BH 1998.2.108 A kereseti kérelem túlterjeszkedik a bíróság, ha az ítélet indokolásában az alperesi jogszabálysértés tekintetében olyan körülményre hivatkozik, amelyre a felperes keresete nem terjedt ki [Pp. 215. §].

Az elsőfokú adóhatóság ellenőrzést végzett a felperesnél az 1988. és 1989. évekre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként megismételt eljárásban 73.000,-Ft általános forgalmiadó-hiány, 9.700,-Ft vállalkozói adóhiány, 55.134,-Ft adóbírság és 1000,-Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert az egyéni vállalkozóként mészoltó tevékenységet folytató felperes a vizsgált időszakban 6 db számlát költségként nem könyvelt el, és a termékelőállítás során keletkezett késztermék az értékesítés bevételei között nem szerepelt.

A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. augusztus 2-án kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot, majd akként módosította saját határozatát, hogy a felperesnél 1988. évre összesen 13.500,-Ft adóhiányt és 6.750,-Ft adóbírságot állapított meg.

A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését.

A városi bíróság ítéletével az alperes határozatát az azt módosító határozatra is kiterjedően megváltoztatta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az 1988. évi általános forgalmiadó-hiányként 10.000,-Ft-ot, az 1988. évi vállalkozói adóhiányként 3.500,-Ft-ot. A megállapított általános forgalmiadó-hiány után 5.000,-Ft összegű, míg a vállalkozói adóhiány után 1750,-Ft összegű adóbírságot állapított meg a bíróság. Egyebekben az alperes határozatát helybenhagyta.

A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az 1989. év vonatkozásában az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy 1988. évre az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 60. §-ának (1) bekezdése szerinti becslést az alperes arra a számlahiányra, illetve többletbevételre alapozta, amelyet nem tudott bizonyítani. Ennélfogva nem feltételezhető, hogy a felperes 1988. évi egyéb, kifogás alá nem eső nyilvántartása a valós adóalap megállapítására nem alkalmas, következésképpen erre az évre becslésnek akkor sem volt helye, ha a három évre vonatkozó vizsgálat az 1988. évre a könyvelésben, nyilvántartásban hiányosságokat is tárt fel. A megyei bíróság álláspontja szerint az 1989. évben költségként nem könyvelt számlák a felperes gyermeke által aláírt szállítólevelekkel együtt hitelesen bizonyítják a többletbeszerzést. A számlahiány miatt a felperes nyilvántartásából az adó alapja 1989. évre nem volt megállapítható, ezért az Art. 60. §-ának (1) és (4) bekezdése szerint helye volt becslésnek. Az alperes a becslést azonban nem a közigazgatási eljárásban beszerzett szakvélemény alapulvételével végezte, ezért az új eljárásban erre figyelemmel kell az adóalapot az 1989. évre becsléssel megállapítani, 15%-os oltási veszteséggel számolva.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a készpénzfizetési számla önmagában a számvitel bizonylati rendjéről szóló 53/1988. (XII. 24.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 5. §-a (2) bekezdésének e) pontja szerint az adóalany elismerése (aláírása) hiányában nem minősül bizonylatnak. Az adóalanynak el kell ismernie a készpénzfizetési számlán szereplő szolgáltatás teljesítését.

Az alperes ellenkérelmében előadta, hogy a felperes felülvizsgálati kérelméből nem tűnik ki az, hogy érdemben mire irányul, csak az állapítható meg, hogy a felperes megállapítást kér, amely közigazgatási perben nem lehetséges. Az R. 5. §-a (2) bekezdésének e) pontjából nem következik az, hogy a számlának a vevő aláírását is tartalmaznia kellene.