53/1988. (XII. 24.) PM rendelet

a számvitel bizonylati rendjéről

A rendelet hatálya

1. §

(1) A rendelet hatálya - a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel - kiterjed a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény 2. §-a (1) bekezdésében meghatározott adóalanyra, továbbá az állami költségvetési szervre, az elkülönített állami pénzalapra és a pénzügyi elszámolásokat szolgáló alapra, valamint a vállalkozási nyereségadó hatálya alá nem tartozó egyéb jogi személyre (a továbbiakban együtt: vállalkozó).

(2) Az egyszeres könyvvitelt alkalmazó vállalkozóra a 2. § (2) bekezdés, a 3. §, a 4. § (1) bekezdés, valamint az 5. §, a 6. §, a 7. § (4), (5), (6) és (10) bekezdés, a 9. § (1), (2) és (4) bekezdés, továbbá a 10. § (1), (3) és (5) bekezdés előírásait kell alkalmazni.

A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem

2. §

(1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely a vállalkozó eszközeinek, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokban a gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait rögzíteni kell. A bizonylatnak a változás értékbeni, mennyiségi és minőségi adatain kívül a könyvviteli elszámolásokhoz szükséges egyéb adatokat vagy technikai megjelöléseket is tartalmaznia kell.

(2) Bizonylatnak minősül minden olyan okmány, feljegyzés, kimutatás vagy bármely technikai módon készített adathordozó, amelyet a számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokban való rögzítés vagy az azokban szereplő adatok ellenőrzésének, állományuk megállapításának céljára állítottak ki (készítettek), és amely a gazdasági műveletek (események) megtörténtét, hatásuk értékét, mennyiségi és minőségi adataikat hitelt érdemlően igazolja. Bizonylatnak minősül továbbá minden számviteli (könyvviteli) nyilvántartás és a vállalkozás által kiállított minden számla.

(3) A bizonylat kiállítható (készíthető):

a) kézírással, írógéppel vagy bármilyen technikai eszközzel, kódolatlan vagy kódolt formában,

b) automatikus adatrögzítés útján, illetve az adatfeldolgozás eredményeként kapott adathordozók, jegyzékek, kimutatások stb. formájában, ha az adatokat rögzítő és mérő berendezések, valamint az adatfeldolgozási programok elegendő biztonsággal szavatolják a helyes és teljes adatrögzítést és adatfeldolgozást.

(4) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján lehet adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a rögzítendő adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel az alaki előírásoknak, és amelyet - hiba esetén - előírásszerűen javítottak.

A bizonylatok kiállítása (készítése)

3. §

(1) A bizonylaton az adatokat időtálló módon úgy kell rögzíteni, hogy azok a kötelező megőrzési határidőig olvashatók (olvasható alakra hozhatók), továbbá az esetleg szükséges utólagos változtatások felismerhetők, illetve kimutathatók legyenek.

(2) A bizonylatot - a gazdasági művelet (esemény) jellegétől függően - a gazdasági intézkedés megtételének, illetve végrehajtásának vagy a gazdasági művelet (esemény) megtörténtének időpontjában kell kiállítani (készíteni).

(3) Az egy-egy gazdasági műveletről (eseményről) kiállítandó (készítendő) bizonylat példányszámát - figyelemmel az esetleges jogszabályi előírásokra és megállapodásokra - az ügyviteli eljárás gazdaságosságának szem előtt tartásával kell meghatározni.

A bizonylat alaki és tartalmi kellékei

4. §

Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 52. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendetem:

(1) A bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei a következők:

a) a bizonylat megnevezése és sorszáma;

b) a bizonylatot kiállító vállalkozó (és azon belül a szervezeti egység) megjelölése;

c) a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy, valamint a szervezettől függően az ellenőr aláírása; a készletmozgások bizonylatain és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, az ellennyugtákon a befizető aláírása;

d) a bizonylat kiállításának időpontja, illetve kivételesen - a gazdasági művelet jellegétől, időbeni hatályától függően - annak az időszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatait vonatkoztatni kell;

e) az elrendelt gazdasági művelet tartalmának leírása vagy jelölése, a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi, minőségi és - a gazdasági művelet jellegétől, a könyvviteli elszámolás rendjétől függően - értékbeni adatai;

f) bizonylatok adatainak összesítése esetében az összesítés alapjául szolgáló bizonylatok körének, valamint annak az időszaknak a megjelölése, amelyre az összesítés vonatkozik.

