A Szegedi Ítélőtábla Pf.20283/2019/6. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, (2) bek., 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, (3) bek., 244. §, (2) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, (2) bek., 6:521. §] Bírók: Bálind Attila, Bánfalvi-Bottyán Csilla, Szeghő Katalin

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.283/2019/6. szám

A Szegedi Ítélőtábla a dr. Fórizs Zsolt ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek - a dr. Varga István ügyvéd által képviselt alperes neve (címe) szám alatti székhelyű alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében - amelybe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Jakab Tamás ügyvéd által képviselt alperesi beavatkozó neve (címe) beavatkozott - a Gyulai Törvényszék 2019. május 2. napján kelt 10.P.20.379/2017/63. sorszámú közbenső ítélete ellen az alperes által 65. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 25 400 (huszonötezer-négyszáz) forint másodfokú eljárási költséget.

A feljegyzett 48 000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S

A felperes korábban folyamatos pszichiátriai kezelésben részesült, 2015-ben többször vizsgálták szédülékenység miatt. A szédülések száma és intenzitása 2016 februárjában ugyan csökkent, de nem szűnt meg. Többször volt vérvételen, ezek eseménytelenül zajlottak. Háziorvosi beutalóval 2016. augusztus 4-én felkereste az alperesi intézet központi laboratóriumát vérvétel céljából. A betegváróban kihelyezett tájékoztató - egyebek mellett - az alábbiakat is tartalmazta: "Ha tudjuk magunkról, hogy rosszul szoktunk lenni vérvétel közben, feltétlenül jelezzük és ilyen esetben kérjük, kérhetjük, hogy lefekhessünk az eljárás közben (...) A vérvétel egyesekben múló rosszullétet (sápadtságot, gyengeséget, ájulást) okozhat. Erre hajlamosíthat idegesség, kialvatlanság és az, ha valaki szomjasan jön vérvételre. Az állapot átmeneti: fektetésre, egy pohár vízre negyedórán belül elmúlik. Erre a célra külön ágy áll rendelkezésre. Fontos, hogy ha valaki rosszul érzi magát, idejében szóljon." Mindezek mellett a tájékoztató részletesen leírta a vérvételi eljárás menetét, az eljárás egészségügyi szükségességét, jelentőségét, a vérvételt megelőző és a beavatkozás alatt a betegnek javasolt teendőket.

A felperes a beavatkozást megelőzően nem jelezte, hogy a vérvétel során hajlamos lenne rosszullétre, ezért az alperes vérvételt végző dolgozója az intézményben az ilyen típusú beavatkozásokhoz szokásosan használt karfa nélküli székre ültette. A felperes az utolsó cső vér levétele közben elájult, a székből előre dőlve arccal nekiütődött a padlónak, emiatt ajakrepedést, fog- és fogmedernyúlvány-törést, valamint lágyszövet-zúzódást szenvedett. A sérült metszőfogait utóbb el kellett távolítani.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a testi épséghez, egészséges fűződő személyiségi jogát, ezért 1 700 000 forint kártérítés, valamint 7 000 000 forint összegű sérelemdíj és ezek kamata megfizetésére kérte őt kötelezni a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. § a) pontjára, a 2:52. §-ára, a 6:519. §-ára, a 6:522. §-ára, valamint az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdésére hivatkozással. A keresetének jogalapja körében előadott érvelése szerint az alperes a vérvétel során nem az Eütv. 77. § (3) bekezdésében előírtak szerint, azaz nem az ellátásban részvevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai szabályok és irányelvek betartásával járt el. Azáltal ugyanis, hogy a vérvételt egy karfa nélküli szokványos széken végezte, megszegte az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet (a továbbiakban ESzCsM rendelet) azon előírását, amely szerint a laboratóriumban 50 mintavétel/nap egy darab vérvételi széknek illetve egy dönthető vérvételi széknek/ágynak rendelkezésre kell állnia. Kiemelte, nem felelt meg az alperes eljárása a Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság tájékoztatása szerint a káresemény időpontjában hatályos GP41-A6 számú nemzetközi vérvételi irányelv 8.5.1. pontjának sem, az ugyanis előírja, a vérvételt egy arra alkalmas székben kell végezni, azaz amelyik olyan karfákkal rendelkezik, amelyek segítséget nyújtanak a vérvétel során, és megakadályozzák az esést, ha a beteg elveszti az eszméletét. Kifogásolta ezen túl az egyéniesített tájékoztatási kötelezettség megsértését, mivel szóban nem kapott tájékoztatást a rosszullét esetleges előfordulásáról, az eszméletvesztésről mint következményről, így nem dönthetett arról, hogy fekvő helyzetben kéri a vérvétel elvégzését. Állította, nem szegte meg az együttműködési kötelezettségét azzal, hogy korábbi szédülékenységéről nem számolt be, hiszen az nem a vérvételi beavatkozásokkal volt összefüggésben.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, sem a vérvétel előtt, sem az utolsó cső vér levételéig semmi nem utalt arra, hogy a felperes állapotában rosszabbodás következett volna be, váratlanul, minden előzmény nélkül történt a káresemény, amelynek során a vérvételező ápolónő a tűt kihúzta a vénából, az előreesést azonban megakadályozni nem tudta. Állította, a vérvételnek vannak ismert szövődményei, beleértve a beteg eszméletvesztését is, ami előre nem látható egyéni érzékenység alapján általános állapottól függetlenül ritkán bekövetkezhet, a jelen esetben azonban nem merült fel adat sem az intézmény, sem a felperes részéről az esetleges eszméletvesztésre, ennek alapján előre nem volt feltételezhető a bekövetkező káresemény. Hozzátette, a felperes elvárhatósággal kapcsolatos álláspontjának elfogadása esetén a szövődmény csak akkor lenne elhárítható, ha minden betegtől fektetett állapotban vennének vért. Érvelése szerint a felperestől elvárható lett volna, hogy a vérvételt megelőzően jelezze a rosszullétre való hajlamosságát, ebben az esetben ugyanis a vérvétel fekvő állapotban lehetett volna elvégezni. Egyebekben hivatkozott az ESzCsM rendeletnek a laboratóriumi diagnosztika tárgyi feltételeiről szóló 2. számú mellékletére, utalva arra, dönthető szék és ágy is rendelkezésre állt a vérvételi helyiségben, így a felperesnek lehetősége lett volna azok igénybevételére. Kiemelte, a baleset nem azért következett be, mert a felperes nem speciális vérvételi székben ült, hanem azért, mert előre dőlve ájult el, ezt pedig sem a háttámla, sem a karfa nem akadályozta volna meg.

Az alperesi beavatkozó - az alperes védekezésével mindenben egyetértve - ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Véleménye szerint az alperes kártérítési felelősségének megállapításához szükséges feltételek közül hiányzik az okozati összefüggés, az alperes ugyanis nem látta előre és az eset összes körülményei miatt nem is láthatta előre azt, hogy a korábbi vérvétel alkalmával problémamentes, ilyen típusú korábbi rosszullétet, érzékenységet nem is jelző felperes a vérvétel során rosszul lesz és a székről ledől.