EBD 2015.01.B4 A külön törvényben meghatározott nemesfém vagy fémötvözet alkotórészeket tartalmazó kisebb értékű dologra elkövetett lopás vagy orgazdaság akkor minősül e körülménynél fogva súlyosabban, ha az elkövető célja nem magának a dolognak, hanem a benne levő fémtartalmú alkotórésznek az eltulajdonítása, illetőleg megszerzése [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 370. § (1) bek., (3) bek. b) pont be) alpont, 379. § (1) bek., (3) bek. c) pont, 383. § c) pont; 2013. évi CXL. tv. 2. § (1) bek. 1. pont, 2. § (2) bek. a) pont és e törvény Melléklete].

[1] A járásbíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek. c) pont, (3) bek. c) pont]. Ezért a vádlottat mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 2 év 2 hónap börtönbüntetésre, mint főbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte.

[2] Az ítélettel szemben a vádlott és védője az orgazdaság bűntette alól részfelmentés érdekében, egyúttal enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

[3] A főügyészség a jogi indokolás és a vádlott előéleti adatainak kiegészítése mellett az ítélet helybenhagyását indítványozta.

[4] A vádlott és védőjének részfelmentésre irányuló fellebbezése alaptalan, az enyhítésre irányuló fellebbezés megalapozott, míg a megyei főügyészség indítványa az alábbiak szerint részben alapos.

[5] A helyesen megállapított tényállásból okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére is az elsőfokú bíróság és a T. L. sértett sérelmére elkövetett lopási bűncselekmény minősítése is megfelelt az anyagi jog szabályainak.

[6] Az orgazdaságként értékelt bűncselekmény minősítésével azonban a törvényszék nem értett egyet.

[7] Az elsőfokú bíróság az orgazdaság bűntettének megállapítása során tényállásában rögzítette, hogy a vádlott által megvásárolt kerékpár fémötvözetből állt. Az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtette, hogy a 2009. évi LXI. tv. 2. § a) pontja alapján nemesfémen az engedélyköteles fémet is érteni kell. Köztudomású tény, hogy a kerékpár nemcsak műanyag alkatrészeket, hanem olyan fémalkatrészeket is tartalmaz, amely engedélykötelesnek minősül. A vádlott tudattartalma átfogta, hogy az általa megvásárolt kerékpár lopásból származhat, ennek ellenére azt anyagi haszonszerzés végett megvásárolta. Ebből következően e cselekményét a Btk. 379. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő kisebb értékű nemesfémre elkövetett orgazdaság bűntettének minősítette.

[8] A törvényszék álláspontja ezzel szemben az, hogy a szóban levő minősített eset megállapításához elengedhetetlen feltétel, hogy az elkövető megszerzési szándéka nem magára az ellopott tárgyra, hanem annak fémtartalmára irányuljon.

[9] Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott egyes fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról szóló 2013. évi CXL. törvény vezette be a Büntető Törvénykönyvbe a lopás és orgazdaság vonatkozásában ezen minősített esetet. A nemesfémre történő elkövetés minősítő körülményként törvényi szinten történő szabályozásának az volt a célja, hogy az egyes fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaéléseket visszaszorítsa a gazdaságban. A törvényhez fűzött indokolás szerint a fémtörvény a gazdasági károkat okozó és a közszolgáltatások biztonságát fenyegető fémlopások - hőtávvezetékek, vasúti berendezések, trafóházak, elektromos elosztószekrények, postai kábelek alkatrészei - és illegális fémkereskedelem visszaszorítása, valamint a kulturális javak védelme érdekében született. Az idézett törvény külön is kitér arra, hogy mi nem minősül fémkereskedelmi tevékenységnek. Eszerint [2. § (2) bek. a) pontja] nem minősül fémkereskedelmi tevékenységnek a hulladékká vált gépjárművek, illetve motorkerékpárok megvételére, átvételére irányuló tevékenység, ha az a jármű rendeltetésszerű működését, illetve használatát szolgáló alkatrészeinek, tartozékainak, valamint felszereléseinek kinyerése érdekében történik azért, hogy azokat - rendeltetésüknek megfelelően újrahasználat végett - értékesíthesse.

