BH 1988.3.66 I. Becsületsértés helyett rágalmazás törvénysértő megállapítása [Btk. 179. §, 180. § (1) bek. a) pont].

II. A valóság bizonyítása elrendelésének szempontjai [Btk. 182. §].

A magánvádló a tsz. főmezőgazdásza volt.

Az elsőfokú bíróság a vádlottat rágalmazás vétsége miatt pénzbüntetésre ítélte.

A tényállás szerint a tsz. elnök vádlott behívatta a szobájába H. M-t - aki abban az időben a termelőszövetkezet háztáji agronómusaként dolgozott -, és elmondta neki, hogy szabálytalanságok gyanúja merült fel a magánvádlóval szemben. Négyszemközt azt mondta neki, hogy az ő véleménye szerint a magánvádló visszaélt főmezőgazdászi pozíciójával, közölte továbbá, hogy a rendőrség tudomására hozza a történteket, mivel "szemét, csaló, aljas módszer", amit a magánvádló művelt. H. M. pár nappal később közölte a neki elmondottakat a magánvádlóval, aki azt követően a vádlott ellen rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett.

Az elsőfokú ítélet szerint a vádlott cselekménye a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségét valósítja meg.

Az elsőfokú bíróság a magánvádló ellen felhozott és munkakörével kapcsolatos mulasztások, szabálytalanságok miatt a valóság bizonyításának elrendelését is fontolóra vette, ennek elrendelését azonban még sem látta indokoltnak, mivel az állandó bírói gyakorlat szerint nem lehet tárgya a valóság bizonyításának az olyan nyilatkozat, amely objektív értelmezés szerint nem tényállítás, a rosszalló értékítéletek pedig nem képezhetik a valóság bizonyításának a tárgyát (BJD 1189. sz.). A bíróság megállapítása szerint a vádlott H. M-nak a magánvádlóval kapcsolatban olyan kijelentést tett, hogy "szemét, csaló, aljas módszer", amit a magánvádló művelt. Ezek a kijelentések elsősorban rosszalló értékítéletek, és nem olyan tényállítások, amelyek vonatkozásában a valóság bizonyítása szóba jöhetne. A vádlott ezzel a kijelentésével megvalósította a rágalmazás vétségét, mivel más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényre közvetlenül utaló kifejezést használt.