A Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.1161/2005/16. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 340. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 72. §, 134. §, 136. §, 2000. évi CXLI. törvény (Szöv. tv.) 59. §] Bíró: Kámán Éva

Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság

1.M.1161/2005/16.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Dr. Varga Péter (1024 Budapest Moszkva tér 8. szám) által képviselt felperes neve felperes címe alatti székhelyű felperesnek Dr. Király László ügyvéd (8900 Zalaegerszeg Jákum u. 1/B. szám) által képviselt alperes neve elnöke (alperes címe) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a munkaügyi bíróság meghozta a következő

í t é l e t e t:

A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Köteles a felperes az alperes képviseletét ellátó ügyvéd részére 15 napon belül 30.000.- (azaz: harmincezer) Ft perköltséget,

míg illetékhivatali felhívásra az ott megjelölt határidőn belül és számlaszámra 16.500.- (azaz: tizenhatezer-ötszáz) Ft feljegyzett kereseti illetéket megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg:

I. fokú közigazgatási határozat:

Az alperes neve Megyei Felügyelősége igazgatója a 2005. május 9. napján kelt határozatával (774-18/2005-2080) az ellenőrzés során megállapított szabálytalanságok megszüntetésére kötelezte a felperest:

- tartsa be a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó jogszabályi előírásokat, határidő: 2005. május 30.,

- adja ki a munkavállalóknak a 2003. és 2004. évre járó rendes szabadság napjait, határidő: 2005. május 30.

A megállapított szabályszegések miatt 500.000.- Ft munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest.

A határozat indokolásában foglaltak szerint a 2005. március 19-én, április 6-án, 11-én és 27-én végzett munkaügyi ellenőrzésre tekintettel, amely 2003. január 1-től kezdődő időszakot foglalta magába, megállapította, hogy a felperesi iskolaszövetkezet foglalkoztatásában álló 23 fő munkavállalót írásba foglalt munkaszerződéssel foglalkoztatta az éttermekben. Egyúttal megállapította azt is, hogy a 2. pontban felsorolt munkavállalók munkaerő-kölcsönzés keretében végezték a munkájukat.

A lefolytatott vizsgálat eredményeként megállapította azt is, hogy az étteremben foglalkoztatott munkavállalók vonatkozásában nem helyi diákvezető irányította az érintett munkavállalók munkáját, hanem az étterem vezetője. A határozat indokolásában foglaltak szerint az étteremben a felperes a munkavégzés irányítására xy-t jelölte meg diákvezetőként, azonban az ellenőrzés időpontjában ez nem történt meg, a munka irányítását az étteremvezető helyettes végezte el.

A határozat indokolásában foglaltakból az is megállapítható, hogy 2003. és 2004. évre vonatkozóan a megjelölt munkavállalók tekintetében a szabadság biztosítására sor nem került.

II. fokú közigazgatási határozat:

Az alperes elnöke, mint II. fokú hatóság a 2005. augusztus 30. napján kelt 3881-2/2005-5010/CsI határozatával az I. fokú közigazgatási határozatot a teljesítési határidő vonatkozásában megváltoztatta azzal, hogy az új teljesítési határidő: a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap. A határozat egyéb rendelkezéseit helyben hagyta.

A határozat indokolásában foglaltak szerint a fellebbezés megalapozatlan, tekintettel arra, hogy az ellenőrzéssel érintett időszakban munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott 23 munkavállalót, ezen munkaerő-kölcsönzésre jogosultsággal a felperes nem rendelkezett, megsértette az

Mt. 193/D. §. (1) bekezdésének a rendelkezését. A II. fokú közigazgatási határozat értelmében a munkáltató érvelése nem volt elfogadható, hivatkozással arra, hogy a munkáltató és a munkavállalók között munkaszerződés jött létre, és a munkaszerződés 4. pontja kifejezetten nevesíti a munkavégzés helyeként a kölcsönvevő munkahelyét.

A határozat indokolásában foglaltak szerint a határozat jogszerűségét megalapozza az is, hogy a munkaidő-nyilvántartásból megállapítható, hogy a munkavállalók rendszeresen és folyamatosan az éttermekben teljesítettek munkavégzést, a kölcsönvevőnél irányadó munkarend, munkaidő és pihenőidő szerint. A napi irányítást az étterem üzletvezetője látta el. A II. fokú közigazgatási határozat értelmében a munkavállalókra az Mt. 134. §-át is alkalmazni kell, ez alapján pedig megállapítható, hogy a munkáltató a munkavállalók részére a szabadságot nem biztosította.

...

A felperes keresete az alábbiakra figyelemmel nem megalapozott:

A munkaügyi bíróság ítélete tényállása alapjául elfogadta a közigazgatási eljárás keretében a I. és a II. fokú határozatban rögzített tényállást, amely kellően megalapozott, megindokolt. A perbeli közigazgatási eljárás idejében hatályban volt 1957. évi IV. tv. (továbbiakban: Ae.) 26. §. (1) bekezdése alapján a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. A (3) bekezdés rendelkezése szerint bizonyítási eszközök különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemle és a szakértői vélemény.

A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a közigazgatási eljárás keretében a tényállás kellően felderítésre került, illetőleg az I. és II. fokú közigazgatási szerv a bizonyítékokat kellő körültekintéssel értékelte.

A munkaügyi bíróság ítélete tényállása alapjául elfogadta a közigazgatási eljárás iratanyagát, különös figyelemmel a tanúmeghallgatásról felvett jegyzőkönyveket, továbbá a csatolt munkaszerződéseket, illetőleg a bérfizetési jegyzékeket.

Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. tv. 59. §. (1) bekezdése alapján az alapszabály a személyes közreműködés egyéb módjaként munkavégzési kötelezettséget is előírhat. A (2) bekezdés alapján, ha a tag a szövetkezet részére munkát végez, a szövetkezet a taggal munkaszerződést köt. A szövetkezeti tag tagsági viszonyának vagy munkaviszonyának a megszűnése a másik jogviszonyra nincs kihatással.

A 2000. évi. CXLI. tv. (továbbiakban: Szt.) 1. §. (3) bekezdése alapján a kormány létrehozta a 159/2001 (IX.12.) Korm. rendeletet.

Az Szt. 59. §. alapján a hivatkozott Korm.rendelet 12. §. (1) bekezdése értelmében a 16. életév elérése előtt munkavégzési kötelezettség a Munka Törvénykönyve 72. §-ában meghatározott szerint a fiatalkorú munkavállalók munkajogi védelmére vonatkozó szabályok figyelembe vételével írható elő.