A Gyulai Törvényszék P.20379/2017/63. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 233. §, 234. §, 256/A. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 3. §, 13. §, 77. §, 134. §, 135. §, 244. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 2:53. §, 6:519. §, 6:521. §] Bíró: Futóné dr. Major Mónika

Gyulai Törvényszék

10.P.20.379/2017/63.

A Gyulai Törvényszék a Fórizs Ügyvédi iroda dr. Fórizs Zsolt ügyvéd által képviselt .... felperesnek - dr. Varga István ügyvéd által képviselt ....... alperes ellen személyiségvédelmi igény iránt indított perében, melybe dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt ...... beavatkozott, meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A bíróság megállapítja, hogy az alperes felelőssége teljes egészében fennáll mindazért a vagyoni kárért és nem vagyoni hátrányért, amely a felperest az alperesi egészségügyi szolgáltatónál a 2016. augusztus 4. napján történt vérvételi beavatkozással összefüggésben érte.

A közbenső ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül a Szegedi Ítélőtáblához címzett, e bíróságnál elektronikusan benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul;

A felek a felsorolt esetekben is kérhetik tárgyalás tartását.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.

A jogi képviselet és az elektronikus eljárás kötelező. A jogi képviselő közreműködése nélkül vagy nem elektronikus úton eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. Az ezek nélkül előterjesztett fellebbezést a bíróság hivatalból elutasítja. Azonban tájékoztatja arról a felet, hogy rászorultság esetén pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelemmel fordulhat a lakóhely szerinti kormányhivatal járási hivatalához.

Indokolás:

A bíróság a felperes személyes előadása, AA, BB, CC és DD tanúk vallomásai, az orvosi dokumentáció, a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ .....i Intézetének szakvéleménye és annak kiegészítése, a per egyéb iratai és további adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 2016. augusztus 4. napján 7 óra 47 perckor jelent meg háziorvosi beutalás alapján alperes ....-i központi laboratóriumában általános vérvétel céljából. A káresemény időpontjában 20 éves, jó általános állapotú fiatalember nem jelezte, hogy rosszullétre hajlamos lenne vagy rosszulléte korábban előfordult volna. A betegtől a beavatkozást végző személy tájékozódott esetleges rosszullét előfordulásáról. A vér levétele megkezdődött és az utolsó csőig probléma nem merült fel, azt követően váratlanul, minden előzmény nélkül előre dőlt, majd hirtelen arccal a járólappal borított padlóra zuhant. A vérvételt végző ápolónő a tűt kihúzta a vénákból, de a magatehetetlen testet elkapni, megtartani nem tudta.

A vérvétel során alkalmazott szokványos karfa nélküli székből - a vérvétel során fellépett eszméletvesztés következtében - kieső felperes ajaksérüléseket, valamint felső állcsontmeder-törést szenvedett és több frontfoga olyan mértékben károsodott, hogy műtéti úton azokat eltávolítani volt szükséges.

Az alperes a vérvétel elvégzése elvárható gondosság követelménye szerinti tárgyi feltételeinek biztosítását elmulasztotta azzal, hogy nem alkalmazott legalább karfával rendelkező vérvételi széket.

Az alperes a helyiségben elhelyezett ágyon túlmenően vérvételi székkel is rendelkezett.

Korábban több vérvételen vett részt a felperes problémamentesen, a perbeli vérvétel során sem merült fel olyan körülmény, ami a helyiségben elhelyezett ágyon, fekve történő vérvételi lehetőség alkalmazását felvetette volna.

A vérvételt megelőzően, 2015 őszétől szédülékenység miatt a felperes többször járt háziorvosnál, ami labordiagnosztikai beutalását is indokolta. Számára kezelést nem írtak elő, sportolás mellett az átmeneti rosszulléte 2016 elejére abbamaradt.

A vérvételi helyiség előtt kifüggesztett és a páciensek számára hozzáférhető írásbeli tájékoztató akként fogalmaz, hogy " ha tudjuk magunkról, hogy rosszul szoktunk lenni vérvétel közben, feltétlenül jelezzük és ilyen esetben kérjük, kérhetjük, hogy lefekhessünk az eljárás közben". Tartalmazza azt is, hogy "a vérvétel egyesekben múló rosszullétet, sápadtságot, gyengeséget, ájulást okozhat. Erre hajlamosít az idegesség, kialvatlanság és az, ha valaki szomjasan jön vérvételre. Az állapot átmeneti. Fontos, hogy ha valaki rosszul érzi magát, idejében szóljon".

Ritkán alkalmazott ágy, ha a vérvétel előtt már ismertté válik a személy szédülékenysége, rosszullétre hajlama.

