A Győri Ítélőtábla Bf.28/2017/13. számú határozata erőszakos közösülés/szexuális erőszak bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 82. §, 85. §, 211. §, 214. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, 197. §, 459. §] Bírók: Kovács Tamás, Miklós Mária, Takácsné dr. Helyes Klára

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.28/2017/13. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a 2017. május hó 16. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

A szexuális erőszak bűntette miatt vádlott ellen indult büntető ügyben a Győri Törvényszék 2017. évi január hó 26. napján kihirdetett B.199/2016/30. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a minősítés törvényhelyét a Btk.197.§./1/ bekezdésére utalással kiegészíti.

A vádlott által a 2017. január hó 26. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

I n d o k o l á s:

A Győri Törvényszék a B.199/2016/30.szám alatti ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 197.§ /2/ bekezdés /3/ bekezdés b/ pontja és a /4/ bekezdés a/ pontja szerint minősülő szexuális erőszak bűntettében. Ezért 6 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett arról, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A dr. Szűcs Imre sértetti jogi képviselő által előterjesztett polgárjogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében, míg a vádlott felmentésért, védője elsődlegesen ugyancsak felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést módosított formában tartotta fenn. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett - a beszerzett bizonyítékok mérlegelésével - megalapozott tényállást állapított meg. A vádlott bűnösségére - indokolási kötelezettségének is eleget téve- okszerűen vont következtetést. Utalt arra, hogy a védelmi bizonyítási indítványok elutasítása nem vezetett a tényállás megalapozatlanságához, ám azt az iratok tartalma alapján, a Be.352.§ /1/ bekezdés a/ pontja szerint annyiban szükséges helyesbíteni, hogy abból a kk. sértett rosszullétének feltételezett okára vonatkozó rész mellőzendő, mivel feltételezéseket tartalmaz, az pedig megállapítandó, hogy a kk. sértett által elmondottak élményszerűek, személyesen átéltek. A cselekmény minősítését illetően hivatkozott a fellebbviteli főügyészség arra, hogy az a büntető anyagi jogi szabályoknak azzal megfelelő, hogy az a Btk. 197.§ /1/ bekezdésébe ütközik és a /2/ bekezdésre figyelemmel minősül a /4/ bekezdés a/ pontja szerint a 2/ 2016.BJE határozat értelmében. A jogi indokolás továbbá a Btk. 459.§ /1/ bekezdés 27.pontjában írt értelmező rendelkezéssel egészítendő ki.

A kiszabott büntetésekkel kapcsolatosan annak az álláspontjának adott hangot, hogy azok tartamukat illetően nem eléggé szigorúak a középmértékes büntetéskiszabási elvre és a büntetéskiszabási tényezők súlyára és nyomatékára figyelemmel. Mindezek alapján indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a cselekménynek az indítványban foglaltak szerinti minősítését, valamint a fegyházbüntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának felemelését, egyebekben az ítélet helybenhagyását.

A vádlott védője a bírósághoz érkezett beadványában jelezte, hogy védence érdekében szakvéleményt kíván beszerezni arra vonatkozóan, hogy a vádlott elkövette, elkövethette-e a terhére rótt bűncselekményt, a vádlott konfabulál-e, pedofil-e vagy rendelkezik-e bármilyen szexuális devianciával. Megjelölte, hogy a szakvélemény elkészítésére mely szakértőket kívánja felkérni és indítványozta, hogy az ítélőtábla rendelkezzen ezen szakértők bevonásáról, ellenkező esetben okiratként kezelje az általuk készített szakvéleményt. Indítványozta a védő továbbá vádlott gyermekének, 1. tanúnak a tanúkénti kihallgatását is.

A szakértői vizsgálat elvégzésére, új szakértő bevonására és 1. tanú tanúkénti kihallgatására irányuló védelmi bizonyítási indítványokat az ítélőtábla elutasította.