(2) A gépi adatfeldolgozás során előállított bizonylatoknál, az (1) bekezdésben meghatározott követelményeken kívül, a következő tartalmi és formai előírásokat kell megtartani;

a) a kódolt megnevezésekről, jelölő adatokról az egyértelműség érdekében tételes, a szükséghez képest folyamatosan módosított (kiegészített) kódjegyzéket kell készíteni és használni;

b) minden gépi adatfeldolgozás keretében készülő bizonylatnak tartalmaznia kell a bizonylatot készítő gépi program azonosíthatóságát biztosító jelzést az adatfeldolgozási rendszer dokumentációjával egyezően (ez alól kivételt képeznek a fegyveres erők és fegyveres testületek adatfeldolgozásai keretében készülő bizonylatok), továbbá a vizuálisan olvasható formában készített bizonylatok esetében a feldolgozás teljességének és az előírt adategyeztetések végrehajtásának igazolását is;

c) a gépi adathordozón tárolt, számviteli bizonylatoknak minősülő adatállományokat úgy kell tárolni, hogy azok elhatárolása, azonosítása és védelme biztosított legyen. Ennek érdekében az adathordozón szerepeltetni kell az adatállomány megjelölését, a létrehozás időpontját, a létrehozó program azonosítóját és az adatállomány tételszámát (rekordtípusonként).

Az adatok azonosítására és védelmére vonatkozó részletes szabályokat az adatfeldolgozási rendszerdokumentációjában rögzíteni kell.

(3) Azokat az elsődleges (alap) bizonylatokat amelyeknek megjelenési formája, kizárólag vizuálisan nem olvasható adathordozó - ideértve a vállalkozóknak az egymással kapcsolatos és az egymás részére vizuálisan nem olvasható adathordozón átadott bizonylatokat is - amennyiben az ellenőrzési, vagy társadalmi tulajdon védelmi szempontból szükséges, vizuálisan olvasható formában ki kell iratni. Azon esetekben, amikor a kiíratást a fenti okok nem indokolják, biztosítani kell, hogy az adatok a gépileg olvasható adathordozóról bármikor kiírathatók legyenek. Vállalkozók egymás közti adathordozó átadása esetében a kiíratást nem kell mindkét félnek külön-külön elkészítenie, hanem a megállapodás szerinti fél által elkészített és a másik félnek átadott kiíratás is elfogadható bizonylatként. A kiíratást úgy kell végrehajtani, hogy az alaki és tartalmi szempontból megfeleljen az (1) és (2) bekezdésben meghatározott követelményeknek.

(4) Tekintet nélkül a rögzítés és feldolgozás módjára, hitelt érdemlően igazolni kell a rögzített és feldolgozott bizonylatok és tételek, valamint értékadatok teljeskörűségét, biztosítani kell ennek ellenőrizhetőségét. Ez. okból az eredetileg vizuálisan olvasható alapbizonylatok adatainak, gépi feldolgozás céljára gépileg olvasható adathordozóra történő rögzítése és feldolgozása esetén a következő megoldások alkalmazhatók:

a) Ha a gépileg olvasható adathordozóról feldolgozásra került alapbizonylati adatokról kiíratás készül, kiíratásként fogadható el az a gépi feldolgozás során készített eredménytabló is, mely a feldolgozott bizonylati adatokat tételesen kiírva tartalmazza. Az adatok kiíratását olyan formában kell elkészíteni, hogy az értelemszerűen megfeleljen az (1) és (2) bekezdésben meghatározott követelményeknek. A kiíratást a továbbiakban számviteli bizonylatként kell kezelni, a gépileg olvasható adathordozót azonban ez esetben nem. Ettől függetlenül továbbra is bizonylatnak kell tekinteni és ennek megfelelően kell kezelni az eredeti, a gépileg olvasható adathordozón rögzített adatok alapját képező alapbizonylatokat is.

b) Ha a gépileg olvasható adathordozóról feldolgozásra került alapbizonylati adatokról kiíratás nem készült, ez esetben számviteli bizonylatnak a gépi adathordozót kell tekinteni, így az azon rögzített adatállomány értelemszerűen meg kell, hogy feleljen az (1) és (2) bekezdésben előírt tartalmi követelményeknek és biztosítani kell, hogy az azon rögzített adatok bármikor kiírathatóak legyenek. Az eredeti, a rögzítés alapját képező alapbizonylatokat ez esetben is számviteli bizonylatként kell kezelni.

Az áru- (termék-) értékesítés és a teljesített szolgáltatás számlázásának különleges szabályai

5. §

(1) A számla az áru- (termék) értékesítésről vagy a teljesített szolgáltatásról kiállított (készített) bizonylat.

(2) A számlának - ahhoz, hogy a bizonylattal szemben támasztott követelményeknek megfeleljen a (4) és (6) bekezdésben foglalt esetek kivételével - az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

a) a "számla" megnevezést, a számla sorszámát, a kibocsátás keltét,

b) a számlakibocsátó nevét, címét, bankszámlájának számát, adóigazgatási azonosító számát (írottan, előnyomottan vagy bélyegzővel),

c) a vevő nevét és címét (szükséghez képest hivatkozást a megrendelésre, továbbá az átvétel helyének - telephely, raktár - megjelölését),

d) a termék (áru) értékesítésének, illetve a szolgáltatás teljesítésének helyét és időpontját (napját),

e) hivatkozást az értékesített termék (áru) vagy teljesített szolgáltatás átvételét (elismerését) igazoló okmányra (szállítólevél, fuvarokmány stb.),

f) a szállított termék (áru) vagy a teljesített szolgáltatás KSH besorolási számát (ITJ, METJ, VTJ, SZATJ, SZTJ Építményjegyzék), jogszabályban előírt esetekben az ETK számát, megnevezését, minőségét, mennyiségi egységét és összes mennyiségét, továbbá az értékesített áruval együtt szállított betétdíjas göngyöleg megnevezését, mennyiségét, (szükséghez, képest visszaszállítási határidejét és a visszaküldési címet),

g) a szállított termék (áru) vagy a teljesített szolgáltatás általános forgalmi adó nélküli egységárát, a felszámított általános forgalmi adó mértékét (%-át) vagy a termék tevékenység adómentességét, az általános forgalmi adó nélküli értékét, a felszámított általános forgalmi adó összegét, az általános forgalmi adóval együttesen számított értékét,

h) az esetleges engedmény vagy felár jogcímét, mértékét (az adó nélküli értékhez számítva) és összegét,

i) a külön felszámított költségeket, az értékesítéshez közvetlenül kapcsolódó mellékszolgáltatások értékét, vámokat, importilletéket,

j) a vevő által fizetendő összeget, a fizetés módját és feltételeit, a számla kiegyenlítése esedékességének időpontját.

(3) A számlának a (2) bekezdésben felsoroltakon kívül tartalmaznia kell az értékesítés (szolgáltatás) mindazon adatait, amelyek feltüntetését jogszabály előírja, vagy amelyek feltüntetésében a szállító és a vevő megállapodtak.