Vérvételi székben, dönthető vérvételi székben történt vérvétel esetén, ha a páciens hátrébb döntött helyzetben ül, akkor kisebb az esélye annak, hogy a beteg rosszullét esetén kiesik előre a székből.

Ha legalább karfás a szék, akkor oda kerül a szúrni kívánt kéz és akkor a súlypont hátrébb kerül, a beteg így nem dől előre, de ha a kéz a beteg combján támaszkodik, akkor előrehajol, nagyobb az esélye az előre esésnek a vérvételi szék formájától függetlenül.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a felperes élethez, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát és kötelezze alperest 1.700.000.- forint kártérítés és 7.000.000.- forint sérelemdíj megfizetésére, valamint ezeknek 2016. augusztus 4. napjától járó kamatának megfizetésére. A vagyoni kárának összetevőit a fogorvosi beavatkozás folytán felmerült, a gyógyszerekre és az üzemanyagra fordított költségekben jelölte meg. Hivatkozott egyrészről az alperest terhelő egyéniesített tájékoztatási kötelezettség megsértésére, mivel szóban nem tájékoztatták, hogy előfordulhat rosszullét, aminek eszméletvesztés is lehet a következménye. Így nem dönthetett arról felperes, hogy fekvő helyzetben kívánja a vérvétel lebonyolítását. A tájékoztatásra jogosult akkor is, ha a beleegyezés egyébként nem feltétele a kezelés megkezdésének. Ugyanakkor a felperes együttműködési kötelezettségét nem sértette, mert korábban olyan előzmény nem merült fel vérvétellel összefüggésben, amit közölnie kellett volna. A korábbi szédülékenység tekintetében ez azért nem terhelte, mert az nem vérvételi beavatkozásokkal volt összefüggésben, korábban megszűnt, illetve negatív leletek álltak rendelkezésre. Kifejtette továbbá, hogy az alperesi dolgozónak előre látnia kellett, hogy egy vérvétel során a beteg rosszul lehet, eszméletvesztéses állapotba kerülhet és figyelemmel kellett volna kísérnie a felperest a mintavétel során, észlelnie kellett volna az eszméletvesztés előjeleit, amire tekintettel meg tudta volna akadályozni a felperes károsodását. Hivatkozott a Pk.36. számú állásfoglalásra, mely szerint a károkozótól nagyobb mértékben lehet elvárni, hogy felismerje a kár bekövetkezésének lehetőségét, mint a károsulttól a károsodás veszélyének a felismerését.

Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a szakmai szabályokat nem sértette és az elvárható gondosságot is betartotta, eszméletvesztésre utaló jelek megállapíthatóak nem voltak és szövődmény korábbi előfordulására sem mutatott semmi a felperes esetében. Az engedélyezési eljárásban vizsgálandó laboratóriumi diagnosztikai tárgyi feltételekkel rendelkezett, azonban a tárgyi minimum feltételeknek és az elvárhatóságnak megfelelés nem azonosítható. Az előredőlés miatt ezek a székek akadályt nem képeztek volna, csak a fekve történő vérvétel. A tájékoztatás körében kifejtette, hogy a beteg eszméletvesztésének lehetősége, mint szövődmény közismertnek számít. Különleges szakértelmet nem igénylő kockázat, hogy vérvétel esetén a beteg elájulhat. A vérvétel nem invazív, szakmai szempontból elhanyagolható kockázatot jelentő beavatkozás, a szükséges beleegyezés írásbeliséghez kötve nincsen. Felperes maga sem jelezte, hogy ájulós volna, egyik félnek sem kellett erre számítania. Álláspontja szerint jogi relevanciája nem annak van, hogy milyen széken vették a vért a felperestől, illetve hogy előzetesen megkérdezték-e tőle, hogy ájulós-e, hanem annak, hogy volt-e indoka speciális vérvételi szék alkalmazásának, illetőleg amennyiben igen, úgy ez esetben a baleset elkerülhető lett volna, továbbá, hogy volt-e előrelátható jele annak, hogy el fog ájulni és ha igen, úgy az alperes minden tőle elvárhatót megtett-e. Arra is hivatkozott, hogy amennyiben kérdésfeltevés az előzményeket illetően nem lett volna, akkor a felperest terhelte volna az együttműködési kötelezettség, de csak nemleges válasz fordulhatott volna elő. A felperes volt már vérvételen, tudta milyen beavatkozáson vesz részt, köztudomású tények ismertek az eljárásban. Az előreláthatóság körében pedig a konkrét helyzet értékelendő a szövődmény bekövetkezésének realitása vagy valószínűsége kapcsán. Az elvárhatóságon és a jogszabályi bázison túli elvárást megfogalmazni az egészségügyi szolgáltatókkal szemben nem lehetséges, mert a finanszírozó társadalom teherbíró képességét ez meghaladja.