A Szolnoki Törvényszék Pf.21131/2009/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 7. §, 213. §, 244. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 340. §, 360. §] Bírók: Hidvéginé dr. Adorján Lívia, Karácson Éva, Nánásiné dr. Szabó Róza

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság

2.Pf.21.131/2009/4. szám.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, a személyesen eljáró felperes neve, címe felperesnek - dr. Biharyné dr. Móritz Irén ügyvéd által képviselt, I.rendű alperes neve, címe I. rendű és II.rendű alperes neve II. rendű alperesek ellen - kártérítés megfizetése iránti perében - a Debreceni Városi Bíróság 48.P.24.807/2007/44. számú ítélete ellen, a felperes 52. és 54. sorszámú, és a II. rendű alperes 50. sorszámú fellebbezése folytán - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a .

A másodfokú perköltségét mindegyik fél maga viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül, 911.658,- Ft tőkét, és abból 207.480,- Ft tőke után, annak 2008. március 1. napjától, a kifizetésig járó, és a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű késedelmi kamatát.

Ezt meghaladóan a bíróság a felperes II. rendű alperessel szembeni keresetét, valamint az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította.

Kötelezte a felperest az I. rendű alperes javára, 15 napon belül, 82.470,- Ft, a II. rendű alperes javára 58.541,- Ft perköltség megfizetésére.

Az ítélet szerint a felperes és gyermekei tulajdonát képezi a külterületén több, erdő, illetve szántó művelési ágú külterületi ingatlan. Az ingatlanok az un. erdőrészletét képezik, mely jellemzően nemes nyár és akác ültetvényekből áll, és ez az erdőrészlet keleti oldalán határos a II. rendű alperes vadászterületével.

A perbeli területek a felperes használatában vannak, 2006 őszén jelentős arányú újratelepítést végzett.

2006-2007, majd 2007-2008 évek telén az ültetvényt jelentős mértékű vadkár érte, ezek következtében vadkárbecslési eljárás volt folyamatban az H. Községi Önkormányzatnál.

Az eljárt szakértők a vadkár összegét első ízben 376.800,- Ft-ban, másod ízben 307.230,- Ft-ban (összesen 684.030,- Ft) állapították meg. A felek között azonban egyezség nem jött létre, részben a szakvélemények vitatása, részben pedig a II. rendű alperes egyezségi ajánlatának elutasítása folytán.

A károsodás bekövetkezte előtt a felperes a II. rendű alperessel nem egyeztetett a vadkár elhárításáról.

A felperes módosított keresetében az alperesek egyetemleges marasztalását kérte, 2.338.000,- Ft tőke, annak kamatai, és költségei vonatkozásában.

Álláspontja szerint a vadkárt részben a vadállomány jelentős megnövekedése, részben a II. rendű alperes mulasztása idézte elő.

Az I. rendű alperes kártérítő felelősségének hiányára hivatkozva kérte a kereset elutasítását.

A II. rendű alperes részben elismerte a követelés összegét, az első peren kívüli egyezségre, valamint a felperes 50 %-os mértékű közrehatására hivatkozva.

Álláspontja szerint a felperes elmulasztotta a perindításra nyitva álló határidőt is.

Az elsőfokú bíróság a keresetet csak részben, a II. rendű alperes vonatkozásában ítélte alaposnak.

Kifejtette, hogy a felperes csak a II. rendű alperessel áll jogviszonyban, az I. rendű alperes nem.

Az I. rendű alperes, mint a földtulajdonosok közösségének képviselője, a II. rendű alperes által okozott károkért nem felelhet.

Nem alapozza meg az I. rendű alperes marasztalását az sem, hogy az esetleges vadkárok kifizetését biztosító összeget a II. rendű alperes nála helyezte el letétbe.

A bíróság a II. rendű alperes marasztalásánál hivatkozott az 1996. évi LV. törvény (Vtv.) 75. § (1) bekezdésében foglaltakra.

Nem fogadta el a II. rendű alperesnek a perlési határidő elmulasztásával kapcsolatos kifogását.

A perindítás tekintetében hivatkozott BDT. 2004/957. számú döntésre, annak értelmében a Vtv. 81. § (5) bekezdése szerinti jogvesztő határidő elmulasztása nem zárja ki a követelés perben való érvényesítését. Csupán azt eredményezi, hogy a jegyző előtti eljárásban a szakértő által megállapított kárösszeg már nem, csak a károsulti közrehatás mértéke vitatható.

Kitért arra, hogy a kárösszeg vitatásának azért sincs jelentősége a perben, mert az első közigazgatási eljárásban jogszabálysértően került sor több szakértő kirendelésére az ellentétek feloldása nélkül. A második eljárásban pedig érdemi szakvélemény nem, csak előzetes becslés készült.

A felek közösen elfogadták a perben kirendelt szakértő véleményét, a mindkét időszakra vonatkozó kármegállapítás tekintetében, és a II. rendű alperest terhelő bruttó vadkár összegében. Elfogadták azt az arányt is, amely az összes károsodásból a vadkárra eső rész.

(A szakvélemény szerint a vadkárra eső arány 2006-2007 év telén 100 %, 2007-2008 év telén 70 %).

Így a felperes és a II. rendű alperes viszonylatában az egyetlen vitatott kérdés az maradt, hogy a felperes a kár bekövetkezésében közrehatott-e felróható módon, és milyen mértékben.