A Kúria Bhar.2003/2015/3. számú precedensképes határozata emberölés bűntette (ELŐRE KITERVELTEN, KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 75. §, 331. §, 397. §] Bírók: Kónya István, Márki Zoltán, Varga Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A közvetett bizonyíték közvetlenül nem a büntetőjogilag releváns tényre vonatkozik, hanem csak olyan közbenső tényre, körülményre, amely csak valamely más bizonyítékkal összekapcsolva alkalmas a tényállás megállapítására. Ebben az esetben, ha nem áll rendelkezésre közvetlen bizonyíték, akkor ezen közvetett bizonyítékoknak egy olyan zárt láncolatot kell alkotniuk, amely kizár minden más lehetőséget. Az indíték viszont nem bizonyíték, hanem a bizonyított tényekből megállapítható olyan lélektani folyamat, amely egyrészt anyagi jogi fogalom, másrészt nem tartozik a törvényi tényállás keretébe.

***********

KÚRIA

Bhar.III.2.003/2015/3.szám

A Kúria, mint harmadfokú bíróság Budapesten, a 2016. március 1. napján tartott harmadfokú nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az előre kitervelten, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt K. L. Zs. ellen folyamatban lévő büntetőügyben az ügyész által a vádlott terhére bejelentett másodfellebbezést elbírálva a Debreceni Ítélőtábla Bf.II.254/2015/17. számú ítéletét helybenhagyja.

I n d o k l á s

K. L. Zs. vádlottat a Debreceni Törvényszék a 2015. január 26-án kelt 24.B.70/2014/242. számú ítéletével a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és d) pontjai szerint minősülő emberölés bűntette és a Btk. 366. § (1) bekezdés b) pontja szerint minősülő kifosztás bűntette miatt halmazati büntetésül 20 évi - fegyházban végrehajtandó - szabadságvesztésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte, egyben megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés 2/3-ának letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő.

K. L. Zs. és B. M. 2005. évben ismerkedtek meg, majd rövid idő múlva, 2006-ban élettársi kapcsolatot létesítettek és a vádlott Ny., H. u.-i lakásába költöztek.

2012 nyarán a vádlott játékszenvedélye miatt az élettársi kapcsolatot B. M. megszakította és ezt közölte a vádlottal, majd a korábbi Ny., Á. u.-i lakásába visszaköltözött, ám ennek ellenére közös megállapodás alapján hétvégeken találkoztak.

K. L. Zs. nem tudta feldolgozni, hogy B. M. szakított vele, ezért elhatározta, hogy a sértettet lakásában megvárja és megöli.

2012. október 1-jén K. L. Zs. vádlott 16 óra 26 perckor felszállt a 12-es buszra és azzal a sértett házához ment, annak bejárati ajtaját a nála lévő kulccsal kinyitotta, majd felment a III. emeletre és a sértett lakásába bement és a nála lévő szúró ütőeszközöket magához vette és a WC-ben elbújt.

A sértett 16 óra 42 perckor hagyta el a Ny.-i T.-t és 20 perc múlva ért haza a lakásába.

Amikor a sértett a konyhába ment, hogy a ballonkabátját letegye, a vádlott a WC-ből kijött és a nála lévő eszközökkel rátámadt és ismeretlen mechanizmussal bántalmazta, amelytől a sértett összesen 19 rendbeli sérülést, a koponyacsont többszörös darabos törését, agyroncsolódást, a nyaki erek, fejbiccentő izom verőér és gyűjtővisszér, bolygóideg, illetve a nyelőcső többszörös átmetszését szenvedte el, amelyektől a sértett az előszobában összeesett és 3-5 perc alatt kivérzett, és meghalt.

Ezt követően a vádlott a holttestet a szobába behúzta, majd a szobában, valamint a konyhában az ablakokat bukóra kinyitotta, és a szekrényből különböző ruhákat a rablás látszatát keltve, kipakolt.

Ezek után a fürdőszobából magához vett felmosóronggyal a vért elkente, hogy a lábnyomait eltüntesse, majd a konyhában a sárga ballonkabátot egy szék támlájára felakasztotta.

A távozás előtt a sértett táskájából kivette a sértett bordópiros színű pénztárcáját pénzzel együtt, a Samsung GTE 2550 típusú mobiltelefonját és a kulcscsomóját is, majd átöltözött, levette a véres felsőruházatát - egy piros kabátot és egy fekete nadrágot, cipőjét - és azokat a magával vitt hátizsákba tette, majd a nála lévő tiszta utcai lábbelit felvette és a helyszínről távozott, útközben a véres ruházatát, az elkövetés eszközeit, a pénztárcát, a mobiltelefont és a kulcscsomót ismeretlen helyen és körülmények között eltüntette.

A vádlott 18 óra körüli időben már a kertjében paprikát és paradicsomot szedett, majd lecsót főzött.

Ezt követően 21 óra 14 perckor felszállt a buszra és azzal az L. gyárba ment ahová 21 óra 52 perckor érkezett meg és reggel 6 óráig dolgozott.

Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében, míg a vádlott és védője az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása végett jelentett be fellebbezést.

A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla a bejelentett perorvoslatok folytán az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Az ítélet tényállásának megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseket arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. A revízió elvének szem előtt tartásával ellenőrizte, hogy az elsőfokú bíróság megtartotta-e az eljárási szabályokat és vizsgálta az ítélet megalapozottságát is. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok szerint folytatta le. Sem feltétlen [Be. 373. § (1)-(3) bekezdés], sem olyan súlyú relatív eljárási hibát [Be. 375. § (1) bekezdés] nem észlelt, amely az érdemi felülbírálatot kizárta volna. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, de az általa megállapított tényállás hiányos ténymegállapítás és téves ténybeli következtetések folytán a Be. 351. § (2) bekezdés b) és d) pontjában írt okból jelentős mértékben megalapozatlan.

A másodfokú eljárásban a bizonyítás felvételére nem került sor, az ítélőtábla részben az iratok tartalma alapján, részben ténybeli következtetéssel látott lehetőséget az elsőfokú bíróságtól egyes bizonyítékok eltérő értékelésére, ami a vádlott felmentését eredményezte. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megalapozatlanság új tények rögzítésével, az elsőfokú ítéleti tényállás egy részének mellőzésével, és a tényállás lényegi részének tartalmilag eltérő megállapításával kiküszöbölhető volt.

Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a B. M. sértett sérelmére elkövetett emberölés előzményeit a vádlott vonatkozásában helytállóan rögzítette, így az ítéleti tényállás hatodik, hetedik, nyolcadik, kilencedik, tizedik oldalain, valamint a tizenegyedik oldal első négy bekezdésében az előzményi tények túlnyomórészt helyesek. Ugyancsak az iratok tartalmának megfelelően rögzítette a tizennegyedik, tizenötödik, tizenhatodik oldalakon a tényállás utolsó bekezdésének kivételével az ügyben megállapítható tényeket.

Az ítélőtábla a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjában írt jogkörében eljárva, az iratok tartalma alapján az elsőfokú ítéletben foglaltaktól eltérően a következő tényeket rögzítette.