KMKv 2018.1 A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiumának 1/2018. (VI. 25.) KMK véleménye
a munkáltatónak a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről
A Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma a 2011. évi CLXI. tv. 27. § (1) bekezdése alapján az egységes ítélkezési gyakorlat előmozdítása érdekében a munkáltatónak a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló kártérítési felelősségéről, a mentesülés feltételeiről, egyes fogalommeghatározásokról a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. §-167. §-ainak értelmezésével az alábbi kollégiumi véleményt alkotja:
1.) A munkáltató kártérítési felelőssége a munkavállalója egészségkárosodása miatt keletkezett kárért akkor áll fenn, ha az a munkaviszonnyal összefügg. A munkavállaló bizonyítja a munkaviszony fennállását, a kárát, továbbá a kárnak a munkaviszonnyal való okozati összefüggését.
A munkaviszonnyal összefüggés akkor állapítható meg, ha a felek között munkaviszony áll, vagy állt fenn és a munkavállalót ért kár valamilyen formában összefüggésben áll e jogviszonnyal. Ennek megítélésénél a munkaviszony időtartamának nincs jelentősége.
A munkaviszonnyal való "részleges összefüggés" nem lehetséges. Amennyiben a munkaviszonnyal összefüggés nem bizonyított, a kereset elutasításának van helye.
2.) Az elsődleges vizsgálat eredménye alapján megállapított "munkaviszonnyal összefüggés" után vizsgálható, hogy a kár okozati összefüggésben van-e a károkozó körülménnyel. Az okozati összefüggés akkor állapítható meg, ha az általános élettapasztalat szerint az adott körülmény alkalmas volt a kár mint eredmény létrehozására.
3.) Természetes kórokú és ezzel együtt munkahelyi eredetű egészségkárosodás esetén a bíróságnak a kártérítési felelősség jogalapjára, a munkaviszonnyal összefüggésre vonatkozóan arról kell állást foglalnia, hogy a munkáltató kártérítési felelőssége a teljes kár helyett, annak hányad részére áll fenn. A kárviselés arányát a természetes kórokú és a munkahelyi eredetű egészségkárosodás egymáshoz viszonyított aránya szerint kell meghatározni.
4.) Ha a munkavállaló egészségi állapota, fogyatékossága, szervezetének valamely sajátossága vagy adottsága (a továbbiakban egészségi állapot) nem okozott jövedelemcsökkenést és a jövedelemcsökkenésben mutatkozó kár a munkaviszonyával összefüggésben következett be, a munkáltató a teljes kárért felel.
II. [Mt. 166. § (2) bekezdés]
1.) A munkáltató az ellenőrzési körén kívül eső okból keletkezett kár megtérítése alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az ellenőrzési körén kívül eső körülmény egyben olyan, amellyel nem kellett számolnia, továbbá nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa [Mt. 166. § (2) bekezdés a) pont].
A munkáltató ellenőrzési körén kívül esik mindaz a körülmény, amelyre a munkáltatónak nincs semmilyen ráhatása, befolyásolási lehetősége.
2.) A munkáltató az ellenőrzési körén belül eső körülmény miatt keletkezett kárt akkor nem köteles megtéríteni, ha bizonyítja, hogy azt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta [Mt. 166. § (2) bekezdés b) pont; együttes feltételek].
A munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a feladatainak ellátása, az ezzel összefüggő személyi magatartás, a munka megszervezése; a termeléshez (munkavégzéshez) szükséges anyag, felszerelés, berendezés, energia tulajdonsága, állapota, mozgatása, működése, általában a termelés kockázata.
Általában a munkáltató ellenőrzési körébe tartozik a telephelyen (székhelyen, stb.) kívül végzett munka kijelölt, körülhatárolt helyszíne, ideértve annak adottságait; a munkavégzés tárgyául szolgáló dolog, növény, állat, talaj, valamint a munkáltató által üzemben tartott, vagy ténylegesen használt járművel, annak a munkáltató által megbízott vezetője magatartásával, mulasztásával összefüggő körülmény. A közlekedéssel összefüggő - előbbieken kívüli - körülmények általában nem tartoznak a munkáltató ellenőrzési körébe.
3.) A "nem kellett számolnia" feltétel alkalmazásakor a bíróság arról dönt, hogy a munkáltató milyen gondosságot tanúsított, a jogainak gyakorlása és a kötelezettségeinek teljesítése során észszerűen számolhatott-e a károkozó körülmény valószínű bekövetkezésével.
