A Budapest Környéki Törvényszék B.95/2015/49. számú határozata emberölés vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 160. §, 165. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 82. §, 83. §, 155. §, 188. §, 266. §, 279. §, 291. §, 296. §, 338. §]

A Törvényszék a 2016. április 7., május 23., 25., 27. és június 7. napján - az I. r. vádlott távollétében megtartott - nyilvános folytatólagos tárgyaláson meghozta a következő

Í t é l e t e t :

I. r. vádlott (

magyar állampolgár)

bűnös emberölés vétségében. (Btk. (1) bek. (4) bek.)

II. r. vádlott

(

magyar állampolgár)

bűnös foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében. (Btk. 165. § (1). bek. (2) bek. b) pont)

Ezért a bíróság I. r. vádlottat 2 (kettő) év szabadságvesztésre ítéli.

A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását 3 (három) év próbaidőre felfüggeszti.

A bíróság II. r. vádlottat 2 (kettő) év szabadságvesztésre ítéli.

A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását 2 (kettő) év próbaidőre felfüggeszti.

A szabadságvesztést végrehajtásának az elrendelése esetén mindkét vádlottal szemben fogházban kell végrehajtani.

A szabadságvesztés végrehajtásnak az elrendelése esetén mindkét vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A bíróság az eljárássorán lefoglalt, a Törvényszéken kezelt biológiai anyagmaradvány lefoglalását megszünteti és megsemmisítését rendeli el.

Az eljárás során eddig felmerült bűnügyi költségből I. r vádlott köteles önállóan 121.412 (százhuszonegyezer-négyszáztizenkettő) forintot, II. r. vádlottt 250.800 (kettőszázötvenezer- nyolcszáz) forintot, az I. és II. r. vádlott együttesen 287.795 (kettőszáznyolcvanhétezer-hétszázkilencvenöt) forintot az államnak megfizetni.

I n d o k o l á s :

1. A törvényes vád és annak lényege

A emelt vádat I. r. és II. r. vádlottal szemben. Az ügyészség az I. r. vádlottat a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdése szerint minősülő gondatlanságból elkövetett emberölés vétségével, míg a vádlottat a Btk. 165. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, halált okozó foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségével vádolta.

A vád tárgyává tett cselekmény lényege szerint: 2014 júniusában a II. r. vádlott a T településbeli Sportcsarnok és Tanuszoda igazgatója volt, aki a polgármester szóbeli megbízása alapján 2009-óta a T településbeli Strand és Termálfürdő vezetését is ellátta. "Feladatai közé tartozott a fürdő személyzetének a biztosítása és a műszaki állapotával kapcsolatos feladatok ellátása is." A Megyei Kormányhivatal M Járási Hivatal Járási Népegészségügyi Intézet felügyelője a II. r. vádlott jelenlétében a 2014. évi nyitás előtt a II. r. vádlott részvételével helyszíni szemlét tartott, az ekkor készült, II. r. vádlott által is aláírt jegyzőkönyv megállapításai szerint a 2014. május 1. napjától tervezett nyitástól két, majd az úszómedence 2014. június 14-re tervezett megnyitásától három fő látja el az úszómesteri feladatokat. A 2014. június 17. napján a jegyzőkönyvben foglaltaktól eltérően, egy műszakon belül nem három, hanem továbbra is két úszómester állt szolgálatban. "Egyikük feladata az úszómedence állandó felügyelete volt, míg a másik felügyelte a további a strand-, gyermek- és termál medencéket, emellett végezte a medencék vízének ellenőrzését, szűrők, lábmosók tisztítását, gépház ellenőrzését, kisebb javításokat, naplók nyilvántartások vezetését. A két úszómester a kétféle feladatot felváltva végezte." Az úszómesterek a feladatukat a munkaköri leírásuknak megfelelően végezték. Az úszómedence kivételével a többi medencénél nem volt folyamatos az úszómesteri felügyelet. "A strandmedence vízmélysége - telítettségétől függően - 80-90 cm volt a bejárati oldalon és fokozatos mélyült 135-140 cm mélységig. A víz mélyülő jellegét a bejárattól nézve a medence bal oldalán, középtájon, a parton elhelyezett tábla jelezte."

