13/1991. (IV. 13.) AB határozat
a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, valamint a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság dr. Bordács Gábor (1012 Budapest, Logodi u. 71.) és dr. Kováts István (1203 Budapest, Baross u. 3. I. em. 27.) indítványozóknak jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványára meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 67. § (1) bekezdésének, valamint a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet 1. § (5) bekezdésének alkotmányellenessége megállapítására és e jogszabályok megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Közös beadványukban az indítványozók
1. kifogásolták a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 67. § (1) bekezdésében írt felsorolást, amely meghatározza, hogy a polgári perben kik járhatnak el meghatalmazott képviselőként. Álláspontjuk szerint e felsorolás alkotmányellenesen kizárja a "szervezettől függetlenül eljáró, a jogi képviseletet magángyakorlat keretében végző jogi szakember"fellépését.
Ez a kizárás - álláspontjuk szerint - sérti
a) az 1989. évi XXXI. törvénnyel módosított Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat, mert alapvető jogokra vonatkozó szabályt korlátoz, továbbá
b) az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezést, amely biztosítja a vállalkozás jogát és a verseny szabadságát.
2. Kifogásolták továbbá az indítványozók a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. 1. § (5) bekezdését is, amely szerint a jogtanácsos - ha e törvényerejű rendelet eltérően nem rendelkezik - jogi tevékenység ellátására magánszemélytől megbízást nem fogadhat el; a jogtanácsos a büntetőeljárásban védőként nem járhat el. Ez a rendelkezés -szerintük - az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését sérti, mert tilos megkülönböztetést jelent az állampolgári jogok biztosításánál. A jogtanácsos ugyanis éppen olyan végzettséggel és szakvizsgával rendelkezik, mint az ügyvéd.
Az indítványban írt kérelmükben mindkét jogszabály alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.
II.
Az Alkotmánybíróság, az 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: ABtv.) 1. §-ának b) pontja és a 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján az indítványban foglalt kérelmet teljes ülésben vizsgálta és döntötte el.
A kérelem nem helytálló.
1. a) A polgári peres eljárásban képviselőként meghatalmazható személyek körét a Pp. 67. §-a (1) bekezdésének a)-i) pontja tüzetesen meghatározza, kiterjedve azokra is, akiket erre külön jogszabály jogosít fel [ j) pont].
Az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése úgy szól, hogy a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
A meghatalmazottként való fellépés joga azonban nem tekinthető olyan alapjognak, amelyre az Alkotmány 8. §-ában írt korlátozási tilalom értelmezhető.
1. b) Téves az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra való hivatkozás is.
Eszerint a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a verseny szabadságát. A perbeli (meghatalmazotti) képviselet joga azonban nincs összefüggésben a vállalkozás vagy éppen a gazdasági verseny jogával, illetve szabadságával, következésképpen a perbeli fellépés jogának eljárásjogi szabályozása ilyen szempontból alkotmányossági kérdést nem vet fel.
2. Azt a hivatásbeli tevékenységet, amelyhez a jogi képviselet ellátása is tartozik, a jogszabály - szakmai szempontokra is figyelemmel - korlátok közé szorítja. Eltérő szabályok érvényesülnek az ügyvédi, illetőleg a jogtanácsosi tevékenységre, éppen a képviseleti kör tekintetében. Ezt fejezi ki - egyebek között - a jogtanácsosi tevékenységről szóló törvénynek a megtámadott szakasza is, amely - az ügyvédi jogosultságtól eltérően - a megbízás elfogadásának lehetőségét a magánszemélyekre, illetőleg a büntetőeljárásra nézve kizárja.
Az Alkotmány felhívott 70/A. §-ának (1) bekezdése így szól: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
Az összevetett kétféle (ügyvédi és jogtanácsosi) intézményre vonatkozó, a perbeli képviseleti jogban mutatkozó szabályozásbeli eltérés nem az emberi, illetőleg állampolgári jogok biztosításánál jelent megkülönböztetést. A különbségtétel a kétféle intézménnyel járó jogosultságok tekintetében merül fel, bizonyos - az alkotmányosság szempontjából közömbös - szakmai megfontolásból. Az azonos szakképzettségből egyébként még egyazon hivatáson belül tevékenykedő személyekre nézve sem szükségszerűen adódnak azonos jogosultságok.
Arra nem merült fel adat és maguk az indítványozók sem állították, hogy a szóban levő hivatások (és a velejáró jogosultságok) szabad megválasztásának lehetőségét a kifogásolt jogszabály korlátozná, és ezek okoznak hátrányos megkülönböztetést.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesség megállapítására és a jogszabályok megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította.
Budapest, 1991.03.25
Dr. Sólyom László
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Herczegh Géza
alkotmánybíró
Dr. Ádám Antal
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter
alkotmánybíró
Dr. Szabó András
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János
alkotmánybíró