A védelem a fellebbezést írásban is indokolta. Indítványa elsősorban a vádlott bizonyítékok hiányában történő felmentésére, másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és új tanács kijelölése mellett az eljárás megismétlésére, harmadlagosan a büntetés enyhítésére irányult. A védő sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a védelmi indítvány ellenére nem hallgatta ki tanúként 2. tanút, mint egyetlen közvetlen bizonyítékot szolgáltatni tudó tanút. Hiányosnak ítélte a vádlott elmeorvos szakértői vizsgálatát is ugyancsak kifogásolva, hogy az annak kiegészítésére, a szakértő meghallgatására irányuló indítványt az elsőfokú bíróság szintén elutasította. Nem rendelte el a vádlott igazságügyi pszichológus szakértői vizsgálatát, ezzel szemben felhasználta a sértett vonatkozásában készült pszichológus szakértői véleményt, melyet igazolhatóan gyermekpszichológia terén szakvizsgával nem rendelkező szakértő készített. Hivatkozott a védelem arra is, hogy a törvényszék nem ismertette a helyszínről készült videofelvételt, így azt a védelemnek nem állt módjában megismerni. Hiányosnak ítélte a szemle lefolytatását is. Hivatkozott e körben arra is, hogy az ott készült fényképfelvételeket a bíróság nem értékelte, azok segítségével illetve szembesítéssel nem kísérelte meg feloldani a vallomások közti ellentmondásokat. Azon túl, hogy a védelem a sértettet vizsgáló szakértő kompetenciáját is kétségbe vonta, a vizsgálati módszerét is kifogásolta annyiban, hogy nem szerezte be a sértetett korábban már kezelő Daxklober Márta pszichológus anyagát. Ez utóbbival kapcsolatosan sérelmezte, hogy azt a sértett édesanyja csatolta be a bírósági eljárásban, s ugyan ismertetésre került, abból a védelem nem kapott példányt, amely a védelmi jogok sérelmét eredményezte. Ebből is adódóan a védő indítványozta Daxklober Márta pszichológus tanúkénti kihallgatását és a rendelkezésre álló valamennyi dokumentum beszerzését és új gyermekpszichológus kirendelését, aki immár a teljes iratanyag birtokában tudná elvégezni a sértett vizsgálatát. Hosszasan foglalkozott a védő a sértett nyomozási bíró előtti meghallgatásának körülményeivel, az ide vonatkozó rendelkezésekből levezetve elsőként azt a megállapítását, hogy a sértett szüleinek tanúvallomása, amiatt, hogy jelen voltak a nyomozási bíró előtti meghallgatáson- bizonyítékként nem használható fel. Álláspontja szerint az adott helyzetben a hatóságnak gyámot kellett volna kirendelnie a kiskorú sértett érdekében. Kifogásolta a védő a nyomozási bíró eljárását az okból is, hogy nem hozott indokolt végzést az ügyészi indítvány tekintetében. A nyomozási bíró eljárására vonatkozó általános szabályokra utalva a védő annak az álláspontjának is hangot adott, hogy a nyomozási bíró megsértette a Be. 211.§ /3/és /4/ bekezdésében és a 214.§-ában foglalt rendelkezéseket utalva egyben a tanúkihallgatás Be. 82. és 85.§-ában írt általános szabályaira is, amelyek figyelmen kívül hagyása miatt az adott kérdések feltevése elmaradt a nyomozási bíró részéről a tanúkihallgatás megkezdése előtt, így nem lehet tudni, hogy a tanút megillette-e mentességi jog, ahogyan az sem derült ki, hogy várható-e tőle elfogulatlan vallomás. Külön is kitért a védő 3. tanú feljelentésére és annak írásbeli kiegészítésére, valamint bíróság előtt tett vallomására. Ezzel kapcsolatosan utalt arra, hogy a tanú vallomása az eljárás előrehaladtával egyre bővült, különösen miután jelen volt a sértett meghallgatásán, amely nyilvánvalóan kihatással volt az október 6-át követő tanúvallomásában elmondottakra. Sérelmezte a védő azt is, hogy a tanú által rendelkezésére bocsátott SMS leirat eredetét, tartalmát a nyomozóhatóság nem ellenőrizte vissza a tanú telefonján, holott erre lehetősége volt. Ebből