[10] Ebből következően a törvényszék álláspontja szerint visszás helyzetet eredményezne az, ha egy fémtartalommal rendelkező tárgy megszerzése esetén automatikusan megállapításra kerülne a nemesfémre történő elkövetés, hiszen maga a fémtv. is kizárja a törvény hatálya alól a járművek újrahasznosítására irányuló tevékenységet. Ebből következően az üzemképesen működő tárgyak esetén - ha az eset körülményei ezzel ellentétes elkövetői szándékot nem igazolnak - nem lehet alappal arra a következtetésre jutni, hogy az elkövetői szándék eleve a nemesfém megszerzésére irányult.

[11] Jelen esetben a vádlott ismeretlen személytől vásárolta meg a hulladéknak nem minősülő, üzemképes kerékpárt abból a célból, hogy ezzel a továbbiakban közlekedjen. A megszerzést követően nem végzett a kerékpáron semmilyen átalakítást, amely esetlegesen a fémtartalom kinyerése érdekében történt, az igazoltatás során azt rendeltetésszerűen használta, közlekedett vele.

[12] Ebből következően a törvényszék nem látta megállapíthatónak a kisebb értékre elkövetett orgazdaság nemesfémre történő elkövetését, mint minősítő körülményt és a 2. tényállási pontban rögzített vádlotti magatartást a Btk. 379. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő orgazdaság vétségének minősítette.

[13] A minősítésváltozás folytán új büntetés kiszabása vált indokolttá.

Tatabányai Törvényszék 2. Bf. 119/2014.

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Tatabányai Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2014. évi június hó 19. napján tartott tanácsülés alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t

A törvényszék lopás vétsége és más bűncselekmény miatt indított büntetőügyben a Tatabányai Járásbíróság 2014. február 17. napján kihirdetett 1.B.469/2013/14. számú ítéletét megváltoztatja azzal, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekményeket

lopás vétségének [Btk. 370. § (1), (2) bek. a) pont],

orgazdaság vétségének [Btk. 379. § (1) bek. c) pont, (2) bek. a) pont g

minősíti.

Ezért a vádlottat, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésként 1 (egy) év 6 (hat) hónap börtön fokozatú szabadságvesztés büntetésre és 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra ítéli.

T. L. magánfél 55 000 forintot meghaladó polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasítja.

A Tatabányai Rendőrkapitányságon 1926/2013. bü. számon lefoglalt és a Tatabányai Törvényszéken I/4/2014. tételszámon bevételezett 1 db fekete kulcstartó lefoglalását megszünteti és megállapítja, hogy az állam tulajdonába kerül.

Egyebekben helybenhagyja azzal, hogy a vádlott 2013. október 19. napjától őrizetben, 2013. október 21. napjától előzetes letartóztatásban van.

A vádlott által az elsőfokú bírósági ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendeli.

I n d o k o l á s

A járásbíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. a) pont], orgazdaság bűntettében [Btk. 379. § (1) bek. c) pont, (3) bek. c) pont]. Ezért a vádlottat, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 2 év 2 hónap börtönbüntetésre, mint főbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítélte. A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt, megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés 3/4 részének kitöltését követő nap. Kötelezte a vádlottat T. L. magánfél részére 55 000 forint kártérítés, valamint ezen összeg után járó illeték államnak történő megfizetésére. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére is.

Az ítélettel szemben a vádlott és védője az orgazdaság bűntette alól részfelmentés érdekében, egyúttal enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség Bf.283/2014/2-I. számú átiratában a rendelkező rész pontosítása, a lefoglalt bűnjelekről való utólagos rendelkezésre történő felhívás, a jogi indokolás és a vádlott előéleti adatainak kiegészítése mellett az ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a vádlott által a másodfokú határozat meghozatalának napjáig előzetes fogvatartástban eltöltött időről is rendelkezzen a törvényszék..

A vádlott és védőjének részfelmentésre irányuló fellebbezése alaptalan, az enyhítésre irányuló fellebbezés megalapozott, míg a Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség indítványa az alábbiak szerint részben alapos.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Kihallgatta a vádlottat, T. L., M. J. tanúkat és a tárgyalás anyagává tette a cselekmény elbírálása szempontjából releváns iratokat,így az ügy ténybeli és jogi megítélését megalapozó bizonyítékokat feltárta.

A Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a törvényszék a vádlott előéleti adatait az 5. sorszám alatt megjelölt Veszprémi Városi Bíróság ítélete számának kijavításával pontosítja. Ezzel a pontosítással az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a bizonyítás anyagának megfelelő.

