41/1991. (VII. 3.) AB határozat
az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény, valamint a devizahatósági eljárásról szóló 6/1982. (II.17) PM rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A devizahatósági eljárásról szóló rendelet egyes rendelkezései utólagos alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésükre irányuló indítványa ügyében az Alkotmánybíróság meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, az 1981. évi I. tv-nyel egységes szerkezetbe foglalt 1957. évi IV. törvény 3. § (6) bekezdésének szövegéből "a devizahatósági" szövegrészt, valamint a devizahatósági eljárásról szóló 6/1982. (II.17) PM rendelet 10. §, 12. §, 13. §, és 15. §-ait alkotmányellenesnek nyilvánítja és 1991. december 31-ével megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó kérte a devizahatósági eljárásról szóló 6/1982. (II. 17.) PM rendelet 10. §, 12. §, 13. §, és 15. §-ai alkotmányellenessé nyilvánítását és e szabályok megsemmisítését.
Álláspontja szerint ezek a szabályok az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényben foglaltaknál szűkebb, az állampolgári jogokat korlátozó rendelkezéseket állapítanak meg, mégpedig miniszteri rendeleti szinten.
Az állampolgári jogok sérelmét abban látja, hogy a devizahatósági eljárások nem nyilvánosak, nem megengedett az iratokba való betekintés. A meghozott határozatok ellen jogorvoslatnak helye nincs, s végül a döntés indokolására a hatóság nem köteles.
Az állampolgári jogok megsértése miatt kérte a PM rendelet szabályainak alkotmányellenességükre tekintettel való megsemmisítését.
II.
Az Alkotmánybíróság a devizahatósági eljárásról szóló 6/1982. (II. 17.) PM rendeletet szoros összefüggésük kapcsán együtt vizsgálta az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény (Ée.) 3. § (6) bekezdésével.
Ez utóbbi rendelkezései között szerepel, hogy "Ezt a törvényt a devizahatósági ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik."
Devizahatósági ügyekben ez a jogszabály a 6/1982. (II. 17.) PM rendelet ( a továbbiakban: R.) A R. 1. §-a ugyanis kimondja:
"A devizahatóság és az a szerv, amelyre a pénzügyminiszter devizahatósági jogkörét meghatározott ügykörökben vagy egy-egy feladat végrehajtására átruházza (a továbbiakban: devizahatóság) az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1981. évi I. törvény (a továbbiakban: Áe.)
rendelkezéseit az e rendeletben foglalt eltérésekkel alkalmazza."
Az eltérések a következők:
Az R. 10 §-a az Áe. 27 §-ában foglaltakkal ellentétben kimondja, hogy "Devizahatósági eljárásban az ügyfél a devizajogszabályokban előírt együttműködési kötelezettsége körében a nyilatkozattételt nem tagadhatja meg."
Az R. 12. §-a az Áe. 41. §-ában foglalt szabállyal szemben úgy rendelkezik, hogy "Az ügyfél és képviselője a devizahatósági eljárás során keletkezett iratokba nem jogosult betekinteni, és azokról másolatot készíteni."
Az R. 13. §-a az Áe. 43. § (1) bekezdésében foglaltakkal szemben kimondja, hogy "A devizahatóság határozatát nem köteles indokolni."
Végül az R. 15. §-a az Áe. 62-67. §-aiban biztosított jogokkal szemben, a devizahatósági ügyekben hozott határozattal szemben a fellebbezést kizárja. Csupán a pénzügyminiszterhez, egyes ügyekben az MNB elnökéhez benyújtható felügyeleti panaszt tesz lehetővé.
Az Alkotmánynak az alapvető jogok és kötelességek c. fejezetében szereplő 57. § (5) bekezdése kimondja, hogy "A Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti."
