A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10844/2008/5. számú határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §] Bírók: Földényi Gyuláné, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

Mfv.III.10.844/2008/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. András Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek a főosztályvezető jogtanácsos által képviselt Regionális Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 19.M.934/2007. szám alatt indított és a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 19.M.934/2007/12. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2009. március 9. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 19.M.934/2007/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - 15 nap alatt - 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes a s.-i F. Hotelben alkalmi munkavállalóként foglalkoztatta 2005 szeptemberétől O. R.-t eleinte takarító (szobalány), majd kézilány (konyhalány) munkakörben. 2005. október 29-én a hotelben orvos találkozó volt és aznapra magyaros estet is szerveztek, emiatt a konyhán sok volt a munka. O. R. segíteni szeretett volna a felszolgálóknak azzal, hogy a kifogyóban lévő evőeszközöket az étteremben utántölti. Ennek érdekében megfogta a korábban elmosogatott és még vizes evőeszközöket, kilépett a közlekedőbe, ott megcsúszott, elesett. Lábán az általa munkahelyre vitt, a munkáltató által megkövetelt váltópapucs - biopapucs - volt. A baleset következtében a bal kéz zúzódását és kulcscsont sérülést szenvedett, amelynek eredményeként nyújtott egészségbiztosítási ellátások összege 126.934 forint.

Az egyéni védőeszköz juttatás rendjét a felperesnél a munkavédelemmel megbízott E. Kft. készítette el és a konyhai dolgozók (szakács, kisegítő) munkakörre vonatkozó részében lábvédő eszközként került feltüntetésre a magas szárú védőcipő és a gumicsizma. A konyhai tevékenységek felsorolása mellett szerepel, hogy mely tevékenységnél milyen típusú védőeszközt kell viselnie a munkavállalónak. Így: láb sérülésének veszélye esetén van előírva a magas szárú védőcipő, vízben állva, vizes közegben végzett munka esetén pedig a gumicsizma viselése. A baleset helyszínén a konyhai rész korszerű padlózattal van ellátva, amely speciális kiképzésű, a padló abban az esetben is, ha víz kerül rá, csúszásmentes marad. A konyha előtti közlekedő helyiség általános, gránitőrleményes járólappal van borítva. A konyhalányoknak időnként abból a célból, hogy bizonyos anyagokat behozzanak a konyhába, a közlekedő helyiségen is át kell menniük, nem feladatuk azonban, hogy az étteremben lévő evőeszköz tárolókat feltöltsék, az a felszolgálók munkaköri kötelessége.

A Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár 2006. december 5-én fizetési meghagyást bocsátott ki a felperessel szemben, amelyben az O. R. balesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások és kamatai megtérítése címén összesen 131.577 forint megfizetésére kötelezte a munkáltatót. A fizetési meghagyás indokolása szerint a kötelezett a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §-a alapján felelősséggel tartozik az üzemi baleset miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások költségeiért, mert nem biztosított megfelelő egyéni védőeszközt a munkavállaló részére és ezért a sérült a vizes, szennyezett padlózaton elcsúszott, nem volt biztosított a csúszásmentes közlekedési út, vagyis nem tartotta be a kötelezett a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 36. § (1), 40. § (1) és 54. § (7) bekezdés b) pontjában írt rendelkezéseket.

A kötelezett a fizetési meghagyás ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, amelyben az Mvt. 60. § (1) bekezdése, valamint az Ebtv. 68. § (1) és (2) bekezdése, továbbá 76. § (3) bekezdése alapján a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta keresetlevelében a balesetért fennálló megtérítési kötelezettségét, mert álláspontja szerint a padlózaton a járás biztonságát nem veszélyeztette, a sérült feladataihoz nem tartozó tevékenységet végzett és eközben érte a baleset, nem nyert bizonyítást megítélése szerint az esés konkrét oka sem.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 19.M.934/2007/12. számú, 2008. április 30-án kelt ítéletével az alperes 1610-20-5/2006. számú fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a le nem rótt kereseti illeték, valamint a felmerült költség (tanúdíj) a magyar államot terheli.

A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában idézte az Ebtv. 67. §-ában, az Mvt. 2. § (2) bekezdésében, a 36. § (1) bekezdésében és a 40. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseket, valamint a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 25. számú állásfoglalásában írt okfejtését. Ezen túlmenően utalt az Mt. 103. §-ában megfogalmazott rendelkezésre is.

A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a Pp. 336/A. § (2) bekezdése alapján a perben az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy a baleset azért következett be, mert a felperes nem biztosított megfelelő egyéni védőeszközt (védőcipőt) a munkavállaló részére, továbbá hogy a munkáltató nem biztosított csúszásmentes közlekedési utat. A bíróság széles körű bizonyítást folytatott le tanúk kihallgatásával és ebből a rendelkezésre álló bizonyítási anyagból azt nem lehetett megállapítani, hogy a sérült mi miatt csúszott meg. Csupán a sérült írásbeli nyilatkozata tartalmazta azt, hogy a padlózat vizes, szennyezett volt, utóbb már csak a padló vizességére emlékezett vissza, ezt pedig további tanú vallomása nem támasztotta alá. A tanúként kihallgatott főszakácsnak csupán feltételezése volt az, hogy vizes volt a kövezet, ha pedig az vizes volt, akkor a vizesedés a sérült által szakszerűtlenül vitt vizes evőeszközök miatt következett be. Ezért ítéleti bizonyossággal nem lehetett megállapítani azt, hogy a baleset a munkáltatónak azon magatartására lett volna visszavezethető, hogy nem biztosította a csúszásmentes közlekedési útvonalat. A konyhai dolgozó munkakörre ugyan bizonyos lábvédő, kézvédő eszközök, védőruhák meghatározásra kerültek és maga a felperes írta elő ezeknek viselését, azonban azokat csak megfelelő tevékenység folytatása esetén kell a munkavállalónak viselnie. A kisegítő munkát végző konyhalánynak folyamatosan sem a gumicsizmát, sem a magas szárú védőcipőt nem kellett viselnie és nem volt megbízva azzal a feladattal, aminek elvégzése közben a baleset bekövetkezett. Mindezekre figyelemmel a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján helyezte hatályon kívül a fizetési meghagyást, megállapítva, hogy a munkáltató felperes részéről munkavédelmi szabályszegés nem történt.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen a Pp. 270. § (2) bekezdése alapján az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt jogszabálysértésre való hivatkozással. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság megsértette az Ebtv. 67. §-ában, az Mvt. 36. § (1) bekezdésében, 42. § b) pontjában, 54. § (7) bekezdés b) pontjában, valamint a Pp. 164. § (1) bekezdésében és a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseket. A munkaügyi bíróság az alperesi álláspont szerint a bizonyítékok mérlegelése során helytelen következtetésre jutott.