(4) Termék (áru), illetve szolgáltatás ellenértékének készpénzfizetéssel (készpénfizetésnek minősülő módon) történő kiegyenlítése esetén - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - az eladó, illetve szolgáltató egyszerűsített számlát bocsáthat ki. Az egyszerűsített számlának az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

a) a "készpénzfizetési számla" megnevezést, a számla sorszámát, a kibocsátás keltét,

b) a számlakibocsátó nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát (írottan, előnyomottan vagy bélyegzővel),

c) a vevő nevét és címét,

d) a termék (áru) vagy szolgáltatás KSH besorolási számát az általános forgalmi adókulcs meghatározásához alkalmas módon,

e) a termék (áru) vagy szolgáltatás megnevezését, jellemzőit, mennyiségi egységét,

f) a termék (áru) vagy szolgáltatás mennyiségét, az általános forgalmi adót is tartalmazó egységárát, az általános forgalmi adó összegét is tartalmazó ellenértékét, a számla fizetendő végösszegét, továbbá a termékre (árura) vagy szolgáltatásra alkalmazott, felülről számított adókulcsot.

(5) A vállalkozó az áru (termék) értékesítésről vagy a teljesített szolgáltatásról, ha az ellenérték kiegyenlítése készpénzben történik - amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik - csak abban az esetben köteles számlát kibocsátani, ha a vevő azt kéri.

(6) Az általános forgalmi adó fizetése alól alanyi adómentességgel rendelkező vállalkozó által kibocsátott számlának, továbbá a kizárólagosan az általános forgalmi adó alól tárgyi adómentességgel bíró szolgáltatások teljesítéséről, a távolsági és helyi taxi szolgáltatásról készített számlának vagy számlát helyettesítő okmánynak, valamint termék (áru) vagy szolgáltatás exportálásáról szóló számlának - kivéve a (7) bekezdés szerinti eseteket - a (2)-(4) bekezdésben foglaltaktól eltérően az alábbi adatokat kell tartalmaznia:

a) az okmány megnevezését, bizonylat számát, a kiállítás időpontját,

b) a kibocsátó nevét, címét (írottan, előnyomottan vagy bélyegzővel),

c) a vevő (adós) nevét és címét,

d) a termék (áru) vagy szolgáltatás megnevezését, jellemzőit az általános forgalmi adó alól tárgyi adómentességgel bíró szolgáltatásoknál az adómentesség megjelölését,

e) a termék (áru) vagy szolgáltatás mennyiségét, mennyiségi egységét, egységárát, ellenértékét,

f) a fizetendő végösszeget,

g) a termék vagy szolgáltatás exportálásáról szóló számlában az egységárat, az ellenértéket és a fizetendő végösszeget devizában kell feltüntetni.

(7) Az általános forgalmi adó alól tárgyi adómentességgel bíró értékesítés okmányaként kell elfogadni az államigazgatási eljárás, vagy hatósági tevékenység keretében készített írásbeli határozatot, mely fizetési kötelezettséget állapít meg.

(8) Az értékesítésnek minősülő belső felhasználásokról, illetve teljesítményekről belső számlát (belső bizonylatot) kell kiállítani. A belső számlának meg kell felelnie az 5. § (2), illetve (6) bekezdés szerinti tartalmi követelményeknek, azzal az eltéréssel, hogy a "számla" megnevezés helyett a "belső számla" megnevezését kell tartalmaznia, a kibocsátó címét, bankszámla számát, adóigazgatási azonosító számát és a vevő nevét, címét nem kell feltüntetni.

(9) A kibocsátott számlákban az általános forgalmi adó összegét adókulcsonként és a számla összesenben a matematikai kerekítés szabályai szerint egész forintra kerekítve kell feltüntetni.

(10) Hibás adatokat tartalmazó számla (okmány) helyesbítésére a számla kibocsátójának az eredeti számlát vagy érvénytelenítenie kell és helyette újabb számlát kell kiállítania, vagy helyesbítő számlát kell készítenie. Az új számlában és a helyesbítő számlában hivatkozni kell az eredeti számla számára, kibocsátásának keltére és fel kell tüntetni a "helyesbítés" megjelölését. A helyesbítő számlában szerepeltetni kell az eredeti számla hibás számlatételeit eredeti adattartalommal, valamint a számlatételeket helyes adattartalommal, továbbá ezek értékkülönbözetét a különbözet előjelének feltüntetésével.

