A Székesfehérvári Törvényszék K.22279/2011/19. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. §, 1998. évi LXVI. törvény (Eho.) 2. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 164. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. §] Bíró: Halas Zsuzsanna

Székesfehérvári Törvényszék

8.K.22.279/2011/19. szám

A Székesfehérvári Törvényszék Kittka Ügyvédi Iroda, képviseli: dr. Kittka András ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve(cím) felperesnek,- dr. Gégény Dóra jogi előadó által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága Hatósági Főosztálya (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

ítéletet:

a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 374.000,- (Háromszázhetvennégyezer) Ft perköltséget.

Az eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A bíróság a felperes keresetlevele, az alperes érdemi ellenkérelme, a közigazgatási iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fejér Megyei Adóigazgatósága (továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 821/361. számú megbízólevéllel 2002-2006. évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél. A megbízólevél 2007. november 14. napján kelt, melyet a felperes 2007. november 16. napján kézhez vett.

Az elsőfokú hatóság az ellenőrzés során a tények tisztázása érdekében külföldi adóhatóságot keresett meg. A megkeresés 2008. november 4. napjától 2011. április 12. napjáig tartott. Ezen időszak tekintetében az Adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 164. § /10/ bekezdése értelmében az adó megállapításhoz való jog elévülése 751 napig nyugszik, így 2002. évre az elsőfokú hatóság megállapítást nem tett.

Megállapításra került, hogy a felperesnek a vizsgálattal érintett években a Kft. 1-től, a Kft. 2-től, a Kft. 3-től, a Kft. 4-től, és a Kft. 5-től munkaviszonyból és más önálló tevékenységből származott jövedelme. A revízió a vizsgálat megkezdésekor nyilatkoztatta a felperest az életkörülményeiről, vagyoni helyzetéről. Az adóvizsgálati jegyzőkönyv 3. mellékleteként felállította a vizsgálattal érintett években felperesre vonatkozó pénzforgalmi mérleget, melyben a bevételeket és a kiadásokat naponta vette figyelembe. A pénzforgalmi mérleg alapján megállapította, hogy a felperes 2003. évben 103.716,- Ft-tal, 2004. évben 2.152.505,- Ft-tal, 2005. évben 8.803.271,- Ft-tal, 2006. évben 20.327.125,- Ft-tal magasabb összegű kiadást teljesített, mint amennyi bevétellel rendelkezett.

Felhívta a Személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 1. § /3/ bekezdésében foglaltakat, mely szerint a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Hivatkozott az Szja. tv. 4. § /1/, /2/, 28. §-ában foglaltakra.

Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperesnek legalább akkora jövedelemmel kellett rendelkeznie, mely jövedelem fedezetet nyújtott a 2003-2006. években eszközölt kiadásaira. Megállapította, hogy a felperes hitelt érdemlően nem tudta igazolni a kiadások teljes összegének fedezetét, a kiadások és a jövedelmei között nagy mértékű eltérés mutatkozott, mely eltérést fedezethiányként az adóhatóság egyéb adózatlan jövedelemnek tekintett adott év adott időszakában.

Felhívta az Adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. § /1/, /2/, 109. § /1/, /2/, /3/ bekezdésében foglaltakat.

Az elsőfokú hatóság nem fogadta el a felperes azon állítását, hogy 2005. évben Tanú 1 h. állampolgártól visszakapta a részére 2004. évben adott kölcsönt. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes 2004. március 24-én banki átutalással 98.000 EUR-nak megfelelő forintot, összesen 24.589.180,- Ft-ot utalt át az (pénzintézet neve)-nél vezetett bankszámlájáról a Kft. 6 nevű Tanú 1 h. társaságnak. A h. társaság 2004. október 25-én visszautalt a felperes bankszámlájára 22.905 EUR-t. A felperes 2008. november 9-én a korábbi nyilatkozatát kiegészítette azzal, hogy a Kft. 6 társaság az általa nyújtott tagi kölcsönnel tartozott neki, 96.905 EUR-val. Ezen h. cég akkori ügyvezetője megkereste őt, hogy szüksége lenne 75.000 EUR-ra, és kérte, hogy ezt az összeget adja részére kölcsön oly módon, hogy ezt az összeget a társaság közvetlenül az ő részére és ne a felperes részére fizesse ki. Ezt követően a felperest megillető követelésből 2004. október 22-én az 5.655.703,- Ft-nak megfelelő EUR-t átutalt a cég a felperesnek, a különbözetről pedig 2004. október 22-én kölcsönszerződés jött létre közte és Tanú 1 kölcsönvevő között. A kölcsönvevő ezt a kölcsönkapott összeget 2005. június 28-án készpénzben fizette vissza részére, B., K. u. 9. szám alatt.

A felperes ezt követően, mind a h. céggel, mind Tanú 1-cal egy olyan elismerő nyilatkozatot tett, mely szerint sem a magánszeméllyel, sem a céggel szemben semminemű követelése nincs. A felperes arra vonatkozóan nem tudott nyilatkozni, hogy ki hozta be M-ra a készpénzben visszafizetett 75.000 EUR-t, és a felperes a kölcsönszerződésen és az elismerő nyilatkozaton kívül semmi egyéb hitelt érdemlő irattal, dokumentummal nem tudta alátámasztani, hogy valóban kézhez vett 2005. június 28-án 75.000 EUR összeget. Az elsőfokú hatóság ezért 2008. november 4-én nemzetközi megkeresést indított a h. adóhatóság felé, melyben kérte, hogy a Kft. 6 nevű cégnél és Tanú 1 nevű magánszemélynél is végezzenek ellenőrzést a körülmények feltárásának érdekében, továbbá arra vonatkozóan, hogy Tanú 1 valóban kapott- e kölcsönt felperes nevetól, valamint azt visszafizette-e már, ha igen, akkor hol, milyen formában és pontosan mikor. A nemzetközi megkeresésre 2011. április 12-én érkezett a válasz, mely szerint a d-i adóhatóság négyszer kísérelte meg megtalálni Tanú 1ot sikertelenül. A nevezett személy egyébként soha nem volt munkavállaló H-ban. A h. adóhatóság nem tudott több információt adni ebben az ügyben.

Az elsőfokú adóhatóság nem fogadta el a felperes 2005-2006. évre vonatkozó kiadásainak fedezetéül ezen 75.000 EUR-t. Nem volt megállapítható, hogy kölcsönvevő, Tanú 1 2005. június 28-án rendelkezett- e akkora fedezettel, összeggel, hogy a felperesnek 75.000 EUR-t meg tudjon fizetni. A felperesnek nem volt a birtokában a pénzösszeg átvételéről semmilyen bizonylat, dokumentáció, valamint a pénzösszeget nem a bankszámlájára utaltatta át, vagy fizette be.

Elsőfokú hatóság a 3767060283 számú határozatában 11.522.446,- Ft személyi jövedelemadó, 3.452.529,- Ft százalékos egészségügyi hozzájárulás, 7.487.487,- Ft adóbírság, és 7.166.858,- Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Az Art. 170., 171., 165. § alapján állapította meg az adóbírság és a késedelmi pótlék mértékét és összegét.

Az Egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (továbbiakban: Eho. tv.) 2., 4., 8., 3. § alapján állapította meg a százalékos egészségügyi hozzájárulás adókülönbözetet és adóhiányt.