A főügyészség további előéleti adatokra vonatkozó kiegészítését a törvényszék nem találta szükségesnek, ugyanis az elsőfokú bíróság által feltüntetett 1., 2. és 5. sorszám alatt megjelölt ítéletekből a vádlott többszörös visszaesői minősége megállapítható.

Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, számot adott arról, hogy az 1. tényállási pont esetében az eltulajdonítás tényét illetően miért a vádlott beismerő vallomása, a sértett vallomása és M. J. vallomása alapján állapította meg a tényállást. Vizsgálta azt is, hogy az 1. tényállási pontban a vádlott által eltulajdonított készpénz összege mennyi volt, ennek során a vádlotti védekezéssel szemben a következetes sértetti vallomást fogadta el a tényállás megállapításának alapjául.

A 2. tényállási pont esetében a rendelkezésre álló bizonyítékokat szintén teljeskörűen értékelte és jutott a tárgyi körülményekből arra a következtetésre, hogy a vádlott tisztában volt azzal, hogy nem jogszerű tulajdonátruházás alanya, vagyis tudomással bírt a kerékpár lopott voltáról.

Figyelemmel arra, hogy az orgazdaság tekintetében a felmentésre irányuló fellebbezés az elsőfokú bíróság mérlegelését támadta, a bizonyítékok újraértékelését célozta, amely a másodfokú eljárás során nem lehetséges, így az erre irányuló védelmi fellebbezéseket a törvényszék nem találta megalapozottnak.

A helyesen megállapított tényállásból okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére is az elsőfokú bíróság és a T. L. sértett sérelmére elkövetett lopási bűncselekmény minősítése is megfelelt az anyagi jog szabályainak.

A 2. tényállási pontban megjelölt bűncselekmény minősítésével azonban a törvényszék nem értett egyet.

Az elsőfokú bíróság az orgazdaság bűntettének megállapítása során tényállásában rögzítette, hogy a vádlott által megvásárolt kerékpár fémötvözetből állt. Az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtette, hogy a 2009. évi LXI. tv. 2. § a) pontja alapján nemesfémen az engedélyköteles fémet is érteni kell. Köztudomású tény, hogy a kerékpár nemcsak műanyag alkatrészeket, hanem olyan fémalkatrészeket is tartalmaz, amely engedélykötelesnek minősül. A vádlott tudattartalma átfogta, hogy az általa megvásárolt kerékpár lopásból származhat, ennek ellenére azt anyagi haszonszerzés végett megvásárolta. Ebből következően e cselekményét a Btk. 379. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő kisebb értékű nemesfémre elkövetett orgazdaság bűntettének minősítette.

A törvényszék álláspontja szerint a minősített eset megállapításához elengedhetetlen feltétel, hogy az elkövető megszerzési szándéka nem magára az ellopott tárgyra, hanem annak fémtartalmára irányuljon. Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott egyes fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaélések visszaszorításáról szóló 2013. évi CXL. törvény vezette be a büntető törvénykönyvbe a lopás és orgazdaság vonatkozásában ezen minősített esetet. A nemesfémre történő elkövetés minősítő körülményként törvényi szinten történő szabályozásának az volt a célja, hogy az egyes fémek begyűjtésével és értékesítésével összefüggő visszaéléseket visszaszorítsa a gazdaságban. A törvényhez fűzött indokolás szerint a fémtörvény a gazdasági károkat okozó és a közszolgáltatások biztonságát fenyegető fémlopások és illegális fémkereskedelem visszaszorítása, valamint a kulturális javad védelme érdekében született. Az volt a célja, hogy gátat vessen a közterületen elhelyezett hőtávvezetékek, vasúti berendezések, trafóházak, elektromos elosztószekrények, postai kábelek fémburkolatainak, alkatrészeinek eltulajdonítására irányuló, egyre inkább eszkalálódó jogsértések gyakorlatának. A fémtv. fogalmi elemeinek meghatározása során külön kitér arra is, hogy mi nem minősül fémkereskedelmi tevékenységnek. A törvény 2. § (2) bekezdés a) pontja szerint nem minősül fémkereskedelmi tevékenységnek a hulladékká vált gépjárművek, illetve motorkerékpárok (továbbiakban jármű) megvételére, átvételére irányuló tevékenység, ha az a jármű rendeltetésszerű működését, illetve használatát szolgáló alkatrészeinek, tartozékainak, valamint felszereléseinek kinyerése érdekében történik azért, hogy azokat - rendeltetésüknek megfelelően újrahasználat végett - értékesíthesse. Ebből következően a törvényszék álláspontja szerint visszás helyzetet eredményezne az, ha egy fémtartalommal rendelkező tárgy megszerzése esetén automatikusan megállapításra kerülne a nemesfémre történő elkövetés, hiszen maga a fémtv. is kizárja a törvény hatálya alól a járművek újrahasznosítására irányuló tevékenységet. Ebből következően az üzemképesen működő tárgyak esetén - ha az eset körülményei ezzel ellentétes elkövetői szándékot nem igazolnak - nem lehet alappal arra a következtetésre jutni, hogy az elkövetői szándék eleve a nemesfém megszerzésére irányult.