(11) A termék- (áru-) értékesítés vagy a szolgáltatás teljesítése alkalmával kiállított kísérő okmánynak (szállítólevélnek) legalább az eladó és a vevő nevét a termék (áru) vagy szolgáltatás megnevezését, KSH besorolási számát (az általános forgalmi adókulcs meghatározásához alkalmas módon), mennyiségét, mennyiségi egységét és - feltüntetésének mellőzésére vonatkozó előzetes megállapodás hiányában - az általános forgalmi adó nélküli egységárát kell tartalmaznia.

(12) A szállító - eltérő megállapodás hiányában - köteles a bolti kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységekébe szállított árukról a számlát átvevő boltonként (üzletenként) kiállítani. A szállító és megrendelő szerződésileg összevont - a szerződéses üzleteket kivéve - nem bol-tonkénti, üzletenkénti számlázásban megállapodhat.

(13) A számlát - más jogszabályi előírás vagy megállapodás hiányában - a teljesítés napját követő 8 munkanapon belül kell kiállítani és a vevőnek megküldeni. Ha a szállító és a vevő összevont számlázásban állapodtak meg, a tárgyhónap utolsó napján teljesített szállítás vagy szolgáltatás értékét is tartalmazó számlának legkésőbb a teljesítés hónapját követő hó 8. napjáig meg kell érkeznie a vevőhöz.

(14) A vevő a számlát egy vagy több másolattal is kérheti. Ez esetben a számlázás többletköltségének megtérítésében a szerződő felek külön állapodnak meg.

Szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok

6. §

(1) Azokat a nyomtatványokat (bizonylati űrlapokat), amelyek:

a) illetéktelen felhasználása esetén a vállalkozás a címzettel szemben felszólamlási joggal nem élhet (pl. készpénz csekkek, elszámolási utalványok, szállítólevelek),

b) beszerzése esetén a nyomtatvány értékét meghaladó vagy a nyomtatvány névértékének megfelelő ellenértéket kell fizetni (pl. MÁV fuvarlevelek, tüzelőutalványok),

c) illetéktelen felhasználása a vállalkozáson belül visszaélésre adhat alkalmat (pl. bevételi és kiadási pénztárbizonylat, raktári bevételi és kiadási utalványok, leltárfelvételi bizonylatok, étkezési jegyek), és

d) a "készpénzfizetési számla" nyomtatványokat szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványoknak kell minősíteni. A szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok körét - figyelembevéve az egyéb jogszabályi előírásokat is - a vállalkozás vezetője (igazgató, elnök stb.) határozza meg.

(2) A szigorú számadási kötelezettség alá vont nyomtatványok készletéről és felhasználásáról olyan nyilvántartást kell vezetni, amelyből a felhasználó szerv (osztály, személy), a felhasznált mennyiség - sorszám szerint - és a felhasználás időpontja szerint is megállapítható. A felhasználó köteles a nyomtatványokkal (beleértve a rontott példányokat is) elszámolni. A nyomtatványok átadása illetve átvétele csak elismervény ellenében történhet.

A bizonylatok feldolgozása

7. §

(1) A feldolgozás során ellenőrizni kell a bizonylatokon feltüntetett adatokat (információkat) és a bizonylatok csoportosításával elő kell készíteni a megfelelő feljegyzésekben (nyilvántartásokban) való rögzítésüket (könyvelésüket). A feldolgozás keretében

a) meg kell jelölni azokat a könyvviteli számlákat (analitikus nyilvántartó lapot), amelyeken a gazdasági művelet hatásának értékét, illetve mennyiségi adatait rögzíteni kell (számlakijelölés, gépi adatfeldolgozás esetén az előírt kódolás),

b) a bizonylatot - kötegelt gépi adatfeldolgozási mód esetén a bizonylatokból összeállított csomagot - el kell látni a számlakijelölést, illetve a kódolást végző személy kézjegyével, valamint a könyvelés (feldolgozás, rögzítés) megtörténtét, időpontját igazoló és az egyeztetést, valamint a visszakeresést elősegítő hivatkozásokkal.