4.) A károkozó körülmény nem minősül elháríthatónak, ha a munkáltató átlagos erőfeszítéssel, a technika átlagos eredményeinek felhasználásával nem befolyásolhatta annak keletkezését, vagy kiküszöbölését.
5.) A munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása vétkességére tekintet nélkül megállapítható.
A munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltató felelősség alóli mentesüléséhez, ha a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta, és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet.
III. Mt. 167. §
1.) A munkáltató kártérítési felelőssége a teljes kárösszegre vonatkozóan áll fenn. A kár vagy egy részének egy részének megfizetése alól mentesül, ha bizonyítja, hogy
a) az a károkozás idején nem volt előre látható, vagy
b) a kárt részben a munkavállaló vétkes magatartása okozta, vagy
c) a kár vagy egy része abból származott, hogy a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
2.) Az előreláthatóság - alkalmazva a törvénynek a "nem kellett számolnia" feltételének jelentését - annak értékelését jelenti, hogy az adott helyzetben a munkáltatónak az Mt. 6. §-át alapul véve miről kellett tudnia. A munkáltatónak a károkozás időpontjában nem a pontos kárösszeget, hanem a kár nagyságrendjét és fajtáját kell előrelátnia. Figyelembe kell venni azonban, hogy a felek a munkaszerződés megkötésekor és a jogviszony fennállása alatt miről tájékoztatták egymást.
3.) Ha a munkavállaló egészségi állapota a kártérítésre alapot adó körülmény bekövetkeztéig nem okozott vagyoni hátrányt, és a kára a munkaviszonnyal összefüggő egészségkárosodás miatt következett be, a munkáltató kártérítési felelősségét már a kár típusának előreláthatósága is megalapozza, tekintet nélkül arra, hogy a károkozó számolhatott-e a kár nagyságrendjével.
4.) A munkáltató nem felel azért a kárért, amely a munkavállaló vétkes magatartásának (közrehatásának) következménye. A kármegosztás arányát a munkáltató vétkesség nélküli felelőssége mellett is megállapítható vétkessége és a munkavállaló vétkességének aránya határozza meg. A munkavállaló terhére csak az ő vétkes magatartásával összefüggő kár értékelhető.
5.) A munkavállaló szándékosan nem tesz eleget a kárenyhítési kötelezettségének, ha az egészségi állapotát és az egyéb körülményeket, például életkora, szakképzettsége, átlagos közlekedési feltételekkel megközelíthető munkahely megléte stb. figyelembe véve a munkaerejét nem, vagy nem a tőle elvárható mértékben, módon hasznosítja. A kárenyhítési kötelezettség teljesítésének elmulasztását a munkáltatónak kell bizonyítani.
Indokolás
I. 1.) A munkáltató a munkavállalót az egészségi állapotának megfelelően köteles foglalkoztatni [2012. évi I. tv. (Mt.) 51. § (1) bekezdés, (3)-(5) bekezdés, a Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. (Mvt.) 9. § (1) bekezdés]. Figyelembe kell vennie a munkavállaló testi alkatát, fejlettségét (életkorát), fogyatékosságát. Ennek alapján biztosítja az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit, a munkaköri alkalmassági vizsgálatot.
A munkáltató mindezen kötelezettségei (az Mt. kifejezett rendelkezése hiányában is) a munkavállaló egészségi állapotában bekövetkező károk megelőzésére irányuló intézkedéseket is megjelenítik, egyben befolyásolják a munkáltató kártérítési felelősségének megítélését.
A "munkaviszonnyal összefüggés" a felek között fennálló, vagy fennállt munkaviszony, és a kárnak e jogviszonnyal való összefüggése a munkaviszonyból folyó valamely tevékenység (magatartás, mulasztás) és a károsodás közötti kapcsolat alapján állapítható meg. A munkaviszonnyal összefüggés megállapítható akkor is, ha a körülmények - akár írásba foglalt munkaszerződés nélkül - a jogviszony fennállására utalnak.
A munkaviszonnyal összefüggés különösen az alábbi esetekben állhat fenn: a munkaszerződésben meghatározott feladatok ellátása, a munkáltató utasításának teljesítése, ideértve a munkavégzéshez szükséges előkészületet; a munkavégzéstől elválaszthatatlan tevékenység; a személyes szükségletek kielégítése; a helyzetváltoztatás, közlekedés a munkahelyen. A munkáltató által nyújtott szolgáltatás, pl. jogszabály, vagy a munkáltató utasítása alapján kötelezően igénybe vett szállás is megalapozhatja a munkaviszonnyal összefüggést.
Az Mt. 166. § (1)-(3) bekezdése és az 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 164. §-a, valamint a 2016. évi CXXX. tv. (új Pp.) 265. § egybevetése alapján - az Mt. rendelkezése hiányában is - a munkavállalónak kell bizonyítania a kárt, ideértve a károkozó magatartást, az okozati összefüggést, és a kár mértékét.
I. 2.) Munkaviszonnyal összefüggés hiányában az okozati összefüggés vizsgálata szükségtelen.
A károkozó körülmény és a kár közötti tényleges összefüggés megállapíthatósága az általános élettapasztalaton alapul, azonban szükség lehet szakértő igénybevételére is.
Okozatosság hiányában a munkáltató kártérítési felelőssége nem állhat fenn. Az Mt.-nek a Ptk.-hoz képest speciális szabályaira tekintettel a munkáltató kártérítési felelősségének vizsgálatakor az okozati összefüggésről szóló Ptk. 6:521. §-a nem alkalmazható.
I. 3.) A bírói gyakorlat alapján a munkáltató kártérítési felelőssége nemcsak teljes lehet, ugyanis számos esetben előfordul, hogy a kárt részben a munkaviszonnyal összefüggő, részben pedig azon kívül eső körülmények, pl. a munkavállaló természetes kórokú (életkorából fakadó, máshol szerzett) betegsége okozzák. Ilyen esetben a bíróság - a kártérítési felelősség jogalapjáról szóló döntésével - az előbbi és az utóbbi okok egymáshoz viszonyított aránya alapján határozza meg a kárviselés arányát.
I. 4.) Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 2. §-a alapján az Mt. egyenlő bánásmód követelményét előíró 12. §-át e törvénnyel összhangban kell alkalmazni. Ebből következően a munkáltató munkaviszonyból folyó kártérítési felelőssége elbírálásánál sem lehet hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállaló ismert fogyatékossága, egészségi állapota, vagy életkora alapján [Ebktv. 8. § g), h), o) pont]. A munkaviszonnyal összefüggést értékelve a munkáltató kártérítési felelősségének jogalapját ilyen esetekben a munkavállaló említett adottságaitól függetlenül kell megállapítani. Amennyiben a kár a munkaviszonnyal összefügg, a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy az egészséges munkavállalónál a hasonló sérelem kisebb mérvű károsodásra vezetett volna. Ha például a félszemére vak munkavállaló - aki a munkakörét teljes körűen el tudta látni - a munkaviszonyával összefüggésben történt baleset miatt a másik szemét is elveszti és ennek folytán munkaképtelenné válik, a teljes kára megtérítését igényelheti. Ilyenkor nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a munkáltató felelőssége csak olyan mérvű, amilyennek az orvosszakértői gyakorlat az egészségi állapot megváltozása szempontjából egy szem elvesztését minősíti. Ez a mérték ugyanis nyilvánvalóan csak az ép látású emberre irányadó. Annak van tehát jelentősége, hogy a sajátos adottságai mellett a munkavállaló a munkakörét a sérelem bekövetkezése előtt teljes körűen ellátta; a kára, pl. munkabérének csökkenése a sérelem következménye.
II. 1. 2. A jogirodalom és a kialakult ítélkezési gyakorlat az Mt. rendelkezésének hiányában az ellenőrzési kört - amely leginkább fémjelzi a törvényalkotó korábbihoz képest a kimentésről kialakított eltérő koncepcióját - a munkáltató befolyásolási, ráhatási lehetőségével, illetve ennek hiányával határozza meg. Az ellenőrzési kör tehát nem azonos a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. 174. §-a alapján vizsgált működési körrel, bár lehetnek átfedések, pl. mindkét fogalomnak megfelel az, ha a szükséges szabályszerű munkaeszközt a munkáltató nem biztosítja.
A kollégiumi vélemény az Mvt. 54-60. §-aira is figyelemmel példálózó jelleggel tartalmazza azokat a körülményeket, amelyek a munkáltató ellenőrzési körén belül, és azon kívül eshetnek.