Jelen esetben a vádlott ismeretlen személytől vásárolta meg a hulladéknak nem minősülő, üzemképes kerékpárt abból a célból, hogy ezzel a továbbiakban közlekedjen. A megszerzést követően nem végzett a kerékpáron semmilyen átalakítást, amely esetlegesen a fémtartalom kinyerése érdekében történt, az igazoltatás során azt rendeltetésszerűen használta, közlekedett vele.

Ebből következően a törvényszék nem látta megállapíthatónak a kisebb értékre elkövetett orgazdaság nemesfémre történő elkövetését, mint minősítő körülményt és a 2. tényállási pontban rögzített vádlotti magatartást a Btk. 379. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő orgazdaság vétségének minősítette.

A minősítésváltozás folytán új büntetés kiszabása vált indokolttá.

Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében irányadó tényeket helyesen tárta fel, azonban a 2. tényállási pontban írt cselekmény enyhébben történő minősülése és ebből következően a büntetési tétel felső határának jelentős mértékű csökkenése folytán a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának enyhítése vált indokolttá.

A törvényszék a vádlottal szemben alkalmazott szabadságvesztés büntetés tartamát az általa elkövetett kis tárgyi súlyú cselekményekhez igazítva a Btk. 80. § (2) bekezdésében meghatározott középmértékre figyelemmel a középmértékhez képest rövidebb tartamban határozta meg, figyelemmel arra is, hogy a vádlott a cselekmények elkövetését elismerte, az 1. tényállási pontban bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást tett, míg a 2. tényállási pontban a kár megtérült. A vádlottal szemben alkalmazott szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a törvényszék a Btk. 37. § (2) bekezdés b) pontja alapján börtön fokozatban állapította meg. Osztotta a törvényszék az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetében, hogy a vádlott az általa elkövetett cselekmények jellege és büntetett előélete miatt méltatlan arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen, ezért a Btk. 62. § (1) és 62. § (1) bekezdései alapján a vádlottat a közügyek gyakorlásától is eltiltotta a törvényi minimumhoz közeli időtartamban.

Az eljárás adataiból megállapítható, hogy T. L. sértett a nyomozás során 70 000 forint összeg erejéig jelentett be polgári jogi igényt, majd a tárgyaláson az általa előterjesztett polgári jogi igény tekintetében az összegszerűség vonatkozásában követelését nem módosította, pusztán a kamatokra nem tartott igényt. Az irányadó tényállás szerint az 1. tényállási pontban a bűncselekmény elkövetési értéke 55 000 forint volt, ezen felül a bűncselekménnyel okozott kár összege nem volt igazolható, ezrét a törvényszék T. L. magánfél ezt meghaladó polgári jogi igényét a Be. 335. § (1) bekezdése alapján a törvény egyéb útjára utasította.

A Tatabányai Törvényszéken I/4/2014. tételszámon bevételezett 1 db fekete kulcstartóról az elsőfokú bíróság nem rendelkezett. Az eljárás adataiból kétséget kizáróan az nem állapítható meg, hogy a kulcstartó kinek a tulajdona, ezért a törvényszék a Be. 155. § (6) bekezdése alapján megállapította, hogy az az állam tulajdonába kerül.

A Tatabányai Járásbíróság Bny.340/2013/2. számú végzéséből megállapítható, hogy a vádlott a Tatabányai Rendőrkapitányságon 1926/2013. bü. számon folyamatban lévő büntetőügyben 2013. október 19. napjától őrizetben volt, majd ezt követően a nyomozási bíró 2013. október 21. napjától rendelte el előzetes letartóztatását. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság az előzetes fogvatartás időpontját 2013. október 19. napától jelölte meg ítélete rendelkező részében, így ezt a törvényszék pontosította.

Figyelemmel arra, hogy a vádlott az elsőfokú bírósági ítélet kihirdetésétől a másodfokú eljárás jogerős befejezéséig előzetes fogvatartásban volt, ezért a másodfokú bíróság a Btk. 92. § (1), (2) bekezdése alapján a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte.

Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései helytállóak voltak, ezért azokat a törvényszék nem érintette.

Fentiekre tekintettel a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, annak egyebekben helybenhagyása a Be. 371. § (1) bekezdésén alapul.

Tatabánya, 2014. június hó 19. napján

Dr. Korcsok Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Széplakiné dr. Balogh Éva s.k. előadó bíró, Dr. Menyhárd István s.k. a tanács tagja

A Tatabányai Járásbíróság 1.B.469/2013/14. számú ítélete a Tatabányai Törvényszék 2.Bf.119/2014/6. számú ítélete folytán 2014. június hó 19. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

Tatabánya, 2014. június hó 19. napján

Dr. Korcsok Marianna s.k. a tanács elnöke

Tatbányai Törvényszék 2. Bf. 119/2014.

A Tatabányai Járásbíróság Tatabányán, 2014. február 17. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A 2013. október 19. napjától előzetes fogvatartásban lévő vádlott bűnös:

1 rb. lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. a) pontja],

1 rb. orgazdaság bűntettében [Btk. 379. § (1) bek. c) pontjába ütköző és figyelemmel a Btk. 383. § c) pontjára, valamint a 2009. évi LXI. tv. 2. § a) pontjára, a (3) bek. c) pontja].

Ezért a bíróság a vádlottat mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 2 (kettő) év 2 (kettő) hónap börtönbüntetésre, mint főbüntetésre és 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra, mint mellékbüntetésre í t é l i.

A bíróság a kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítani rendeli a 2013. október 19. napjától a 2014. február 17. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt.

A bíróság megállapítja, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a büntetés 3/4 részének kitöltését követő nap.

Kötelezi a bíróság a vádlottat, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 (harminc) napon belül fizessen meg T. L. magánfélnek 55 000 (ötvenötezer) forintot kártérítésként, valamint az Államnak külön felhívásra 1500 (ezerötszáz) forint mérsékelt illetéket.

Kötelezi a bíróság a vádlottat az eljárás során felmerült 21 500 (huszonegyezer-ötszáz) forint, valamint a jövőben esetlegesen felmerülő bűnügyi költség Állam részére történő megfizetésére.

I n d o k o l á s

A Tatabányai Járási Ügyészség B.4232/2012/9. számú vádiratában a vádlottat, mint többszörös visszaesőt 1 rb., a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő kisebb értékre elkövetett lopás vétségével, a B.3346/2013/18. számú vádiratában, mint többszörös visszaesőt 1 rb., a Btk. 379. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző és figyelemmel a Btk. 383. § c) pontjára és a 2009. évi LXI. törvény 2. § a) pontjára, a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő kisebb értékű, nemesfémre elkövetett orgazdaság bűntettével vádolta.

A tárgyaláson az ügyész a végindítványában a B.4232/2012/9. számú vádiratában írt minősítést a Btk.2. §-ára figyelemmel 1 rb., a 2012. évi C. törvény 370. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő lopás vétségére módosította, a B.3346/2013/18. számú vádiratában írt tényállást kiegészítette azzal, hogy a vádlott által megvásárolt kerékpár köztudomásúlag fémötvözetből is áll.

A bíróság által megállapított tényállás a következő:

A vádlott elvált, két kiskorú gyermeke van. Előzetes letartóztatását megelőzően egyéni vállalkozóként, közművesként dolgozott, havi nettó jövedelme 200 000 forint volt. Iskolai végzettsége szakmunkásképző, kőműves szakképzettséggel rendelkezik. Vagyontalan, büntetett.

Az elmúlt 5 évben az alábbiak szerint volt büntetve:

1.

A Veszprémi Városi Bíróság - a Veszprém Megyei Bíróság határozata folytán 2009. május 18. napján jogerőre emelkedett - ítéletével lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Elkövetési idő: 2008. 12. 12.

Büntetését letöltötte: 2011. 08. 03.

2.

A Veszprémi Városi Bíróság - a Veszprém Megyei Bíróság ítélet folytán 2009. december 02. napján jogerőre emelkedett - ítéletével nagyobb értékre elkövetett lopás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 8 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Elkövetési idő: 2008. 01. 02.

Büntetését letöltötte: 2011. 08. 03.

