra is, hogy a két vádlott közötti büntetőjogi felelősség mértékének megoszlása szempontjából korántsem elhanyagolható körülmény az, hogy a strand területén több helyen is kifüggesztették a házirendet, amelynek 12. és 16. pontja egyértelműen kimondja, hogy kötelező az úszni nem tudó gyermek mellé szülő, vagy felügyelő személy, amely nem azonos a kísérő fogalmával. Aláhúzta azt is, hogy önmagában a 14 éven aluli gyermek egyedüli vízben tartózkodása tilos, tehát minden esetben szülő vagy más felügyelő személy kell, hogy vele legyen. A védő álláspontja szerint az elsőfokú bíróság adós maradt a teljes ok-okozati láncolat feltárásával és indokolásával, ezért az ítéletből nem vezethető le, illetve nem állapítható meg, hogy a II. r. vádlott magatartásának következménye volt-e - részben vagy egészben - a kiskorú sértett halála.