A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10156/2007/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. Bírók: Fekete Zsuzsanna, Földényi Gyuláné, Molnár Istvánné

Mfv.II.10.156/2007/2.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felülvizsgálati eljárásban dr. Muszka Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Király László ügyvéd által képviselt alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított, a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 1.M.1161/2005/16. számú ítéletével elbírált perében az említett számú jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. január hó 16. napján tartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 1.M.1161/2005/16. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte.

A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság az 1.M.1161/2005/16. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és perköltség, valamint kereseti illeték megfizetésére kötelezte.

Az ítéleti tényállás szerint az alperes Megyei Felügyelőségének igazgatója a 2005. május 9-én kelt határozatával kötelezte a felperest, hogy tartsa be a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó jogszabályi előírásokat, és adja ki a munkavállalóknak a 2003 és 2004 évre járó rendes szabadságnapjait. A megállapított szabályszegések miatt 500.000 forint munkaügyi bírósággal sújtotta a felperest. A határozat szerint a 2005. március 19-én, április 6-án, 11-én és 27-én végzett munkaügyi ellenőrzés alapján - amely 2003. január 1-jétől kezdődő időszakra vonatkozott - megállapította, hogy a felperes 23 tagját munkaszerződéssel a k.-i és z.-i étteremben foglalkoztatta munkaerő-kölcsönzés keretében, az erre vonatkozó munkajogi szabályok mellőzésével. Megállapította a határozat azt is, hogy a felperes a megjelölt munkavállalók számára a 2003. és 2004. évre járó rendes vonatkozóan szabadságot nem adta ki.

Az alperes másodfokú közigazgatási határozat a teljesítési határidő vonatkozásában megváltoztatta az elsőfokú határozatot, egyebekben azt helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a felperes munkaerő-kölcsönzési jogosultsággal nem rendelkezett, megsértette az Mt. 193/D. § (1) bekezdésének rendelkezéseit. Megállapítható volt, hogy a munkavállalók rendszeresen és folyamatosan éttermekben teljesítettek munkát a kölcsönvevőnél irányadó munkarend, munkaidő és pihenőidő szerint, a munka irányítását az étterem üzletvezetője látta el.

A munkaügyi bíróság a csatolt iratok, illetve a lefolytatott további bizonyítás alapján arra következtetett, hogy az alperes határozata megalapozott és jogszerű volt. Az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény egyes rendelkezéseit is figyelembe véve megállapította, hogy a szövetkezet tagjai nem a szövetkezet részére végeztek munkát, hanem a szövetkezettel gazdasági kapcsolatban lévő cégek konkrétan megjelölt telephelyein. A munkaszerződésekből megállapítható volt, hogy azt a felperes a tagjaival kötötte, három hónapos próbaidő kikötésére is sor került, heti 40 órás munkaidőkeretben és rugalmas (egyenlőtlen) munkaidő-beosztásban állapodtak meg. Ténylegesen a kölcsönvevő munkáltató határozta meg a munkaidő-beosztást, irányította a munkavégzést, és az ott vezetett jelenléti ív kimutatásai alapján történt a bérfizetés is. Nem fogadta el a felperesnek azt a hivatkozását, hogy a diákok a munkabért maguk osztják fel egymás között.

A bizonyítási eljárás adatai alapján a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a közigazgatási eljárás során eljárási jogszabálysértés nem történt.