Az Alkotmánybíróság a 6/1982. (II. 17.) PM rendelet ismertetett szakaszaival kapcsolatban megállapítja, hogy annak nemcsak a fellebbezést kizáró 15. §-a ütközik az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével, hanem a 12. §-a is, amely az iratokba való betekintést és az iratok másolását tiltja meg ezekben az eljárásokban. Úgyszintén az R. 13. §-a is, amely a határozat indokolását teszi mellőzhetővé. Ezek a rendelkezések az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis a jogorvoslatnak közvetett eszközökkel való korlátozását jelentik. Az iratok tartalma, a határozat indokainak ismerete nélkül a fellebbezés, a jogorvoslat lehetősége akkor is merő formalitássá válna, ha egyébként az eljárásban részt vevő állampolgároknak ilyen joga biztosított lenne.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítvánnyal támadott PM rendelet mindhárom §-át alkotmányellenesnek mondotta ki, és elrendelte megsemmisítésüket.
Az R. 10. §-a az Alkotmány 57. § (2) bekezdését sérti. A kötelező vallomástétel előírása a devizahatósági eljárásban azt jelenti, hogy az eljárás alá vont ügyfél adott esetben önmagát volna köteles bűncselekménnyel vádolni, holott az Alkotmány felhívott §-a úgy rendelkezik, hogy "A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozattal nem állapította meg." Az ártatlanság vélelmének ily módon megfogalmazott védelmét biztosítja, ha az ügyfél vallomását jogosult megtagadni.
Az Alkotmánybíróság természetesen tisztában van azzal, hogy ez az alkotmányos elv elsősorban büntetőjogi elv. Álláspontja szerint azonban olyan egyéb eljárásokban - mint a devizahatóság előtt folyamatban lévő eljárás is -, ahol az eljárás alá vont ügyfél vallomástétele esetében önmagát bűncselekménnyel vádolná, alkalmazandó. Mód van tehát ilyen esetben az Alkotmány tágabb értelmezésére. Ezen alapszik az Áe. 27. §-ában megfogalmazott rendelkezés is, amely feljogosítja az ügyfelet az államigazgatási eljárásban a vallomás megtagadására. Mindezzel szemben, és az Alkotmányt sértő módon rendelkezik tehát az R. 10. §-a, amikor kimondja, hogy a devizahatósági eljárásban az ügyfél a devizajogszabályokban előírt együttműködési kötelezettsége körében a nyilatkozattételt nem tagadhatja meg. Ezzel megsérti az Alkotmány által védett elvet.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította az R. 10. §-a alkotmányellenességét is, és elrendelte megsemmisítését a rendelkező részben foglaltak szerint.
A PM rendelet alkotmányellenességén túl, illetve azzal összefüggésben vizsgálta az Alkotmánybíróság az alapul szolgáló Áe. 3. §-ának (6) bekezdésének a devizahatósági eljárásra vonatkozó rendelkezését is. Ez a megengedő szabály, amelyre figyelemmel alkották meg a támadott 6/1982. (II. 17.) PM rendeletet, önmagában is alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmánysértés egyrészt azért áll fenn, mert az Áe. kivétel nélküli eltérést enged, másrészt, mert az eltérést "jogszabálynak", vagyis minden szintű jogszabálynak megengedi, holott az Alkotmány 8. §-a (2) bekezdése kimondja: "A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
Az Áe. megfelelően szabályozza az államigazgatási eljárásban hozott határozatok indokolási kötelezettségét, az iratokba való betekintés jogát és a jogorvoslat rendjét mint alapjogokat. A jogorvoslathoz való alapjogot, illetőleg az annak gyakorlásához elengedhetetlen eljárási jogokat maga az Áe. sem korlátozhatná. Ehhez képest e korlátozások kimondására "jogszabály" számára felhatalmazást sem adhat.
Alkotmányt sért tehát az 1981. évi I. törvény 3. § (6) bekezdés kiemelt rendelkezése, miért is az Alkotmánybíróság elrendelte megsemmisítését.
A megsemmisítési határidőt az Alkotmánybíróság a jogbiztonság érdekében későbbi időpontban állapította meg.
Mivel az indítvány csupán a devizahatósági eljárás szabályaira vonatkozott, annak alapján az Alkotmánybíróság nem vizsgálta az Áe. 3. § (6) bekezdésének az indítvánnyal nem érintett rendelkezéseit.
Budapest, 1991.06.10
Dr. Herczegh Géza
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Ádám Antal
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró
Dr. Szabó András
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró