A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21008/2013/6. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 80. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.008/2013/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a HYROSS Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Hyross Virág ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Ligeti György ügyvéd (fél címe 3) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, dr. Strasser Tibor ügyvéd (fél címe 5) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, mely perbe dr. Sárközy Szabolcs ügyvéd (fél címe 4) által képviselt Alperesi beavatkozó (fél címe 1) az I. rendű alperes pernyertessége érdekében beavatkozott, a Fővárosi Törvényszék 2013. február 21. napján meghozott, 33.P.20.881/2010/30. számú ítélete ellen az I. rendű alperes részéről 33., a II. rendű alperes részéről 31. és 34. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatja, és az I. rendű alperessel szemben a jóhírnév és becsület megsértésének megállapítására irányuló keresetet elutasítja.

Egyekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek személyenként 75.000 (hetvenötezer) forint + áfa - 75.000 (hetvenötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 120.000-120.000 (százhúszezer-százhúszezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa kiadott "..." című hetilap ... számának címlapján és annak ...-... oldalain "..." című cikk illusztrációjaként a felperest hiányos öltözékben ábrázoló képeket hozott nyilvánosságra a felperes hozzájárulása nélkül.

Megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes jóhírnevét, becsületét és emberi méltóságát azzal, hogy a fenti képeket a felperes személyét sértő feliratokkal látta el.

Megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa kiadott ... című napilap ... napján megjelent számában "..." című cikk illusztrációjaként a felperest hiányos öltözékben ábrázoló képeket hozott nyilvánosságra a felperes hozzájárulása nélkül.

Megállapította, hogy a II. rendű alperes megsértette a felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a felperesről hozzájárulásával készített fényképfelvételeket a felperes hozzájárulása nélkül harmadik személynek jogosulatlanul tovább adta felhasználás céljából.

Eltiltotta az alpereseket a további jogsértéstől.

Kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy magánlevél formájában fejezzék ki sajnálkozásukat a felperes felé.

Kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül egyetemlegesen 1.500.000 forint tőkét, továbbá ennek 2009. szeptember 24. napjától a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Felhívta az I. és II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen az államnak külön felhívásra 120.000 forint illetéket.

Felhívta a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 120.000 forint illetéket.

A további költségekről úgy határozott, hogy azt a felek maguk viseljék.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 7. § (1) bekezdését, 8. § (1) bekezdését, 54. § (1) bekezdését, 59. § (1) bekezdését, 61. § (1), (2) bekezdéseit, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 10. cikk 1., 2. pontjait, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. § (1) bekezdését, 76. §-át, 78. § (1), (2) bekezdéseit, 80. § (1), (2) bekezdéseit, 84. § (1) bekezdésének a)-e) pontjait, (2) bekezdését, 339. §, 355. § (1), (4) bekezdéseit, az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) AB, a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatait, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 3. § (1)-(5) bekezdéseit, 4. § (1) bekezdését, 164. § (1) bekezdését, 206. § (3) bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság PK 12., 14. számú állásfoglalásait.

Abból indult ki, hogy az alpereseket terhelte annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy a felperes a képmások elkészítéséhez, illetőleg a sérelmezett nyilvánosságra hozatalhoz a hozzájárulását megadta. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra következtetett, hogy a II. rendű alperes a fényképfelvételek elkészítéséhez a felperesi hozzájárulással rendelkezett, mivel a felperes lényegében modellt állt a fényképezéskor. Utalt arra, hogy a képfelvételek elkészítéséhez adott hozzájárulás azonban nem elegendő a nyilvánosságra hozatalhoz, mert a hozzájárulást nem lehet kiterjesztően értelmezni. A csatolt szerződések, a felperes általi, a konkrét nyilvánosságra hozatalhoz adott felhasználási engedélyt, hozzájárulást nem bizonyították. A nyilvánosságra hozatalhoz szükséges engedélynek és hozzájárulásnak mindig konkrétnak és célhoz kötöttnek kell lennie. A több évtizeddel későbbi felhasználásra vonatkozó felperesi egyértelmű és igazolható hozzájárulás nem volt igazolt.

A sérelmezett felvételekről azt állapította meg, hogy azok 25 éven keresztül nem kaptak nyilvánosságot, azok létezéséről a felperes megfeledkezett és azokat korábban egyik sajtóorgánum sem publikálta, a nyilvánosság előtt nem voltak ismertek.

Sem a beavatkozó, sem pedig az alperesi oldal részéről nem volt olyan nyilatkozat, hogy a felperest kifejezetten a képek megjelenésével összefüggésben megkeresték volna. Az elsőfokú bíróság kifejtette továbbá, hogy egy évtizedekkel korábbi viszonyok között esetlegesen engedélyezett nyilvánosságra hozatal, nem foglalja magában az évtizedekkel későbbi jogszerű felhasználás lehetőségét.

Mindezek együttes értékelésével arra következtetett, hogy a II. rendű alperes azzal, hogy a jogszerűen elkészített fényképfelvételeket a felperes kifejezett hozzájárulása nélkül harmadik személynek továbbadta, megsértette a felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát, míg az I. rendű alperes ugyanezen személyiségi jogot sértette azzal, hogy ezeket a fényképfelvételeket nyilvánosságra hozta.

A jóhírnévhez, becsülethez és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogok sérelmével kapcsolatosan arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen személyiségi jogokat a II. rendű alperes magatartásával nem sértette. Ezzel szemben az I. rendű alperes az általa kiadott lap képaláírásaival, címadásával ezeket a jogokat megsértette. A szöveges tartalmakat véleménynyilvánító jellegűnek minősítette, de a "bibircsók", "viszket", "sokkoló képek" közlések a képekkel együtt meghaladják a véleménynyilvánítás alkotmányos határait.