A Fővárosi Ítélőtábla Bf.239/2015/1. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 78. §, 101. §, 118. §, 348. §, 351. §, 371. §] Bírók: Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina, Szalai Géza

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.239/2015/20. szám 1

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. március 8. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

végzést:

Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Balassagyarmati Törvényszék 2015. év április hó 15. napján kelt 13.B.217/2014/38. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az elsőfokú eljárásban megállapított bűnügyi költség összege helyesen: 727.227 (hétszázhuszonhétezer-kettőszázhuszonhét) forint.

A szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendeli az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

A másodfokú eljárásban felmerült összesen 31.320 (harmincegyezer-háromszázhúsz) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles megfizetni az államnak.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében a vádlottat emberölés bűntette [2012. évi C. törvény 160. § (1) és (2) bekezdés j.) pont] miatt 12 év szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést eggyel enyhébb, börtön fokozatban kell végrehajtani és a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a lefoglalt dolgokról és a kötelezte 663.805.- forint bűnügyi költség viselésére.

Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, ellene a vádlott felmentésért, védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.963/2014/7. számú átiratában - melyet képviselője változatlan tartalommal fenntartott a nyilvános ülésen is - a védelmi fellebbezéseket alaptalannak ítélte meg. Az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, az ügy tényállását a szükséges körben felderítette és a bizonyítékok okszerű mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, mely irányadó a másodfokú eljárásban is. Indokolási kötelezettségét teljesítve a vádlott védekezését körbejárta, részletesen számot adott arról, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján miért cáfolható, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekményt más, az eljárás során ismeretlenül maradt személy követte el. A tényállást a bizonyítási eljárás eredményeként, mérlegeléssel állapította meg, elsődlegesen a tanúvallomások, az okirati bizonyítékok és a szakértői vélemények alapján. A törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmények minősítése is törvényes. A jogi minősítés vizsgálatakor a 3/2013. Büntető jogegységi határozatban foglaltakat megfelelően alkalmazta, e körben fejtegetései törvényesek és a joggyakorlatnak megfelelő álláspontot fogalmaznak meg. Helytállóan vetette el a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölésként minősítését és mivel az irányadó tényállás szerint a sértett alvó állapotban volt, őt védekezésre és akaratnyilvánításra képtelen helyzetben lévőnek kell tekinteni, így a magatartásnak az ügyészi vádmódosítás szerinti súlyosabb minősítése törvényes. A büntetés kiszabási körülményeket a törvényszék feltárta, a cselekmény tárgyi súlyával, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességgel és bűnösségének fokával arányban álló, a középmértékhez közeli, kevéssel az alatti tartamban szabott ki - eggyel enyhébb végrehajtási fokozatú - büntetést, melynek mérséklése nem indokolt. Mindezekre tekintettel az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A nyilvános ülésen a védő bizonyítási indítványt terjesztett elő az 1. számú tanú kihallgatására, valamint a vádlott ismételt orvos-szakértői vizsgálata és elmeállapot megfigyelésének elrendelése érdekében.

A bejelentett fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Elsődlegesen a vádlotti jogorvoslati kérelemre utalva a terhelt felmentését indítványozta arra hivatkozással, hogy a cselekmény más általi elkövetését a hatóságok nem vizsgálták kellőképpen. Másodlagos kérelme a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettekénti minősítésére irányult, melyet az a meg nem cáfolt vádlotti előadás alapoz meg, miszerint a sértett korábbi magatartását akarta megtorolni, mely olyan érzelmi állapotot eredményezett, mely az enyhébb megítélést lehetővé teszi. Harmadlagosan a büntetés enyhítését indítványozta, ennek indokaként a nyomatékos enyhítő körülményként értékelendő sértetti közrehatást emelte ki.

A vádlott csatlakozott a védő bizonyítási indítványához, elmondása szerint az 1. számú tanú korábbi megbetegedéseiről, illetve egészségi állapotáról tud nyilatkozni, mivel orvosi papírjait megsemmisítették és nem állnak rendelkezésre. Az ügy érdemében tett felszólalásában megismételte, hogy ő kétszer ütött a sértett arcára, az elkövetés eszköze nem a lefoglalt balta volt, illetve a sértett halálát nem ő, hanem a helyszínen megjelent, fekete ruhás, ismeretlen személy okozta.

A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be. 348. § (1) bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

A felülbírálat eredményeként az ítélőtábla azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a részletes, minden körülményre kiterjedő bizonyítási eljárást túlnyomórészt a perrendi szabályokat betartva folytatta le.

A törvényszék a bizonyítási eljárás során a Be. 75. § (1) bekezdésben megfogalmazott ügyfelderítési kötelezettségnek eleget tett, ennek során ellenőrizte a terhelt védekezését, illetve a Be. 118. § (2) bekezdés szerint eljárva a vádlott részbeni beismerő vallomása mellett beszerezte az egyéb bizonyítékokat is. Így a tényállás alapos és hiánytalan felderítése érdekében valamennyi, az ügy helyes ténybeli és jogi megítéléséhez elengedhetetlen bizonyíték rendelkezésre áll.

Az elsőfokú bíróság megidézett valamennyi tanút, akik kihallgatásának eredményeként az ügy eldöntése körében releváns adatok beszerzése volt várható, a tanúk kihallgatását megelőzően a szükséges figyelmeztetések elhangzottak.

Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson részletesen meghallgatta az ügyben eljárt orvos-, elmeorvos- és pszichológus-szakértőket. A nyomozás során az igazságügyi orvos-szakértők készítették a boncjegyzőkönyvet és adtak véleményt a halál okáról és körülményeiről (nyomozati iratok 547-557. oldal). Az elsőfokú bíróság a 2014. november 13-i határnapon mindkét szakértőt meghallgatta, azonban a 2015. január 29-i tárgyaláson kizárólag az egyik szakértő volt jelen, aki a szakértőtárs távollétében is nyilatkozott e korábbi szakvéleménnyel kapcsolatban. Az egyik szakértő meghallgatása nem felel meg a Be. 101. § (2) bekezdésében foglaltaknak, az eljárási törvénynek megfelelő bizonyítási cselekmény az lett volna, ha mindkét szakértőt idézi a bíróság, és együttesen hallgatja meg őket a tárgyaláson. Tekintettel azonban arra, hogy ezen tárgyaláson a jelen lévő szakértő az együttesen készített szakvéleményt fenntartotta, nem módosította, érdemi kérdésekben nem egészítette ki, nem állapítható meg olyan eljárási szabálysértés, mely a tárgyalási bizonyítás anyagát e körben értékelhetetlenné tenné, ezért sem annak kirekesztése, sem másodfokú eljárásban bizonyítás felvételével annak megismétlése nem volt indokolt (ÍH 2008. évi 91. számú eseti döntés).