A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31690/2015/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 172. §] Bíró: Petőné dr. Sipka Judit

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

22.K.31.690/2015/4.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Bohár Attila ügyvezető által képviselt felperes neve (cím) a dr. Szép Orsolya jogtanácsos által képviselt NAV Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (cím) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság az alperes 2015. február 02. napján kelt 2928981720 számú határozatát hatályon kívül helyezi és az alperest új eljárásra kötelezi.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A felperes az ... Kft. "v.a." toldattal ellátott cég végelszámolója 2013. május 13. naptól. A felperes a következő bevallási kötelezettségeinek nem tett eleget törvényi határidőn belül: a ... típusú, egyes adókötelezettségekről az államháztartással szemben elnevezésű bevallás esetén 2013. május 13. és 2013. december 31. között, a ...-as típusú havi bevallás a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adóról, járulékokról és egyéb adatokról elnevezésű bevallás kapcsán 2013. június 01. és 2013. december 31. között, a ...-ös típusú áfabevallás kapcsán 2013. május 13. és 2013. december 31. között, a ...-as típusú havi bevallás a kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő adóról, járulékokról és egyéb adatokról, valamint a szakképzési hozzájárulásról elnevezésű bevallás tekintetében 2014. január 01. és 2014. augusztus 31. között, valamint a ...-ös típusú áfabevallás kapcsán 2014. január 01. és 2014. június 30. napja között.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-budapesti Adóigazgatósága, mint elsőfokú hatóság a 2014. október 21. napján kelt 3032568573 számú határozatában a felperessel szemben bevallás benyújtási kötelezettség elmulasztása miatt összesen 5.250.000 forint mulasztási bírságot szabott ki. Határozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 26. § (1) és (2) bekezdésére, 31. § (1), (2) és (6) bekezdésére, a 33. § (6) bekezdésére, a 14. § (1) bekezdés c) pontjára, és a 14. § (4) bekezdésére alapította. Megállapította, hogy a felperes a 01-es típusú bevallás vonatkozásában az adóévet követő év február 25., a 08-as típusú bevallás vonatkozásában a tárgyhót követő hónap 12., míg a 65-ös típusú bevallás vonatkozásában a negyedévet követő hó 20. napjáig volt benyújtásra kötelezett. A felperes a nevezett bevallásokat határidőben nem nyújtotta be az adóhatósághoz. A mulasztási bírság kiszabása körében hivatkozott az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontjára, valamint a 172.§ (7) és (21) bekezdésében foglaltakra. Enyhítő körülményként értékelte a felperes javára, hogy hasonló mulasztás miatt három éven belül nem volt szankcionálva, terhére értékelte, hogy a mulasztás megvalósulásakor adózási gyakorlattal rendelkezett, és a megsértett jogszabályhelyek évek óta változatlan formában hatályosak, tehát a felperes nem az adott helyzetben elvárható körültekintéssel járt el. Mindennek alapján bevallásonként 250.000 Ft mulasztási bírságot szabott ki felperes terhére.

A felperes fellebbezésére eljáró alperes a 2015. február 02. napján kelt 2928981720 számú határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatta azzal, hogy a mulasztási bírság megfizetésére a felperest kötelezte. Egyebekben az elsőfokú határozatot - annak helyes indokainál fogva - hatályában fenntartotta.

A felperes az alperes fenti számú határozatával szemben kereseti kérelmet nyújtott be, majd a tárgyaláson pontosított nyilatkozatában kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, perköltségigényt nem terjesztett elő. Álláspontja szerint az alperes az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontját helytelenül értelmezte tekintettel arra, hogy a jogszabályi hivatkozás nem utal arra, hogy adóbevallásonként kellene alkalmazni azt, de ha valóban adóbevallásonként kell alkalmazni, akkor álláspontja szerint az alperesi hatóságnak bevallásonként külön-külön kellett volna határozatot hoznia. Vitatta, hogy az alperes a tényállást teljes körűen feltárta-e [Art. 97.§ (4) bekezdés]. Kifogásolta, hogy az alperes nem tartotta be a fokozatosság elvét a bírság kiszabása során. Ugyanis az adóhatóság olyan mértékű büntetést szabott ki, amelynek kapcsán nem mérlegelt minden körülményt. Véleménye szerint az, hogy a felperes adózási gyakorlattal rendelkezik, nem értékelhető a felperes terhére. A cégvezetőnek ugyanis nincs arra rálátása, hogy az általa megbízott könyvelő az aktuális törvényi előírásoknak megfelelően eleget tesz-e a bevallások benyújtásának. Hivatkozott továbbá a Ket. 1. § (1) és (2) bekezdésében foglalt alapelvek megsértésére is. Előadta továbbá, hogy a nullás bevallás elmulasztása semmilyen hátrányt nem okozott sem az alperesnek, sem másnak. Észrevételezte, hogy az alperes 32 db ugyanolyan határozatot küldött meg a részükre, melyek alapján több tízmilliós bírságösszeget szabott ki a felperesi cég terhére. A tárgyaláson megjelent felperesi képviselő észrevételezte, hogy az alperes határozatában indokolatlanul szabott ki középmértékes szankciót, álláspontja szerint az alperesi hatóságnak sem lehet érdeke, célja az, hogy tönkretegyék anyagilag az ügyfeleiket. Sérelmezte, hogy az alperes nem tartotta be a bírság kiszabása körében sem az arányosság, sem a tisztességes eljárás alapelvét.

Az alperes érdemi ellenkérelmében - a határozatában foglaltak változatlan fenntartása mellett - kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltségben való marasztalását.

A felperes keresete az alábbiak szerint alapos.

A bíróság az alperes határozatát a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján vizsgálta felül, a tényállást a peres felek nyilatkozatai és a becsatolt közigazgatási iratok alapján állapította meg.

Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügy érdemében hozott határozat bírósági felülvizsgálatát. A Legfelsőbb Bíróság 1/2011. (V.9.) KK véleménye értelmében a fél a keresetében anyagi és eljárási jogszabálysértésre is hivatkozhat és arra is, hogy a határozat meghozatalakor az alkalmazott szabályt tévesen értelmezték. A Pp. 339. § értelmében az eljárási jogszabálysértés miatt a határozat hatályon kívül helyezésének csak akkor van helye, ha az eljárási jogszabálysértés a döntés érdemére is kihat.

Az Art. 172. § (1) bekezdés c) pontja szerint a (2) bekezdésben foglalt eltéréssel a magánszemély adózó 200.000 Ft-ig, más adózó 500.000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha bejelentési, adatszolgáltatási, pénzforgalmi számlanyitási kötelezettségét, továbbá bevallási kötelezettségét nem teljesíti.

Az Art. 172. § (21) bekezdése alapján a mulasztási bírság kiszabásánál az adóhatóság mérlegeli az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. A körülmények mérlegelése alapján az adóhatóság a mulasztás súlyához igazodó az adózási érdeksérelemmel arányos bírságot szab ki, vagy a bírság kiszabását mellőzi.