A Fővárosi Törvényszék Mf.680171/2017/5. számú határozata szolgálati jogviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 254. §, 2011. évi CLXIV. törvény (Üjt.) 160. §, 165/J. §] Bírók: Albrechtné dr. Viniczai Éva, Dobos Katalin, Slimbarszki Éva

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

....Mf...../2017/5.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság, a

dr. Koczka Éva ügyvéd ügyvéd (fél címe 1) ügyvéd által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek, a

képviselő neve osztályvezető által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen,

ügyészi szolgálati jogviszony megszüntetése miatti kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ...M...../2016/9. számú ítélete ellen, a felperes 11. számú fellebbezése és az alperes Mf. 4. számú fellebbezési ellenkérelme folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 1.065.220 Ft fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az ügy előzménye a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ...M...../2014/7. számú ítélete, amellyel 2014. november 5-én a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 1.642.000 Ft eljárási illetéket. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Fővárosi Törvényszék a...Mf...../2015/5. számú ítéletével helybenhagyta azzal, hogy mellőzte a felperes perköltségben marasztalását és az őt terhelő kereseti illetéket 1.500.000 Ft-ra leszállította, valamint kötelezte 2.188.700 Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. A Kúria az Mfv.I.10.587/2015/5. számú rész-ítéletével a Fővárosi Törvényszék ítéletének felülvizsgálati kérelemmel érintett azon rendelkezését, amellyel a felperes 10.416.560 Ft elmaradt illetményt és 3.626.940 Ft felmentési időre járó átlagkeresetet meghaladó keresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta, az illetékviselésre vonatkozó rendelkezésekre, valamint az elsőfokú ítélet ezen rendelkezéseire is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára utasította. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárás illetékét 1.331.500 Ft-ban állapította meg.

A Kúria részí-téletében rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság nem teljeskörűen rögzítette a felperes kereseti kérelmeit, a Fővárosi Törvényszék az ítéletével ezt pontatlanul pótolta. Az elsőfokú bíróság csak a 2012. június 30-től 2013. április 15-ig eltelt időszakra járó illetményről és felmentési időre járó illetményről döntött, az egyéb kereseti kérelmeket nem bírálta el.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a keresetét fenntartotta, kérte 13.315.228 Ft megfizetésére kötelezni az alperest azzal, hogy ebből 5.000.000 Ft nem vagyoni kártérítés, az ezt meghaladó rész pedig vagyoni kártérítés, ezen túlmenően 157.487 Ft cafeteria megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. A cafeteriára vonatkozó igényét később úgy pontosította, hogy az a 13.315.228 Ft összegű kártérítés része. A 2014. augusztus 4-én kelt előkészítő iratában további 14.200.987 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest azért, mert 2012. június 30-tól 2013. április 15-ig 9,5 hónapra őt 10.416.560 Ft illetné meg, ugyanezen időszakra 157.468 Ft cafeteria járna neki, illetőleg a ledolgozott 3 havi felmentési időre járó 3 havi átlagkereset összegét is igényelte 3.626.940 Ft összegben. A felperes úgy nyilatkozott, hogy 2013. április 15-től - a felperes továbbfoglalkoztatásról lemondása nyilatkozata napjától - a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárig, azaz 55,5 hónapra összesen 60.854.640 Ft illetmény-különbözetet kaphatna, egyösszegű juttatásként a tartós ügyészi szolgálatért 2013 októberében az ügyészi illetmény 70 %-a járt volna neki 822.360 Ft összegben. Ettől a követelésétől a felperes utóbb elállt. Tanácsosi pótlékként 2013. október 1-től havi 274.120 Ft-ot kért 50 hónapra, összesen 13.706.000 Ft összegben. Igényelte a 2012-ben ténylegesen ledolgozott 6 hónapra járó jutalmát, ennek összegét 528.224 Ft-ban jelölte meg. Előadta keresete alapjaként azt is, hogy nyugdíjasként nem tudta vállalni a közel havi 100.000 Ft összegű hiteltörlesztést, ezért a fennmaradó hitelt vissza kellett fizetnie a banknak. Ezt a kereseti kérelmét a nem vagyoni kártérítés körében kérte figyelembe venni.

Az elsőfokú bíróság értékelte a megismételt eljárásban tett nyilatkozatokat, valamint a csatolt okiratokat, majd a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásával és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvénynek (a továbbiakban: Üjt.) a 2013. évi XX. törvénnyel beiktatott 165/J. §-a alapján a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy külön felhívásra 2.130.400 Ft illetéket az államnak fizessen meg. Kifejtette, hogy a 2013. évi XX. törvény megalkotására a jogalkotónak azért volt kötelezettsége mert az Európai Unió Bírósága a 2012. november 6-án kelt C-286/12. szám ítéletével megállapította, hogy Magyarország a bírák, ügyészek és közjegyzők szolgálati viszonyának 62 éves korban történő megszüntetését előíró nemzeti szabályozása megsértette az egyenlő bánásmód általános elveit, nem teljesítette a foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott ..... tanácsi irányelvben foglaltakat. Utalt az Üjt. 165/J. §-ában foglaltakra, amelynek (5) bekezdése szerint, ha az ügyész nem kéri az ügyészi tisztségbe való visszahelyezését a Legfőbb Ügyész intézkedik számára 12 havi illetményének megfelelő összegű átalány-kártérítés megfizetése iránt. Az ügyész ezt meghaladó vagyoni kárát a bíróság előtt érvényesítheti.

A felperes nem kérte a jogviszonyának helyreállítását, ezért részére az alperes 12 havi átlagilletménynek megfelelő átalány-kártérítést, valamint 3 havi felmentési időre járó illetményt megfizetett. Kifejtette, hogy átalány-kártérítés címén járt a felperesnek 12 havi illetmény, amely kompenzációs célt szolgált, azaz szankciós jellegű, tehát magában foglalta a felperes vagyoni és nem vagyoni kárát is. A felperes szolgálati viszonya 2012. június 30-ával megszűnt.

Ezt követően az elsőfokú bíróság vizsgálta a felperesnek az ezt meghaladó vagyoni kárát. Megállapította, hogy a felperesnek minden olyan alperessel szembeni követelése, amely a jogviszony törvény által megállapított jogellenes megszüntetéséhez kapcsolódik, nem érvényesíthető, hiszen ennek kompenzációját jelentette a kifizetett 12 havi átalány-kártérítés. A Kúria rész-ítélete a 2012. július 1-től 2013. április 15-ig járó elmaradt illetmény, valamint 3 havi felmentési időre járó átlag-kereset vonatkozásában jogerősen elutasította a követeléseket meghaladó elmaradt illetményt, illetmény és nyugdíjkülönbözet, egyösszegű juttatás, tartós ügyészi szolgálatért, tanácsosi pótlék és cafeteria tekintetében a keresetet. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy ezen juttatások csak akkor illeték volna meg a felperest ha a jogviszonya helyreállítását választotta volna.