(2) A feldolgozás során ellenőrizni kell

a) az aláírók jogosultságát;

b) a bizonylat alaki, tartalmi és számszaki helyességét, valamint azt, hogy a könyveléshez (adatfeldolgozó helyhez) minden bizonylat megérkezett-e, továbbá azt, hogy az adatok feldolgozása teljeskörűen megtörtént-e;

c) a folyamatokba épített ellenőrzés végrehajtását.

(3) Gépi feldolgozás esetén az adatrögzítés előtt a (2) bekezdésben előírt ellenőrzéseken kívül a kódszámok tartalmi és formai ellenőrzését is el kell végezni. A rögzített adatok ellenőrzéséhez fel kell használni a feldolgozó gépek nyújtotta technikai lehetőségeket (kontrolszámok CDV ellenőrzés, tételszám, tételsorrend-figyelés, táblaösszefüggés stb.). A számszaki, logikai és összefüggés ellenőrzéseket lehetőleg a számítógépi programokba kell beépíteni.

(4) A bizonylatra helytelenül bejegyzett adatok javítása során az eredeti bejegyzést át kell húzni úgy, hogy az eredeti bejegyzés (szám vagy szöveg) olvasható maradjon. A helyesbített adatokat az áthúzott szám, illetve szöveg fölé kell írni. A hibás bejegyzést minden példányon javítani kell; fel kell tüntetni továbbá a helyesbítés időpontját és a bizonylatot a helyesbítő személynek alá kell írnia. Pénztári és bank bizonylatokat javítani nem szabad. A rontott pénztári bizonylat, készpénzcsekkek, elszámolási utalvány stb. helyett új bizonylatot kell kiállítani és a rontott bizonylatot (illetőleg annak összes példányát) meg kell őrizni.

(5) A más vállalkozótól érkezett bizonylaton a felfedett hibákról a bizonylat kiállítóját értesíteni kell és fel kell szólítani a hiba helyesbítésére. A vállalkozó más vállalkozó által kibocsátott bizonylatot nem javíthat.

(6) A hibásan - más vállalkozó részére - átadott bizonylatot a kibocsátó vállalkozó köteles kijavítani. A javítás történhet az eredeti - hibás - bizonylat érvénytelenítésével és új bizonylat kibocsátásával, vagy helyesbítő bizonylat kiállításával és megküldésével. A hibás bizonylat javítását a bizonylatot kibocsátó vállalkozó, a hiba tudomására jutásának időpontját követő 8 munkanapon belül köteles elvégezni és az érintett vállalkozó részére megküldeni.

(7) Gépi adathordozón levő adatok helyesbítéséről (javításáról) jegyzéket kell vezetni. Ez gépi tabló is lehet. A helyesbítésekről (javításokról) készített jegyzéket a javító bizonylatokkal együtt kell megőrizni. A gépi adathordozón lévő adatok helyesbítésének módját, valamint annak esetleges változtatását a feldolgozási dokumentációban kell szabályozni.

(8) Gépi adatfeldolgozásnál a - viszonylag hosszú időn át egyáltalában nem vagy csak kis mértékben változó és az adatfeldolgozási folyamatokban ismételten résztvevő -törzsadatokat a bizonylati elv alapján kell rögzíteni, illetőleg változásaikat nyilvántartani. A törzsadatok rögzítéséért és változásaik nyilvántartásáért felelősök nevét jegyzékbe kell foglalni. Csak e jegyzékben foglaltak adhatnak utasítást törzsadatok módosítására, új adatok nyilvántartásba vételére, illetve egyes adatok törlésére. A módosított (megváltoztatott vagy újonnan besorolt) törzsadatokat a módosítás végrehajtása után ki kell íratni és azt a módosítás bizonylatával együtt a módosításért felelős szervezeti egységnek vagy személynek megőriznie.