3.

A Veszprémi Városi Bíróság a 2010. január 25. napján jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletével 9 hónap 15 nap börtönbüntetésre ítélte.

A bíróság az alábbi alapítéleteket foglalta összbüntetésbe:

-Veszprémi Városi Bíróság 4.B.2321/2008/2.

-Veszprémi Városi Bíróság 11.B.976/2009/13.

Szabadságvesztés büntetésének utolsó napja: 2011. 08. 03.

4.

A Veszprémi Városi Bíróság a 2010. április 27. napján jogerőre emelkedett ítéletével dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntette, valamint dolog elleni erőszakkal szabálysértési értékre elkövetett lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 6 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Elkövetési idő: 2008. 12. 28.

Büntetését letöltötte: 2011. 08. 03.

5.

A Veszprémi Városi Bíróság - a Veszprém Megyei Bíróság ítélet folytán 2011. július 23. napján jogerőre emelkedett - ítéletével kisebb értékre elkövetett lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 8 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Elkövetési idő: 2010. 06. 12.

Büntetését letöltötte: 2012. 04. 10.

6.

A Veszprémi Városi Bíróság a 2011. augusztus 03. napján jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletével 11 hónap börtönbüntetésre ítélte.

A bíróság az alábbi alapítéleteket foglalta összbüntetésbe:

-Veszprémi Városi Bíróság 11.B.976/2009/13.

-Veszprémi Városi Bíróság 4.B.2321/2008/2.

-Veszprémi Városi Bíróság 7.B.300/2010/6.

Szabadságvesztés büntetésének utolsó napja: 2011. 08. 03.

A vádlott a következő bűncselekményeket követte el:

1. A vádlott 2012. november hónaptól 2012. december hónapig albérletben lakott T. L. sértettel a T., B. lakótelep 305. sz. alatti lakásban.

2012. december 12. napján a kora délután órákban a vádlott egyedül tartózkodott a lakásban, ezt a körülményt kihasználva bement a sértett nyitott állapotban lévő szobájába, és az ott található íróasztal-fiókból eltulajdonított 40 000 forint készpénzt, valamint a szobában található székről 1 db szürke színű LG KM 900 típusú mobiltelefont, amelynek értéke 15 000 forint.

A vádlott a telefont 2012. december 20. napján K.-n értékesítette B. A.-nak 11 000 forintért.

A bűncselekmény elkövetési értéke 55 000 forint, amely nem térült meg.

T. L. sértett 70 000 forint és törvényes kamatai vonatkozásában polgári jogi igényt jelentett be.

2.

2013. október 14-én 19 óra és 2013. október 15-én 05 óra 10 perc közötti időben ismeretlen személy a T., S. lakótelep 303. sz. alatti lépcsőház földszinti lépcsőfordulójában a radiátor csövéhez két helyen lezárt, Cs. F. tulajdonát képező kerékpárt eltulajdonította.

A lopás elkövetési értéke 122 334 forint.

A vádlott az általa K. I.-nek nevezett ismeretlen személytől fenti kerékpárt 2013. október 18. napján 18 óra körüli időpontban T.-n az L. söröző környékén jogtalan haszonszerzés végett 25 000 forintért megvásárolta annak ellenére, hogy lopott voltáról tudomással bírt.

A vádlott a kerékpárral N.-re indult, útközben rendőrjárőr igazoltatta, majd a vádlottól a kerékpár lefoglalásra került, a sértett a kerékpárt visszakapta.

A bűncselekmény elkövetési értéke 122 334 forint.

A vádlott által megvásárolt kerékpár fémötvözetből is áll.

A bíróság a vádlott nyomozás során és nyomozási bíró előtti meghallgatáson tett vallomása, T. L., M. J., a bűnjeljegyzék, valamint egyéb nyomozás iratai alapján állapította meg.

A vádlott a bűncselekmények elkövetését részben elismerte. A vádlott a tárgyaláson vallomást nem tett, azonban a T. L. sértett sérelmére elkövetett bűncselekményt elismerte, az eltulajdonított pénzösszeg nagyságát azonban vitatta. Orgazdaság bűntettében a bűnösségét tagadta.

