A Kúria Kfv.35810/2012/8. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 275. §] Bírók: Kárpáti Zoltán, Sperka Kálmán, Sugár Tamás

A határozat elvi tartalma:

Felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.VI.35.810/2012/8.szám

A Kúria a , ügyintéző ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága (Székesfehérvár, Bástya u. 8.) alperes ellen adóügyi közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Székesfehérvári Törvényszék 2012. október 2. napján meghozott 8.K.22.279/2011/19. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 23. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 8.K.22.279/2011/19. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 (egyszáz-ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.975.000 (egymillió-kilencszázhetvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2002-2006. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemet érintően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le.

Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával kötelezte a felperest 11.522.446 forint személyi jövedelemadó hiány, 3.452.529 forint százalékos egészségügyi hozzájárulás adóhiány, illetőleg 7.487.487 forint adóbírság és 7.166.858 forint késedelmi pótlék megfizetésére. Az elsőfokú adóhatóság határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. §-ának /1/ és /2/ bekezdésére, 109. §-ának /1/ és /3/ bekezdésére, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. §-ának /3/ bekezdésére, 4. §-ának /1/ és /2/ bekezdésére, 28. §-ának /1/ bekezdésére, 29. §-ának /1/ bekezdésére, 30. §-ára és 31. §-ának /1/ bekezdésére, az egészségügyi hozzájárulás tekintetében az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 2. §-ára, 3. §-ának /1/ bekezdésére és 4. §-ának /1/ bekezdésére alapította.

Az adóhatóság nem fogadta el a felperes nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy 2005. évben S.D.-tól készpénzben kapta vissza a 2004-ben kölcsönadott 75.000 eurót, mivel a pénzösszeg átvételét a felperes hitelt érdemlő irattal, dokumentummal nem tudta alátámasztani. Továbbra sem bizonyított az a tény, S. D. , hogy rendelkezett a 75.000 euró nagyságú pénzeszközzel, és azt minden kétséget kizáróan a felperes rendelkezésére tudta bocsátani a kölcsön visszafizetésének érdekében.

Az elsőfokú adóhatóság az adózó adóalapját az Art. előbbiekben hivatkozott rendelkezései alkalmazásával becsléssel határozta meg. E körben kiemelte, hogy a felperes 2003-2006. években szerzett adómentes, bevallott és bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelme nem tette lehetővé, hogy 2003. évben a tőkeemelést, 2004. évben a banki befizetését, 2005-2006. években a kapott kölcsönök visszafizetését biztosítsa. A felperesnek legalább akkora jövedelemmel kellett rendelkeznie, amely fedezetet nyújt az előbbiekben hivatkozottakra. A felperes hitelt érdemlően nem tudta igazolni a kiadások teljes összegének a fedezetét.

A felperes fellebbezése folytán az alperes a 2011. október 26. napján meghozott 3562524700. számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Megállapította az alperes, hogy a feltárt tényállás tekintetében az Art. 108. §-ának /1/ és /2/ bekezdése és a 109. § /1/-/3/ bekezdéseinek alkalmazására helytállóan került sor.

A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok megváltoztatásával a terhére megállapított adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék törlését. Másodlagosan kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését.

A Székesfehérvári Törvényszék ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Art. 97. §-ának /4/ bekezdésére, 99. §-ának /1/ bekezdésére, 108. §-ának /1/ és /2/ bekezdésére 109. §-ának /1/ bekezdésére hivatkozással, illetőleg a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes hitelt érdemlő módon nem tudta bizonyítani azt, hogy 2005. júniusában S. D.-tól 75.000 eurót készpénzben visszakapott.