adódik, hogy az iratok közt található és az elsőfokú bíróság által értékelt SMS leirat bizonyítékként nem vehető figyelembe. Felrótta a védő a tanúnak azt is, hogy a bírósági meghallgatásig nem tett említést arról, hogy a sértettet Daxkobler Márta pszichológus kezelte, vagy kezeli. Ennek az iratanyaga, - melyből megtudható lett volna a kezelés pontos oka, menete, a pszichológus megállapításai - a sértett vizsgálatakor nem állt rendelkezésre. A törvényszék azzal, hogy ezeket az adatokat nem szerezte be, és a pszichológust nem hallgatta ki tanúként, valamint nem rendelte el a sértettet érintő pszichológus szakértői vélemény kiegészítését álláspontja szerint megsértette a védelmi jogokat. Mindezek alapján a védő indítványozta Daxkobler Márta pszichológus tanúkénti kihallgatását, a sértettről készült, nála lévő feljegyzések, dokumentáció beszerzését, ennek ismeretében kellő ismerettel és kompetenciával bíró szakértő általi újabb szakvélemény beszerzését a sértettre nézve. A védő a bizonyítás hiányosságát mindezek mellett leginkább abban látta, hogy a szakértő minden orvosi adat hiányában csupán a vádlottal történt beszélgetés, exproláció alapján alkotott véleményt vádlott elmeállapotáról, mely szerint nála nem volt feltárható személyiségzavar illetőleg olyan tényező, amely a cselekményre sarkallta volna. Ezért az elsőfokú bíróságnak különös gonddal kellett volna vizsgálnia a cselekmény motívumát. Hosszasan elemezte a védő a gyermekkorú sértett szüleinek a sértettel történt SMS váltásokat követő magatartását levonva abból azt a következtetést, hogy úgy tűnik maguk sem hittek saját gyermeküknek. A védő a fellebbezésben ugyancsak megismételte a már az elsőfokú eljárásban is előterjesztett, kk. 2. tanú tanúmeghallgatására tett indítványát kifogásolva, hogy az elsőfokú bíróság ezen indítvány elutasításával megfosztotta a vádlottat a védelemhez való jogának gyakorlásában. Utalt a védő e körben arra is, hogy kk.2. tanú vallomása és a sértettel történő szembesítése eredményeként feloldhatók lettek volna a sértett elmondásában észlelhető ellentmondások. A történtek tisztázását segítette volna a vádlott rövidnadrágjának lefoglalása is, hisz az alapján egyértelmű megállapítás lett volna tehető abban a kérdésben, hogy a sértett láthatta-e az abból kilógó nemi szervét. Indítványt tett a védő emellett egy alaposabb helyszíni szemle vagy helyszíni tárgyalás tartására is tekintettel arra, hogy a sértett és a vádlott ellentmondásosan nyilatkozott a vádlott ágyon elfoglalt testhelyzetére nézve. Az ítélet fentiek szerinti megalapozatlansága miatti érvelés mellett a védő hatályon kívül helyezést eredményező eljárási hibát látott abban, hogy álláspontja szerint a törvényszék megsértette a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályokat, az eljárás alatt nem biztosította az eljárás résztvevőinek, hogy törvényes jogaikat gyakorolhassák, illetve korlátozta ebben az érintetteket. Újabb hatályon kívül helyezést szükségessé tevő eljárási hibaként rótta fel a védő az elsőfokú bíróságnak az egyoldalú bizonyítékértékelést, azt, hogy indokolási kötelezettségének nem tett eleget, elmulasztotta az ellentétes irányú bizonyítékok okszerű és kellően megindokolt értékelését, mérlegelését, illetve nem adott számot minderről. Kifogásolta a védő azt is, hogy a törvényszék ítéletének azon megállapítása, hogy a vádlott ellen korábban is folyt nyomozás hasonló jellegű bűncselekmény miatt, melyet bizonyítottság hiányában megszüntettek, szintén erősíti az elkövetés tényét. A beadványhoz a védő csatolta az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal publikus adatbázisából a Kovács József szakértőre vonatkozóan beszerzett adatlapot valamint ugyancsak a szakértőre vonatkozó igazságügyi szakértői névjegyzéket.