Az I. r. vádlott N városban lakott, a nyolc éves kk. KZs sértett és családja közvetlen szomszédságában. Az I. r. vádlott és a sértett családja jó viszonyban voltak, az I. r. vádlott és férje szerették a sértettet, a sértett sokat volt náluk, gyakran magukkal vitték szabadidős programokra. 2014. június 17. napján az I. r. vádlott és a nála látogatóban lévő barátnője elhatározták, hogy strandra mennek, az I. r. vádlott a sértett édesanyjának felajánlotta, hogy magukkal viszik a sértettet. Az édesanya elengedte a gyermekét, "egyidejűleg ráruházta a felügyeleti kötelezettségét" az I. r. vádlottra. Az I. r. vádlott tudta, hogy a sértett nem tud úszni, de ezt a tényt a sértett édesanyja is külön kiemelte számára, és azzal engedte el az I. r. vádlottal a sértettet, hogy ne engedjék el maguk mellől sehova. Az I. r. vádlott arra tett ígéretet, hogy a mindössze 60 cm mély termálvízbe fognak bemenni. A strandon a sértett a "strandmedencébe szeretett volna bemenni. (...) Az I. r. vádlott be is ment a gyerekkel a medencébe és együtt körbejárták a bejárat mellett azt a sávot, amelyre I. r. vádlott azt mondta kk. KZs sértettnek, hogy azon a részen maradjon, mert ott látni fogják őt. Az I. r. vádlott ezután a barátnőjével átment a gyógymedencébe, amely a legrövidebb útvonalon 17,7 méterre volt a strandmedencétől. (...) úgy ültek le, hogy figyelemmel tudják kísérni a sértettet. Az I. r. vádlott időről, időre észlelte a sértett mozgását, azonban nem folyamatosan figyelte őt, egyszerre feltűnt neki, (...) hogy nem látják kk. Kzs-t, ezért átmentek a strandmedencéhez. Kk. Kzs sértett a strandolás során a medence mélyebb részébe és ott víz alá került." Két tizenkét éves gyermeknek tűnt fel, hogy a sértett túl soká van a víz alatt, partra húzták "és úszómestert sem láttak a közelben (...) elszaladtak abba az irodába, amely elsősegélynyújtó helyként volt megjelölve. KF úszómester épp ott tartózkodott". Az értesítés után haladéktalanul megkezdte "a sértett újraélesztését", hamarosan csatlakozott hozzá úszómester társa, illetve rövid idő múlva a sportcsarnokból érkezve megjelent a II. r. vádlott is. "Az I. r. vádlott és barátnője az újraélesztés során értek oda a sértetthez". Több mentőegység érkezett a helyszínre, a sértett keringését helyreállították, kórházba szállították, intenzív ellátásban részesült, "azonban az agyi beékelődést nem tudták megakadályozni", megállapították az agyhalál beálltát, június 21. napján megszűntették a gépi lélegeztetést. "A sértett halála erőszakos módon, tartós víz alá merülés következtében kialakult oxigénhiányos állapot, következményes keringési, légzési elégtelenség miatt állt be. (...) a vízoszlop a légutakat minimálisan 4-5 perc időtartamra elzárta. Az agyi oxigénhiányos állapot, valamint a halál beállta között közvetlen ok-okozati összefüggés állt fenn."

Az I. r. vádlott "nagymértékben elmulasztotta a szülő által ráruházott felügyeleti kötelezettségét, melynek teljesítése esetén a sértett halála nem következett volna be". E kötelezettségszegés abban nyilvánult meg, hogy nem tartózkodott a gyermek közvetlen közelében, nem követte nyomon folyamatosan a tevékenységét, olyan távolságra volt tőle, hogy a baj nyombani észlelése esetén sem tudott volna azonnal a segítségére sietni.