Az 1. tényállással kapcsolatban a vádlott elismerte, hogy a vádbeli időszakban T. L. sértettel élt közös albérletben. 2012 decemberében nem rendelkezett pénzzel, az esedékes albérleti díjat nem tudta volna kifizetne, ezért december 12-én kihasználva, hogy a lakásban egyedül tartózkodik, a sértett nyitott állapotú szobájába bement, az íróasztal fiókból eltulajdonított 35 000 forint készpénzt, majd ellopott egy szürke színű LG KM 900 típusú mobiltelefont. A mobiltelefont 2012. december 18-át követő valamelyik napon K.-n értékesítette.

T. L. sértett vallomása a vádlott vallomását alátámasztotta az elkövetés körülményeiről. A tanú beszámolt arról, hogy a bűncselekmény elkövetése előtti napokban több alkalommal is jelezte a vádlott a részére, hogy albérleti díjat és rezsit kell fizetni, ő ezt az összeget félrerakva tartotta a szobájában, a fiókjában. 2012. december 12. napján hazaérkezve észlelte, hogy a vádlott a személyes holmijait a lakásból elvitte, ezután vette észre, hogy a szobájában, az íróasztalában tartott 40 000 forint, valamint 15 0000 forint értékű mobiltelefonja eltűnt.

A tanú minden kihallgatás során következetesen és egyezően adta elő a történteket, határozottan állította, hogy a vádlotti vallomástól eltérően nem 35 000 forint, hanem 40 000 forintot tulajdonított el tőle a vádlott.

M. J. tanúvallomása alapján állapította meg a bíróság, hogy a vádlott a telefonkészüléket 2012. december 20. napján B.-n, K.-n a telefont, nevelt fia, B. A. vásárolta meg 11 000 forintért, majd néhány nap múlva a telefont ismeretlen személlyel elcserélte.

Az eltulajdonított mobiltelefon értékét a bíróság az interneten hirdetett hasonló típusú telefonkészülékek eladási ára alapján állapította meg. Ezen értéket a vádlott nem vitatta.

A vádlott a 2. tényállással kapcsolatban a nyomozás során történt gyanúsítotti kihallgatása során vallomást nem tett, azonban úgy nyilatkozott, hogy a bűncselekményt nem követte el.

A vádlott a nyomozási bíró előtti ülésen tett vallomásában általa K. I.-nek nevezett, 28-30 év körüli személyről számolt be, akitől a kerékpárt vásárolta 2013. október 18. napján a késő délutáni órákban 18 óra és 18 óra 30 perc körüli időpontban a t.-i L. sörözőnél.

Elmondása szerint az eladótól 25 000 forintért vásárolta meg a kerékpárt, K. I. tájékoztatta, hogy 120 000 forintért vette a kerékpárt. A vádlott az ülésen úgy nyilatkozott, hogy a kerékpárt olcsón vásárolta, emiatt felmerült benne, hogy akitől megvásárolta, az lophatta.

A vádlott a tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy nem volt tudomása arról, hogy a kerékpár lopott volt, amennyiben tudomása van arról, hogy a kerékpár lopott, úgy azt nem vásárolta volna meg. Továbbá tagadta, hogy a nyomozási bíró előtt olyan vallomást tett volna, hogy felmerült benne, hogy a kerékpár lopott.

A bíróság a vádlott ezen vallomását nem fogadta el.

A bíróság a vádlott védekezését, mely szerint nem volt tudomása arról, hogy a kerékpár lopott volt, nem fogadta el. Egyrészt a nyomozási bíró előtt elismerte, hogy felmerült benne, hogy az eladó lophatta a kerékpárt. A kerékár lopott voltát támasztotta alá a kerékpár tényleges értéke és az eladási ár közötti lényeges értékarány-különbség is. A bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a vádlottban legalább tudati szinten felmerült, hogy a kerékpárt nem a tulajdonosától vásárolta, hanem az az eladóhoz bűncselekmény útján került.

Az eladás körülményeiből, az, hogy az utcán egy általa ismeretlen személy (mindösszesen a nevét tudta) vételre, szemmel láthatóan egy jó minőségű, drága kerékpárt ajánlott fel 25 000 forintért, amikor az eladó maga is beszámolt arról, hogy 120 000 forintot ér, és a vádlott ezt megvásárolta, mindenképpen fel kellett merülnie benne, hogy a kerékpár bűncselekményből származik. Ezt a tényt a nyomozási bíró előtt el is ismerte, ezt később ugyan vitatta, azonban a bíróság ezt a vallomását nem fogadta el.