A munkáltatónak pl. nyilvánvalóan van ráhatása a munka megszervezésére, de nem befolyásolhatja a közúti közlekedés résztvevőinek magatartását. Ezért ha a munkavállaló a munkáját jellemzően a telephelyen/székhelyen kívül végzi és eközben a közúton kárt szenved (harmadik személy elüti a gyalogátkelőhelyen), a kártérítés iránti követelését a munkáltatóval szemben nem érvényesítheti. Ugyanakkor ha pl. a balesetet utasként, a munkáltatója által biztosított gépkocsiban kizárólag a munkatársa vétkes magatartása folytán szenvedi el, a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy a károkozó körülmény (a gépkocsivezető hibája) az ellenőrzési körén kívül esik. A munkáltatónak ugyanis van befolyása arra, hogy a jármű vezetője miként végezze a munkáját (pl. vezetésre alkalmas állapotban vezesse a járművet). A közúton, közforgalmú közlekedési eszközön, e közlekedéssel összefüggő átlagos körülmények tehát általában nem tartoznak a munkáltató ellenőrzési körébe.
Az előbbiekből következően ha a kár a munkáltató ellenőrzési körén belül eső körülmény miatt következett be, a munkáltató a kártérítési felelőssége alól akkor mentesülhet, ha bizonyítja (együttes feltételként), hogy a kárt kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta.
Az ellenőrzési körön kívül eső okból bekövetkezett kár megtérítése alóli mentesüléshez az vezethet, ha a munkáltató bizonyítja a törvényben megjelölt három együttes feltétel megvalósulását.
A fentiekből az is következik, hogy ha a kárt a munkáltató ellenőrzési körébe eső körülmény okozta, a törvényben előírt további feltételeknek ("nem kellett számolnia", "nem volt elvárható") nincs jelentősége. A munkáltató mentesülése vizsgálatánál az Mt. speciális szabályaira tekintettel a Ptk. 6:519. § második mondata nem alkalmazható.
II. 3. A munkáltató ellenőrzési körén kívül eső okból keletkezett kár esetén a kártérítési felelősség alóli mentesülés további feltétele az előreláthatóság hiánya, vagyis az, hogy a munkáltatónak a károkozó körülménnyel nem kellett számolnia. Értékelni kell, hogy a közvélekedés szerint, köznapi értelemben, észszerűen az érintett munkáltató minden rendelkezésre álló eszköz használatával el tudta-e kerülni az ok keletkezését, az kiküszöbölhető volt-e, tőle az adott helyzetben mi volt elvárható. A szóban lévő feltétel értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a károkozás időpontjában az előreláthatóság fennállhatott-e annak ismeretében, hogy a jogviszonyt keletkeztető munkaszerződés megkötésekor a felek miről szereztek tudomást, és a jogviszony fennállása alatt miről tájékoztatták egymást (Mt. 6. §).
II. 4. A károkozó körülmény elháríthatatlanságát (harmadik együttes feltétel) az adott munkáltatóra vetítve kell vizsgálni a technika átlagos eredményei és a munkáltatótól a rendelkezésére álló idő alatt elvárható, átlagosnak minősülő erőfeszítés alapulvételével. A munkáltatót tehát nem terheli az átlagot meghaladó ráfordítás teljesítésének kötelezettsége.
II. 5. A munkavállaló kizárólagos és egyben elháríthatatlan magatartása a törvény kifejezett rendelkezése hiányában vétkességére tekintet nélkül fennállhat. Vizsgálni kell azonban az eset összes körülményeit, mivel e mentesülési feltétel fennállása akkor állapítható meg, ha a munkáltató bizonyítása sikeres arról, hogy a kár keletkezésében egyéb ok nem hatott közre. Amennyiben a bizonyítási eljárás eredménye alapján a munkavállaló károkozó magatartása és a munkáltató terhére értékelhető körülmény is megállapítható, vagyis kizárólagos és elháríthatatlan munkavállalói magatartás nem bizonyított, fenntartandó a kármegosztást alkalmazó ítélkezési gyakorlat.
A munkáltató a kimentésére irányuló feltételek bizonyításánál előírt sorrend hiányában az Mt. 166. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjára belátása szerint hivatkozhat.
III. 1. 2. A teljes kártérítés elvének kimondása mellett a törvény vagylagos feltételek teljesülése esetén biztosítja a munkáltató kártérítési felelősség alóli mentesülésének lehetőségeit. A munkáltatónak meg kell jelölnie, hogy az Mt. 166. § (2) bekezdés a) pont, vagy a 167. § (1) bekezdés második mondata alapján a felelősség alóli mentesülés, vagy a kár egy része tekintetében hivatkozik az előreláthatóság hiányára. Az Mt. mindkét fenti esetben az előreláthatóság fogalmát alkalmazza ("nem kellett számolnia"; "nem volt előre látható").
A törvény a 167. § (1) bekezdés második mondatában kifejezetten tartalmazza a károkozás idejét, emellett irányadóak a II.3. pontban az előreláthatóság meghatározásáról egyebekben kifejtettek.
Az Mt. 167. § (1) bekezdése nem összegszerűségi, hanem a felelősség jogalapját rendező szabály, ennek alapján arról kell dönteni, hogy miként alakul a felelősség terjedelme, amely lehet részbeni is (százalékos megosztás), illetve mentesülést eredményező.
Az előreláthatóság mércéje az "azonos helyzetben lévő ésszerű személy" (munkáltató), akinek nem a pontos kárösszeget, hanem a kár nagyságrendjét és fajtáját kell előrelátnia.
III. 3. Az előreláthatósággal összefüggésben az Mt. 167. § alkalmazásakor is figyelembe kell venni az I.4. pontban kifejtett elvi megközelítést. Ezt egészíti ki az egységes nemzetközi és magyar kártérítésnél alkalmazott ítélkezési gyakorlat, amely szerint az ún. személyi károk (egészség, testi épség, élet) esetén az előreláthatóságnak csupán a kár típusára (fajtájára) kell kiterjednie. Ez a méltányos gyakorlat a károsult rejtett (előre meg nem ismerhető, nem látható) sajátosságából, érzékenységéből indul ki. Személyi károk esetén tehát az ítélkezési gyakorlat - amint ez az MK 30. számú állásfoglalás indokolásában is megjelent - értelmében az előreláthatóságnak a kár nagyságrendjére nem kell kiterjednie ["thin skull" (vékony koponyacsont) doktrinája].
Egyéb esetekben az előreláthatóságot a kár nagyságrendjére (és fajtájára) is kiterjedően kell vizsgálni.
III. 4. Az Mt. 167. § (2) bekezdésben lévő kármegosztásra okot adó egyik körülmény a munkavállaló vétkes magatartása, amelyre vonatkozóan a II.5. pontban foglaltak is irányadóak.
A kármegosztás arányát a munkavállaló vétkes közrehatása, ennek kisebb vagy nagyobb súlya alapján kell meghatározni. Emellett fel kell tárni, hogy a munkáltató vétkes magatartása mennyiben járult hozzá a kár bekövetkezéséhez (a vétkességre tekintet nélküli felelősségi alakzat mögött nyilvánvalóan fellelhető a munkáltató valamely mulasztása, vagy egyéb vétkes magatartása, pl. eltűri a szabálytalan munkahelyi gyakorlat alkalmazását, hiányzik a termelőeszköz megfelelő védelmi berendezése stb.). A fenntartandó ítélkezési gyakorlat a kármegosztás arányának kialakításakor a munkáltató vétkesség nélküli felelősségét értékeli kiinduló pontként, ennek nyomatékát fokozza a munkáltató vétkessége; ezeket kell egybevetni a munkavállaló vétkes közrehatásával. Súlyos munkavállalói magatartás azonban a munkavállalóra terhesebb kármegosztást is indokolhat.
Amennyiben a kárviselés arányát a természetes kórokú és a munkahelyi eredetű egészségkárosodás egymáshoz viszonyított aránya szerint kell meghatározni, nem mellőzhető a munkavállaló (bizonyított) vétkes közrehatásának értékelése.
A munkavállaló vétkes közrehatását akkor is értékelni kell, ha a munkáltató nem a teljes, hanem csupán a munkaviszonnyal összefüggésben lévő kár arányában felel a kárért.
Mérlegelésnek van helye, ha a munkahelyi körülményekből eredő állapotrosszabbodás mértéke pontosan nem állapítható meg, mivel csupán ebből az okból a munkáltató kártérítési felelősségét nem lehet kizárni.
III. 5. A munkavállalót terhelő kárenyhítési kötelezettség teljesítésénél esetenként külön-külön értékelni kell az egészségi állapotát; életkorát; a végzendő munka jellegét; a munkaerő-piaci körülményeket; a közlekedés feltételeit; általában az eset sajátos körülményeit. Mindezektől függ annak megállapítása, hogy a maradék munkaerejével a károsult milyen munkát tud ellátni. Figyelembe vehető az új szakképzettség megszerzésének bizonyított lehetősége, az egyéb méltányolható személyes körülmények.
Az igazolt keresőképtelenség időtartamára a kárenyhítési kötelezettség nem áll fenn.
A kollégiumi vélemény elfogadása folytán az MK 29., MK 30. és MK 31. számú állásfoglalások a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) alapján elbírált ügyekre nem tekinthetők alkalmazhatónak.