A Kaposvári Járásbíróság P.20246/2015/39. számú határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 361. §] Bíró: Szabadosné dr. Komanovics Ágnes

Kaposvári Járásbíróság

12.P.20.246/2015/39-II. szám

A bíróság Pálinkás Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek - Kaposvári 7. számú Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás és más iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 6.800.000 (hatmillió-nyolcszázezer) Ft tőkét és nettó 548.000 (ötszáznegyvennyolcezer) Ft perköltséget.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Állam javára, az illetékes állami adóhatóság külön felhívására 408.000 (négyszáznyolcezer) Ft feljegyzett peres eljárási illetéket.

A bíróság az alperes viszontkeresetét elutasítja.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Kaposvári Járásbíróságnál írásban, 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a peres feleket, hogy a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmük alapján a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálása kérhető.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, csak a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy az ítélet indokolása ellen irányul.

Ha a felek tárgyalás megtartását kérik, a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson bírálja el.

A másodfokú bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a fellebbező fél fellebbezésében is kérheti.

I n d o k o l á s :

A bíróság a felperes és az alperes által csatolt okirati bizonyítékok; a város1 Járásbíróság határozatszám1 számú ügyében - jelen peres felek között folyamatban lévő perben - született 20-II. sorszámú elsőfokú ítélet; a város1 Járásbíróság előtt határozatszám2 szám alatt folyamatban volt perben a felperes által 2010. május 10. napján tett tanúvallomás; valamint tanú1, tanú2, tanú3, tanú4, tanú5, tanú6, tanú7, tanú8j, tanú9, tanú10 tanúk vallomása alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A peres felek között 1999. év végétől 2007. május hó 20. napjáig a gazdasági életközösségre ki nem terjedő, kizárólag érzelmi alapokon álló élettársi kapcsolat állott fenn. Az együttélés alatt a feleknek közös bankszámlája nem volt, jövedelmükből külön-külön gazdálkodtak; közös ingó vagy ingatlan vagyonuk nem keletkezett. Az alperes az ingatlan1 szám alatti ingatlant 2007. május 20. napján végleg elhagyta, s mivel vagyonközösség köztük nem jött létre, az alperes kijelentette, hogy a fenti, a felperes kizárólagos tulajdonát képező ingatlanra felvett hitel kapcsán a felperessel szemben követelése nincs, az ingatlannal kapcsolatban tulajdoni igényt nem támaszt.

Az alperes 1999., 2000. és 2001. években jövedelemmel nem rendelkezett, ezért az adóhatóság felé bevallást nem nyújtott be; 2002. évben azonban 32.562 Ft más bérjövedelemmel, 2003. évben 473.810 Ft munkaviszonyból származó bérjövedelemmel, 2004. évben 636.000 Ft munkaviszonyból származó bérjövedelemmel, 2005. évben 342.000 Ft munkaviszonyból származó bérjövedelemmel, 2006. évben 994.500 Ft egyéni vállalkozói kivét címén fennálló jövedelemmel, végül 2007. évben 1.421.900 Ft egyéni vállalkozói kivét jövedelemmel rendelkezett.

A felperes 2002-2007. években összesen 27.261.038 Ft bérjövedelemre tett szert.

Az érzelmi kapcsolat fennállása alatt az alperes több ízben kért kölcsönt a felperestől, így 2007. február 28. napján is átvételi elismervény készült, amely azt igazolja, hogy az alperes átvett a felperestől aznap 1.000.000 Ft-ot, mely összeg visszafizetését egy hónapra vállalta. Ezen átvételi elismervény is azt bizonyítja, hogy a peres felek között a gazdasági közösségre is kiterjedő élettársi kapcsolat nem állott fenn.

Az érzelmi kapcsolat megszűnését követően: 2007. szeptember 12-én az alperes 32.368 CHF alapú szabad felhasználású jelzáloghitelt vett fel az bank1-től. A bank a teljes összeget az alperes mint adós számlájára utalta, a felperes a szerződésben adóstársként szerepelt. A jogügyletben azonban a hitelezőn, illetve az adóson és adóstárson kívül szerepeltek még - a kölcsön és járulékai megfizetésének biztosítására alapított jelzálog kapcsán megkötött jelzálogra vonatkozó szerződés szerint - felperes mint adóstárs és zálogkötelezett, név1 mint adóstárs, haszonélvezeti jog jogosult és zálogkötelezett, név2 mint adóstárs és haszonélvezeti jogosult, illetve név3 mint zálogkötelezett.

A kölcsön biztosítéka a helyrajzi szám1 hrsz. alatt felvett, a természetben ingatlan2 szám alatti ingatlan szerepelt, melynek akkori (2007. évi) tulajdonosai 2/4 - 1/4 - 1/4 arányban felperes, név1 és név3 voltak. 2007. évben az ingatlanon holtig tartó haszonélvezeti joggal rendelkezett név1 és név2.

Név1 időközben elhunyt, így 2012. november 28. napján az ingatlan2 szám alatti ingatlan tulajdonosai - egymás között 1/2 - 1/2 arányban - felperes és név3 voltak, név2-nek pedig az ingatlanon holtig tartó haszonélvezeti joga állott fenn.

Az alperes a hitelt 20 évi részletre vette fel, annak utolsó részlete csak 2027. október 15. napján járt volna le. A kölcsön összeget az alperes saját érdekkörében használta fel: a peres felek egyező előadása szerint az alperes a perbeli kölcsönt azért vette fel, hogy édesanyját hozzásegítse ahhoz, hogy különböző tartozásait - köztük a felperes felé fennálló tartozását is - rendezze.

A hitel teljes összege tehát az alpereshez került, mely összegből részben az édesanyjának a felperes felé fennálló tartozása került rendezésre, amely korábbi pénzátadásra (felperes és alperes között létrejött kölcsönügyletre) nem a felek élettársi vagyonközösségéből került sor. Vagyis akkor - a korábbi kölcsönszerződés során - a felperes a saját különvagyonából adott át pénzt - az alperesen keresztül - az alperes édesanyjának.

2012. november 28. napján adásvételi szerződés jött létre az ingatlan2 szám alatti ingatlanra vonatkozóan felperes és név3 mint tulajdonjog eladók, illetve név2 mint holtig tartó haszonélvezeti jog eladó; valamint város2 Város Önkormányzata mint vevő között. A vételár 10.000.000 Ft-ban került meghatározásra, mely összeg tartalmazza a holtig tartó haszonélvezeti jog ellenértékét is. A szerződés 4. pontjában felek megállapodtak, hogy a vevő a kölcsöntartozás teljes mértékű törlesztéséhez szükséges 6.800.000 Ft-ot közvetlen átutalással teljesíti a kölcsönt igénylő alperes bankszámlájára, ezt az átutalást a felek a vételár teljesítéseként elfogadták. Ezen összeg bank felé történő megfizetésével az ingatlan tehermentessé vált volna. A vevő a vételárból a kölcsön törlesztéséhez szükséges összeg kiegyenlítését követően fennmaradó 3.200.000 Ft-os vételárrészt átutalással teljesítette a felperes felé, a szerződő felek teljesítésként ezt is elfogadták.

A banki jelzálogjog feloldására csak úgy kerülhetett sor, hogy az alperesi hiteltartozásból a még fennálló 6.800.000 Ft-ot az alperes az bank1 felé befizeti; erre azonban nem került sor, az alperes nem fizette vissza a banknak a 6.800.000 Ft tartozást; tehát az összeget nem fordította a hiteltartozás rendezésére, azt magánál tartotta. Ezért a 6.800.000 Ft összeget - az alperes helyett - a felperes fizette meg az bank1 felé.