(9) A főkönyvi könyvelés, az analitikus nyilvántartások és a bizonylatok adatai közötti egyeztetés és ellenőrzés lehetőségét, függetlenül az adathordozók fajtájától, logikailag zárt rendszerrel biztosítani kell. A feldolgozási folyamat belső összefüggéseit, beépített ellenőrzési pontjait, az ellenőrzés rendszerét és ennek alapján a hibajavítások módszerét írásban kell rögzíteni.

(10) Az 1. § (2) bekezdés szerinti (egyszeres könyvvezetést alkalmazó) vállalkozó könyvelését (naplófőkönyvét) számítógéppel is vezetheti, ha az alkalmazott gépi feldolgozási rendszer a könyvvezetésre vonatkozó tartalmi előírásoknak megfelel. A géppel feldolgozott naplófőkönyvi adatok havi forgalmi végösszegeit ez esetben is előírásszerűen hitelesített naplófőkönyvben kell manuálisan rögzíteni. A havi halmozott forgalmakat tartalmazó hitelesített naplófőkönyv, valamint a forgalmakat tételesen tartalmazó gépi naplók csak együttesen fogadhatók el bizonylatként.

A bizonylatok szállítása és távadatközlés

8. §

(1) A bizonylatok (adathordozók) szállításánál minden szükséges intézkedést meg kell tenni, hogy azokba illetéktelenek ne tekinthessenek be, azokat külső károsodás ne érhesse, el ne veszhessenek és kicserélhetők se legyenek.

(2) A feladónak minden bizonylat-szállítmánnyal kapcsolatban kísérőjegyet vagy olyan jegyzéket kell kiállítania, amelyből kitűnik a küldött bizonylatok fajtája, darabszáma, tartalma és eredete. Az átvevőnek a kísérőjegyeken szereplő adatokat ellenőriznie és az átvételt igazolnia kell. Az esetleges hiányosságokat a kísérőjegyre az átvételkor kell feljegyezni.

(3) Bizonylatnak minősülő adatok távközlése akkor engedhető meg, ha megfelelő műszaki intézkedésekkel, valamint a programozásra és a berendezések kezelésére vonatkozó szervezési intézkedésekkel biztosítják az adatok, továbbá az állami és szolgálati titkok védelmére és biztonságára vonatkozó rendelkezések betartását, kifogástalanul működő hibafelismerő és -javító rendszert alkalmaznak és a megbízható, stabil adattovábbításnak - a műszakilag meghatározott hibahatár figyelembevételével - minden feltétele biztosított.

A bizonylatok tárolása és megőrzése

9. §

(1) A bizonylatok megőrzésének rendszerét úgy kell kialakítani, hogy azok a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján visszakereshetők legyenek.

(2) Bizonylatot a megőrzési helyről elvinni csak elismervény ellenében szabad. A hatósági intézkedésre - a megőrzési helyről - kiadott eredeti bizonylatok tartalmáról kivonatot vagy a bizonylatról bármilyen módszerrel előállított másolatot kell készíteni és azt bizonylatként kell megőrizni.

(3) Az 1. § (1) bekezdés szerinti vállalkozó a bizonylatokat az adó kivetéséhez való jog elévüléséig a mérlegbeszámolót és az évközi beszámolót, költségvetési beszámolót, valamint a mérleget és az eredménykimutatást, továbbá ezek mellékleteit - beleértve a mérleg és vagyonkimutatás készítéséről szóló 62/1988. (XII. 24.) PM rendeletben felsorolt bizonylatokat - az irattári tervben meghatározott megőrzési idő elteltéig, de legalább 10 évig köteles megőrizni.

(4) Az 1. § (2) bekezdés szerinti (egyszeres könyvvezetést alkalmazó) vállalkozónak a bizonylatokat és nyilvántartásokat az adó kivetéséhez való jog elévüléséig kell megőriznie.

