MK 31. szám
A munkavállaló egészségének a munkaviszonyával összefüggésben történő olyan megsértése esetén, amelynek bekövetkezésében vétkes magatartása is közrehatott [Mt. 174. §-ának (3) bekezdése], a munkáltatónak az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelősségének mérve nem aszerint alakul, hogy a munkáltatót is terheli-e vétkesség, s ez milyen arányban áll a munkavállaló vétkességével. A kárviselés arányát az dönti el, hogy a munkavállaló vétkes közrehatása milyen mérvű volt.
A munkavállaló vétkessége súlyának és ehhez képest a kárviselés arányának meghatározásánál azonban jelentősége van annak, hogy a munkáltató a kár bekövetkezésében maga is vétkes magatartással hatott közre.
Az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján a munkáltatót vétkesség nélküli, objektív felelősség terheli a munkavállalónak a munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért. A kár keletkezése tehát a munkáltató felelősségét vétkessége nélkül is megalapozza, ha a munkavállaló bizonyítja, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben keletkezett [Mt. 174. §-ának (4) bekezdése].
A munkáltató a felhívott jogszabályokon alapuló felelőssége alól - egészben vagy részben - csak az Mt. 174. §-ának (2) és (3) bekezdésében megállapított feltételek fennállása esetén mentesülhet. Ehhez azonban neki kell bizonyítania, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta. Ennek hiányában is mentesül a kár ama részének viselése alól, amelyet vétkes magatartásával a munkavállaló idézett elő.
Ez utóbbi esetben van helye kármegosztásnak.
A munkáltatónak az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége objektív, míg a munkavállalónak a kár keletkezésében való közrehatása jogilag csak akkor jelentős, ha a közreható magatartás egyben vétkes is volt. A kárviselés arányát ehhez képest az dönti el, hogy a munkavállaló vétkes magatartásával hozzájárult-e a kár bekövetkezéséhez, s amennyiben igen, ez a közrehatás milyen mértékű volt. A munkavállaló objektív felelősségének mérve tehát nem aszerint alakul, hogy milyen arányban áll egymással a munkavállalónak és a munkáltatónak a kár bekövetkezésében való vétkessége, mert a munkáltató a munkavállaló káráért vétkesség nélkül is felel.
A munkavállaló vétkességéhez igazodó kárviselés arányának meghatározásánál az eset összes körülményeit tekintetbe kell venni. Nem hagyható tehát figyelmen kívül az sem, hogy a munkáltató a kár bekövetkezésében vétkes magatartásával (az óvórendszabályok megsértésével az ellenőrzés elmulasztásával, a munka szervezetlenségével, alkalmasabb védőberendezések hiányával stb.) maga is közrehatott.
A munkáltató ilyen magatartása lényegesen csökkenti a munkavállaló vétkes magatartásának súlyát, és így - az eset összes körülménye mellett - kihat a kárviselés arányára is.
[Az MK 148. számú állásfoglalással módosított szöveg.]
Lábjegyzetek:
[1] A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma 1/2018. (VI.25.) KMK véleményének elfogadása folytán ezen állásfoglalás a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) alapján elbírált ügyekre nem tekinthető alkalmazhatónak.