A Debreceni Ítélőtábla Bf.254/2015/17. számú határozata emberölés bűntette (ELŐRE KITERVELTEN, KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 8. §, 75. §, 76. §, 78. §, 82. §, 103. §, 155. §, 168. §, 331. §, 335. §, 339. §, 346. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 367. §, 373. §, 375. §, 386. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 34. §, 160. §, 366. §, 329/2007. (XII. 13.) Korm. rendelet 10/A. § (1) bek.] Bírók: Bakó József, Elek Balázs, Gömöri Olivér

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.254/2015/17.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2015. május 27., július 6. és augusztus 31. napjain megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2015. szeptember 2. napján kihirdette a következő

ítéletet:

Az előre kitervelten, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2015. január 26. napján kihirdetett 24.B.70/2014/242. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

vádlott neve vádlottat az emberölés bűntette (Btk. 160. § (1), (2) bekezdés a), d) pont) és a kifosztás bűntette (Btk. 366. § (1) bekezdés b) pont) vádja alól felmenti.

A Debreceni Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.238/14. számon bevételezett 20., 26., 27., 38., 87. sorszámok alatt kezelt 1 db kilincs, 1 db belső bejárati kilincs, 1 db zár, 1 db wc kilincs és 1 db fogantyú lefoglalását megszünteti és e bűnjeleket az irat mellékleteként rendeli kezelni.

A Debreceni Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.238/14. számon bevételezett 97., 98. sorszámok alatt kezelt 2 db kilincs lefoglalását is megszünteti és azokat az irat mellékleteként rendeli kezelni.

A magánfél által bejelentett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja.

Az eljárás során felmerült 24.689.585 (huszonnégymillió-hatszáznyolcvankilencezer-ötszáznyolcvanöt) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Az ítélet ellen az ügyész, a vádlott és a védő fellebbezést jelenthetnek be. A fellebbezést a jelen lévő jogosultak az ítélet kihirdetését követően nyomban bejelenthetik, vagy arra 3 (három) napi határidőt tarthatnak fenn. A távollévő jogosult a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezhet.

I n d o k o l á s :

A Debreceni Törvényszék a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség B.5211/2012. számú vádja alapján eljárva a 24.B.70/2014/242. számú ítéletében vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében (Btk. 160. § (1), (2) bekezdés a) és d) pont, valamint kifosztás bűntettében (Btk. 366. § (1) bekezdés b) pont). A törvényszék ezért halmazati büntetésül 20 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az őrizetben, majd előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról a kiszabott szabadságvesztés tartamába, valamint a bejelentett polgári jogi igény felől, lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

A törvényszék ítélete ellen az ügyész, valamint a vádlott és védője egyaránt fellebbezéssel élt. Az ügyész a vádlott terhére bejelentett jogorvoslatában a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának jelentős mértékű felemelését indítványozta.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.32/2014/17-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, hangsúlyozva, hogy a törvényszék perjogi szabálysértéstől mentes eljárást folytatott le, mely során beszerzett, megvizsgált és értékelt minden lényeges bizonyítékot, és ennek eredményeként alapvetően megalapozott tényállást állapított meg, mely csak részben igényel kiegészítést, illetőleg pontosítást. A törvényszék helytállóan következtetett a vádlott bűnösségére, azonban amíg az élet elleni bűntett minősítő körülményeit helyesen állapította meg, a látszólagos anyagi halmazat szabályát tévesen alkalmazta, amikor a jogtalan elvétel célzatát közömbösnek ítélve a vádlott bűnösségét kifosztás bűntettében is megállapította. Amennyiben az alapvető szándéka a vádlottnak nem az volt, hogy a sértettet kifossza, hanem az, hogy a vagyontárgyainak birtokba vételével is nyereségvágyból elkövetett emberölés téves képzetét keltse, ez a magatartása önpártolás, amely az emberölés bűntettének büntetlen utócselekménye. A polgári jogi igény vonatkozásában az ügyészi fellebbezés arra az álláspontra jutott, hogy valójában és nem az ügyben a magánfél. A magánfél jogi képviselője által előterjesztett 509 975.- forint azonban nem közvetlenül a bűncselekménnyel összefüggő következményes vagyoni igények tárgyában előterjesztett igényt jelent. A magánfél képviselője a jogszerűen előterjesztett polgári jogi igényének megítélése tárgyában hozott érdemi döntést az elbírált kárigény mértéke tekintetében vitatta, így jogorvoslatával kapcsolatosan a Be. 346. § (5) bekezdés b) pontja alkalmazásának nincs helye.

A vádlott cselekménye az aljas indokhoz is közel áll, hiszen abban a tudatban ölte meg a sértettet, hogy kialakulóban van egy kapcsolata. A kiemelkedő tárgyi súlyú bűntett elkövetője büntetett előéletű személy, aki méltányolható érzelmi indíték nélkül ölte meg a vele már véglegesen szakító sértettet, ezért az elkövetés indítékára és végrehajtásának módjára tekintettel egyedül életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása felel meg a büntetés céljának és a büntetés kiszabása elveinek.

A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában azt kifogásolta, hogy az ítélet arra alapította az elkövető bűnösségét, hogy volt motivációja a sértett megölésére, illetve a bűncselekmény helyszínétől körülbelül 500 méterre található téri buszmegállóban 2012. október 1-jén 16 óra 11 perckor ő volt az a személy, aki akkor jelen volt. Nem ad választ azonban az ítélet arra, hogy milyen bizonyítékokra alapozza azt a megállapítást, hogy vádlott volt az, aki 2012. október 1-jén a sértett lakásán járt, mire alapozza a bíróság, hogy ő ölte meg a sértettet, mire alapozza, hogy a sértett 17 óra körüli időben halt meg, nem ad választ az ítélet arra sem, hogy milyen eszközzel követték el a bűncselekményt, a DNS vizsgálat ellentmondásosságára sem adott választ és arra sem, hogy tanú miért állítja azt, hogy 18 óra körül idegen nővel vitatkozott a sértett. A motivációt illetően a személyiségprofil nem illik a kirívóan durva, brutális elkövetési magatartáshoz.

A Debreceni Törvényszék ítélete azon okból is megalapozatlan, hogy nem ad elfogadható, értékelhető magyarázatot arra, hogy milyen bizonyítékra alapozza azt, hogy vádlott 2012. október 1. napján járt a sértett lakásában és ő volt az, aki a bűncselekményt elkövette. A védői fellebbezés utalt ezentúl arra, hogy vádlott személyéhez köthető közvetlen nyom az emberöléssel összefüggésben nem volt fellelhető. A helyszínen a DNS és az ujjlenyomatokon kívül az elkövető lábnyom töredéke sem mutat azonosságot a vádlottéval. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását kérte.