Az 1. tényállással kapcsolatban az ellopott készpénz pontos összegét a bíróság a sértett vallomása alapján állapította meg, egyrészt ő következetesen minden vallomása során 40 000 forintról számolt be, másrészt a bíróság a 2. tényállás tekintetében a vádlott szavahihetőségét nem állapította meg, ezért ezen körülmények alapján az 1. tényállás tekintetében a sértett vallomását fogadta el a vádlott vallomásával szemben.

A bíróság a fenti bizonyítékok egyenként és összességében történő értékelésével és mérlegelésével állapította meg az ítéleti tényállást és mondta ki bűnösnek a vádlottat a terhére rótt bűncselekmények elkövetésében.

A Btk. 370. § (1) bekezdésében írt bűncselekményt az a személy követi el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa.

A Btk. 370. § (2) bekezdés a) pontja alapján a büntetés vétség miatt 2 évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást kisebb értékre követik el.

A lopás megállapíthatóságának feltétele, hogy az adott dolog az elkövetőre nézve idegen legyen, másnak a tulajdonában vagy birtokában álljon.

A bizonyítási eljárás során kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a vádlott T. L. sértettől 40 000 forint készpénzt, valamint 15 000 forint értékű mobiltelefont tulajdonított el (1. tényállás).

A Btk. 379. § (1) bekezdés c) pontja alapján, aki lopásból származó dolgot vagyoni haszon végett megszerez, orgazdaságot követ el.

A (3) bekezdés c) pontja szerint a büntetés bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztés, ha az orgazdaságot kisebb értékű nemesfémre követik el.

A 2009. évi LXI. törvény 2. § a) pontja alapján nemesfémen az engedélyköteles fémet is érteni kell, köztudomású tény, hogy a kerékpár nemcsak műanyag alkatrészeket, hanem olyan fémalkatrészeket is tartalmaz, amely engedélykötelesnek minősül.

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a bíróság megállapította, hogy a vádlott tudattartalma átfogta, hogy az általa megvásárolt kerékpár lopásból származhat, ennek ellenére az anyagi haszonszerzés végett megvásárolta (2. tényállás).

A vádlott a Btk. 459. § 31. pont b) pontja alapján többszörös visszaesőnek minősül.

Mindezek alapján a bíróság a Be. 330. § (1) bekezdése alapján a vádlottat bűnösnek mondta ki, mivel megállapította, hogy bűncselekményt követett el és büntethető.

A vádlottal szemben a bíróság a Be. 330. § (2) bekezdés a) pontja alapján büntetést szabott ki.

A bíróság a büntetés kiszabása során enyhítő körülményként értékelte a vádlott részbeni beismerő vallomását, azt, hogy a kár részben megtérült (a kerékpár lefoglalásával és a sértettnek történő visszaadásával), valamint azt, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik.

Súlyosító körülményként értékelte a bíróság a vádlott büntetett előéletét, valamint a vagyon elleni bűncselekmények mind helyi, mind országos szintű elszaporodottságát.

A bíróság a vádlottal szemben a Btk. 81. § (1)-(3) bekezdései alapján halmazati büntetést szabott ki.

A bíróság a bűnösségi körülmények számbavétele és értékelése után, figyelemmel a bűncselekmény tárgyi súlyára és a társadalomra veszélyesség fokára, úgy látta, hogy a Btk. 80. §-a szerinti büntetés-kiszabási elvek érvényre juttatása és a Btk. 79. §-ában írt büntetési célok elérése érdekében, szabadságvesztés büntetés kiszabásával érhető el, ezért a bíróság a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján, a 89. § (2) bekezdést alkalmazva, valamint a 81. § (2) és (3) bekezdést alkalmazva a középmértéket el nem érő börtönbüntetést szabott ki.

A bíróság a vádlottat a közügyek gyakorlására méltatlannak találta, ezért őt a Btk. 61. § (1) bekezdése alapján eltiltotta, az eltiltás tartamát a Btk. 62. § (1) bekezdése alapján állapította meg.

A Be. 335. § (1) bekezdése, valamint a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kötelezte a vádlottat T. L. magánfél részére kártérítés megfizetésére, valamint az 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: illetéktörvény) 42. § (1) bekezdés, 53. § (1) bekezdés és 58. § (1) bekezdés c) pont alapján mérsékelt illeték megfizetésére.

A Be. 338. § (1) bekezdése alapján a bíróság kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Tatabánya, 2014. február 17.

Pákozdiné dr. Sass Róza s.k. bíró

(Tatatbányai Járásbíróság 1.B.469/2013.)