BH 2009.5.135 I. A rágalmazás vétségének megvalósulásához szükséges tényállításon olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, amelynek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot [Btk. 179. §].

II. A rágalmazás feltétele az is, hogy az elkövető által tett - a becsület csorbítására alkalmas - tényállítás (híresztelés) jogellenes legyen.

III. Nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében tett - gyalázkodástól, becsmérléstől mentes - tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására objektíve alkalmas volna [Btk. 10. § (2) bek., 179. §].

A városi bíróság a 2006. november 13-án hozott ítéletével K. T. terheltet 3 rb. rágalmazás vétsége miatt 1 évre és 5 hónapra próbára bocsátotta.

A megyei bíróság a 2007. április 25. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt bűnösségét 3 rb. becsületsértés vétségében állapította meg, a próbaidőre bocsátás tartamát 1 évre mérsékelte.

Az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által irányadónak elfogadott tényállás a következő.

A lakásfenntartó szövetkezet a terhelttel szemben peres eljárást kezdeményezett, a lakás üzemeltetési költségeinek meg nem fizetése miatt. A peres eljárás a városi bíróság előtt folyt.

A peres eljárásban a városi bíróság 2005. január 24. napján tárgyalást tartott, mely tárgyaláson egyedül a terhelt mint alperes jelent meg. A tárgyaláson a következő nyilatkozatot tette: "A szövetkezet évek óta csal és csalást követnek el a vezetői is."

A tárgyalásról készült jegyzőkönyv másolati példányát a lakásfenntartó szövetkezet jogi képviselője 2005. február 7. napján vette kézhez.

A lakásfenntartó szövetkezet vezetői 2005. március 1. napján bíróságra érkezett beadványukban rágalmazás vétsége miatt tettek feljelentést a terhelttel szemben.

Az elsőfokú bíróság jogi érvei szerint a terhelt azon kijelentése, hogy "a szövetkezet vezetői is csalnak" tényállítás, amely alkalmas a becsület csorbítására, mindazon szövetkezeti vezetők esetében, akire ez vonatkozott. A "csalás" szó a közbeszédben negatív felhangú, a társadalom által elfogadott magatartás-formától negatív irányba eltérő tevékenységre utal. Alkalmas arra, hogy valamely felismerhető, beazonosítható, konkrét személyre nézve a környezetében kialakult kedvező kép hátrányosan megváltozzon.

A másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság BH 1988/66. számú eseti döntésére utalva az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontját azzal indokolta, hogy az általánosságban használt és határozott tényállítást nem tartalmazó kifejezések annak ellenére, hogy takarnak bizonyos tényállítást is, a magatartásra vonatkozó konkrét utalás hiányában nem alapozzák meg a rágalmazáshoz szükséges tényállítás megállapítását. Az általános formában hangoztatott és a becsületérzést sértő negatív értékelés a becsületsértés fogalmába vonható.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben büntetőjogi felelősségének megállapítását sérelmezte. Arra hivatkozott, hogy a szövetkezet vezetőivel szemben a magyar szóhasználatnak megfelelően, köznapi értelemben azért alkalmazta a "csalnak" kifejezést, mert nem tartják be a törvényeket, megsértik a szabályokat, a ténylegesnél több négyzetméterrel számolnak, és ezzel őt megkárosítják. Bűncselekményt nem követett el, mivel valós tényeket állított egy gazdasági elszámolásban.

A magánvádlók és jogi képviselőjük írásbeli beadványukban a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozták.