A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20477/2015/3. számú határozata közérdekű adat kiadása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 174. §, 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. §, 26. §, 31. §] Bírók: Hercsik Zita, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.477/2015/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Galambos Károly ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Csanády Szabolcs jogtanácsos által képviselt Nemzeti Közszolgálati Egyetem (1083 Budapest, Ludovika tér 2.) alperes ellen, közérdekű adat közlésére kötelezés iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2015. február 26. napján meghozott, 2.P.24.864/2014/14. számú ítélete ellen a felperes részéről 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 12.500 (Tizenkétezer-ötszáz) forint fellebbezési költséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 forint perköltséget.

Megállapította, hogy az eljárás illetékmentes.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette az információs önrendelkezésre jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Info tv.) 3. § 5. pontját, 10. pontját, 26. § (1) bekezdését, 28. § (1) bekezdését, 31. § (1), (2) bekezdéseit.

Abból indult ki, hogy a perben nem volt vita abban, hogy az alperes közfeladatot ellátó szerv. Rámutatott arra, hogy a közérdekű adat kiadása iránti peres eljárás tárgya a korábbi adatigénylést követő megtagadás, vagy elzárkózás jogszerűségének megítélése. A perbeli esetben az alperes nem tagadta meg az adatközlést, azt részben azért nem tudta teljesíteni, mivel a kért adat nem volt a birtokában,

Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az általa kiadni kért adatok az alperes, mint adatkezelő birtokában vannak, és ilyen módon az igény teljesítésére képes. Ezzel kapcsolatos bizonyítást azonban a felperes a bíróság külön tájékoztatása ellenére nem indítványozott.

Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek a további adatkiadásra kötelezés iránti igénye megalapozatlan, mivel az alperes nem rendelkezik az érintett szerzői jogi szerződéssel, és azzal az adattal, hogy a szerződést a felek mikor kötötték meg, és a szerzői jogdíjat mikor teljesítették a szerző részére.

Az elsőfokú bíróság a tanúbizonyítás iránti felperesi indítványt, mint szükségtelent mellőzte, mivel a bizonyítás nem irányulhat a kért adat más forrásból való beszerzésére.

Az elsőfokú bíróság a felperes által az eljárás szabálytalansága miatt előterjesztett kifogását alaptalannak minősítette, és azt figyelmen kívül hagyta, döntését az ítéletben indokolta. Rögzítette, hogy a tanúbizonyítás indítványozása esetén a peres félnek a tanú nevét be kell jelentenie. Ezen szabály érvényesülésével szemben olyan különös indokot nem jelölt meg a felperes, mint amely alapján az általános szabálytól a bíróságnak el kellett volna térnie. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, mely szerint a tanúmeghallgatást megelőzően az ellenérdekű fél ne ismerhetné meg azt, hogy mely tanú meghallgatását indítványozta a másik peres fél. A bíróságnak kötelessége a másik féllel megismertetni a bírósághoz benyújtott bizonyítási indítványt, lehetővé téve azt is, hogy az ellenérdekű fél a tanúmeghallgatásra felkészüljön.

A felperes elfogultsági kifogásával kapcsolatosan előadottakra azzal tért ki, hogy a kizárási kérelem még a tárgyalás berekesztését megelőzően elbírálásra került, annak időszerűsége nem képezheti a jelen perben eljárás szabálytalansága miatti kifogás alapját. Abban az esetben, ha a peres fél az eljáró bíró elfogultságára hivatkozva terjeszt elő ilyen kifogást, a bíró a perben változatlanul eljárhat, tárgyalást tarthat, és érdemi határozatot hozhat. A kitűzött tárgyalás beállítására, elhalasztására pedig az elfogultsági kifogás elbírálására tekintettel nincs helye.

A perköltség viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását.

Másodlagosan indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát.

Megítélése szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan és jogszabálysértő.

Az alperes nem adott elő megfelelő nyilatkozatot abban a tekintetben, hogy a kiadni kért iratok miért nincsenek meg. Az alperes által korábban megküldött "szerződési feltételek" elnevezésű iratból törölték az évszám előtti számot, vagyis a szerződés számát. Az ilyen eljárásnak azonban nincs semmifajta jogalapja. Ezeket a körülményeket az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, és nem tárta fel megfelelően a tényállást.

Előadta, hogy az általa kért szerződés a kifizetés alapbizonylata, amelyet együtt kell kezelni a kifizetési iratokkal. A szerződés nem egy példányban készül, ezért az alperesnek abból legalább egy példányt fel kellett volna kutatnia, és a bíróságnak bemutatnia. Amennyiben a szerződés nem áll rendelkezésre, mindent meg kellett volna tennie annak érdekében, hogy beszerezze azt.

Megfelelő indok nélkül mellőzte az elsőfokú bíróság az indítványozott tanúbizonyítást. A törvény a szabad bizonyítási rendszer keretein belül nem zárja ki a kért adatnak más forrásból való beszerzését. A bíróság a saját álláspontját megfelelő jogszabályi érveléssel nem támasztotta alá. A bizonyítási indítvány mellőzése olyan eljárási szabálysértés, amely az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését eredményezi.

Hivatkozott továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárás szabályait megsértette, amikor a tanú nevét az alperessel közölte. A jogszabályok nem támasztják alá azt a bírósági érvelést, mely szerint a zárt borítékban elhelyezett tanú adatokat az eljáró bíróság az ellenérdekű féllel megismertetheti. A tanú személyének megismerése elegendő a tárgyaláson. A tanú befolyásmentes vallomástétele érdekében a fél nem köteles a tanút a beadványában megjelölni. Minderre tekintettel az eljárás szabálytalansága miatti kifogás tekintetében a bíróságnak helyt adó határozatot kellett volna hoznia.

A kizárási kérelem soron kívüli elbírálásával kapcsolatos intézkedésnek az elsőfokú bíróság nem tett eleget, és az ezzel kapcsolatos adatokat az ítéletében fel kellett volna tüntetnie.