A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27822/2018/12. számú határozata. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 2015. évi LXVI. törvény 93. §, 2017. évi I. törvény (Kp.) 89. §, 99. §, 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet (Nkt. Vhr.) 37/M. § (2) bek.]

... KÖZIGAZGATÁSI ÉS

MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

A ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Kovátsits László Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a kamarai jogtanácsos által képviselt Magyar Államkincstár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatósága alperessel szemben közigazgatási határozat jogszerűsége tárgyú közigazgatási perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 51.423 (ötvenegyezer-négyszázhuszonhárom) forint áfát tartalmazó 245.411 (kétszáznegyvenötezer-négyszáztizenegy) forint perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A bíróság a pert megelőző közigazgatási eljárás iratai, valamint a felek beadványai és nyilatkozatai alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperes nem állami köznevelési intézmény fenntartóként köznevelési tevékenységet végez közhasznú szervezetként. A felperes által fenntartott intézmény a K. települési ... Művészeti Iskola, Szakgimnázium és Szakközépiskola, melyben a felperes alapfokú művészet-oktatási feladatokat lát el, valamint 2017. augusztus 31-ig szakképzési feladatokat is ellátott.

A felperes a 2014/2015-ös tanévben ... számú, 2 éves gyakorló ápoló, majd szakképzés ráépülés útján a 2016/2017-es tanévben ... számú, 1 éves ápoló képzést indított esti munkarendben. A képzés a 2016/2017-es tanévben befejeződött.

Az alperes hatósági ellenőrzés keretében a felperes által a 2016. január 1-től 2016. december 31-ig terjedő időszakra az általa fenntartott köznevelési intézményben ellátott feladatokra igénybe vett támogatás igénylésének jogszerűségére irányuló helyszíni ellenőrzést végzett.

Az ellenőrzés megállapításai alapján az alperes ezen időszakra vonatkozóan a gyakorló ápoló képzés tekintetében úgy találta, hogy 11 tanuló jogviszonya e képzés vonatkozásában 2015. június 12. után jött létre, az ápoló képzés tekintetében pedig azt, hogy bár a felperes a támogatásra vonatkozó igénylésében 40 főt szerepeltetett, azonban a tanulók jogviszonya e képzés vonatkozásában 2016. szeptember 1-jén jött létre, így mindezen tanulók jogviszonya e képzés vonatkozásában 2016. szeptember 1-jén jött létre, így e jogviszonyuk létrejötte a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 34/A. §-a (2) bekezdésének hatályba lépését követő. Mivel pedig az ellenőrzés megállapításai szerint az iskola nem rendelkezett nappali rendszerű oktatásban részt vevő tanulóval, így az Szt. ezen jogszabályhelyének hatályba lépését követően az iskola felnőttoktatásra beiskolázott tanulói után nem vehet igénybe támogatást.

Erre tekintettel az alperes mindösszesen 3.809.092 forint támogatás visszafizetési kötelezettséget állapított meg a felperes terhére, továbbá figyelemmel arra, hogy a fenntartó által igénybe vett támogatások legalább 3%-kal meghaladták a fenntartót ténylegesen megillető támogatások összegét, ezért az emiatt jogosulatlanul igénybe vett támogatás után 107.630 forint igénybevételi kamatfizetési kötelezettséget állapított meg a 2018. július 5-én kelt, ... iktatószámú határozatával.

Ezen határozattal szemben a felperes keresettel élt. Kérte az alperes perköltségben történő marasztalása mellett elsődlegesen az alperes általa támadott határozatát megváltoztatni akként, hogy a felperest támogatás-visszafizetési, valamint igénybevételi kamatfizetési kötelezettség nem terheli. A felperes másodlagosan kérte a határozatot hatályon kívül helyezni és az alperest új eljárásra kötelezni.

A felperes kifogásolta, hogy a határozat rendelkező része a támogatás és az elszámolás jogszerűtlenségének jogszabályi indokait nem tartalmazza. Előadta, hogy az alperes több, mint 30 oldalas határozatából az érdemi rész megközelítőleg csupán 2 oldal, a többi pedig csak a normaszövegeket tartalmazza. Az alperes határozatának azonban konkrét jogszabálysértésen kell alapulnia, vagyis a határozat rendelkező részéből egyértelműen ki kell derülnie, hogy a felperes visszafizetési kötelezettsége mely jogszabályi rendelkezéseken alapul. A felperes hivatkozott az alperes által megjelölt, a nemzeti közneveléséről szóló törvény végrehajtásáról rendelkező 229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Nkt. vhr.) 37/M. §-ának (2) bekezdésére, mely tartalmazza a jogosulatlan igénybevétel meghatározását. A felperes szerint azonban az alperes határozata az ezen meghatározásban foglalt egyik feltételt sem nevesíti, a felperes pedig semmilyen olyan jogszabályba ütköző tevékenységet nem folytatott, ami alapján az alperes visszakövetési joga megnyílt volna.

E körben a felperes hivatkozott arra is, hogy csupán gyanítható, hogy az alperes a fenti jogszabályhely d) pontjára alapította a jogosulatlan igénybevételt, ez azonban a konkrét megjelölés hiánya miatt olyan lényeges alaki hiányosságnak tekintendő, amely miatt ezen közigazgatási cselekményt nemlétezőnek kell tekinteni.

A felperes szerint továbbá az alperes a közigazgatási cselekményét az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre, az Szt. 34/A. §-ának (2) bekezdésére alapította.

A felperes szerint az alperes álláspontja azért téves, mert az általa hivatkozott ezen jogszabályi rendelkezés nem azt írja elő, hogy a tanulók jogviszonyának a keletkezését kell vizsgálni, hanem a nappali és a felnőttoktatásban részt vevők létszáma alapján kell számításokat végezni. A költségvetési törvény szerint a tanévben október 1-jén jogviszonyban álló tanulók létszáma az állami finanszírozás alapja, nem pedig a jogviszony keletkezése, e körben tehát az alperes a hatáskörét is túllépte.

Másfelől a felperes szerint a közoktatás rendszerében jogszabályi változások csak a jövőre nézve szólhatnak, vagyis az új rendszer, vagy annak elemei a jövőben induló, indítandó tanévre tartalmazhatnak csak előírásokat, míg az úgynevezett kifutó képzésekre a korábbi jogszabályokat kell alkalmazni. A felperes szerint a 2014 szeptemberében indított 2+1 éves képzésre az Szt. ezen 2015. június 12-én hatályba lépett rendelkezése nem is vonatkozhat a felmenő rendszer alkalmazása miatt, az csupán a 2015. szeptember 1-től indított új szakképzésre vonatkozhatott.

A felperes hivatkozott továbbá a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 99/D. §-ában foglaltakra, melynek értelmében a (2) bekezdés szerint kell biztosítani 2016. augusztus 31-től kifutó jelleggel a korábbi szakiskolai nevelés-oktatást.

A felperes kitért arra, hogy a gyakorló ápolói szakképzés, illetve az ápolói szakképzés-ráépüléses képzés fontosságát az is hangsúlyozza, hogy a felperes szakképzési megállapodást kötött a megyei kormányhivatallal. A megállapodás alapján pedig a költségvetési támogatás alanyi jogon jár a képzést biztosító nem állami intézménynek.

A felperes a továbbiakban a helyszíni ellenőrzésről készült jegyzőkönyvre tett észrevételeit, illetve az ezen észrevételekre tett alperesi megállapításokat részletezte.