(5) Gépi adatfeldolgozás alkalmazása esetén, a gépileg olvasható adathordozón tárolt számviteli bizonylati adatok megőrzésére is az (1) és (3) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(6) A számviteli bizonylatok - kivéve a mérlegbeszámolót, költségvetési beszámolót és az évközi beszámolót -, mikrofilmen is megőrizhetők, ha a vállalkozás olyan ügykezelési és ellenőrzési rendet alakított ki, mely biztosítja, hogy a bizonylatok eredeti adattartalommal és teljeskörűen kerüljenek mikrofilmre. A mikrofilm megőrzési idejére a (3) bekezdésben foglalt előírások érvényesek. Azok a bizonylatok, melyekről a mikrofilmet készítették, az éves mérleg megállapítása után selejtezhetők.

Záró rendelkezések

10. §

(1) Ez a rendelet 1989. január 1-jén lép hatályba, egyidejűleg a számvitel bizonylati rendjéről szóló 29/1978. (XI. 14.) PM rendelet és az ezt módosító 4/1982. (II. 3.) PM és az 59/1987. (XI. 21.) PM rendeletek hatályukat vesztik.

(2) A pénztári bizonylatok kiállítása, kezelése és megőrzése tekintetében a házipénztári pénzkezelésről szóló külön jogszabály előírásait kell alkalmazni.

(3) A bizonylatokon hamis adatok rögzítése és ebből eredően a könyvviteli számlákon hamis adatok szerepeltetése, a számviteli rend megsértésének minősül.

(4) A rendelet a bankszerű műveletekkel kapcsolatos bizonylatok tekintetében nem vonatkozik a pénzintézetekre, valamint a Magyar Postának a bankszerű tevékenységet folytató szervezeti egységeire. Az ilyen bizonylatok kezelésének és feldolgozásának módját - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a pénzintézet ügyrendjében vagy ügyviteli szabályzatában a Magyar Postánál az ügykezelési utasításban kell meghatározni.

(5) Egyes bizonylatokkal kapcsolatos különleges előírásokat a Melléklet tartalmazza.

Dr. Villányi Miklós s. k.,

pénzügyminiszter

Melléklet a 53/1988. (XII. 24.) PM rendelethez

Egyes bizonylatokra vonatkozó különleges előírások

A következőkben felsorolt számviteli bizonylatoknak - a számviteli bizonylatokra általánosan vonatkozó követelményeken kívül, illetve között - a felsorolt adatokat tartalmazniuk kell.

1. A vállalkozó által a mezőgazdasági kistermelőktől felvásárolt termékekről kiállított felvásárlási bizonylatnak (vételi jegy)

a) a bizonylatot kiállító nevét és címét,

b) a felvásárlás (a termék átvételének) keltét,

c) az eladó nevét, állandó bejelentett lakása címét,

d) a termék megnevezését, egységárát és a felvásárolt mennyiséget,

e) a mezőgazdasági kisárutermelés körébe tartozó ipari termékek esetében az ITJ számot,

f) a kifizetett vételárat, g) az eladó aláírását is tartalmaznia kell.

2. A vállalkozó által a használt terméknek - ideértve az ingatlant is - nem általános forgalmi adóalanytól, változatlan vagy kijavított, felújított, összeszerelt formában, saját számlára, valamint a bérfőzetésből származó pálinkának lakosságtól (magánszemély-főzetőtől) történő felvásárlásról kiállított bizonylatnak

a) a bizonylatot kiállító nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát,

b) az eladó nevét, állandó bejelentett lakása címét,

c) a felvásárlás (átvétel) keltét,

d) a termék megnevezését, KSH besorolási számát (az adókulcs meghatározásához alkalmas módon),

e) a termék adót is tartalmazó egységárát,

f) a felvásárolt mennyiséget,

g) a termék ellenértékére vetített adókulcsát, (20% vagy 0%),

h) a kifizetett - adót is tartalmazó - vételárat,

i) az eladó aláírását

is tartalmaznia kell.