A Debreceni Ítélőtábla Bf.306/2018/16. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 79. §, 164. §, (1) bek., (3) bek., (8) bek. 1., 2017. évi XC. törvény (Be.) 584. §, 590. §, (1) bek., 591. §, (1) bek., 599. §, (1) bek., 605. §, (1) bek., 606. §, (1) bek., 613. §, (1) bek., 868. §, (1) bek.] Bírók: Diószegi Attila, Elek Margit, Szabó József

Debreceni Ítélőtábla

Bf.III.306/2018/16.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2018. évi november hó 13. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indított büntető ügyben az Egri Törvényszék 2018. évi február hó 27. napján kihirdetett 11.B.25/2017/14. számú ítéletét megváltoztatja annyiban, hogy a felfüggesztés próbaidejének tartamát 5 (öt) évre felemeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A fellebbezési eljárásban 23 000 (huszonháromezer) forint, a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s

Az Egri Törvényszék a 2018. február 27. napján kelt 11.B.25/2017/14. számú ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. § (1) és (8) bekezdés I. fordulata] miatt 2 év börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtása esetére a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról, valamint a bűnügyi költségről.

Az ítélet ellen az ügyész a kiszabott szabadságvesztés súlyosítása, közügyektől eltiltás alkalmazása és a végrehajtás próbaidőre történő felfüggesztésének a mellőzése végett jelentett be fellebbezést.

A vádlott az ügyészi jogorvoslat miatt élt fellebbezéssel, "mert nem akar börtönbe kerülni", míg a védője téves jogi minősítés és a büntetés enyhítése érdekében élt a jogorvoslati jogával.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta megalapozottnak, fenntartva az ügyész büntetés súlyosítását célzó jogorvoslatát. Szükségesnek tartotta a jogi indokolás kiegészítését a vádlotti tudattartalom vonatkozásában, és a bűnösségi körülmények helyesbítését.

A védő a másodfokú eljárásban elsődlegesen a cselekmény jogi minősítését súlyos testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bekezdés, (3) bekezdés] indítványozta megállapítani, és ennek megfelelően a büntetést lényegesen enyhíteni kérte. E körben utalt a vádlott - álláspontja szerinti - ténybeli beismerő vallomására és a sértetti közrehatásra. Amennyiben az ítélőtábla nem osztaná ezt a jogi álláspontot, úgy az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A büntetőeljárásról szóló 2018. július 1. napjától hatályos 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 868. §-ának (1) bekezdésében írt átmeneti rendelkezés szerint e törvényt a hatálybalépéskor folyamatban lévő büntetőeljárásokban is alkalmazni kell.

A kétirányú fellebbezésekre figyelemmel a másodfokú bíróság a törvényszék ítéletét a Be. 590. §-ának (1) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt nyilvános ülésen bírálta felül, alkalmazva a Be. 599. §-ának (1) bekezdését. A felülbírálat terjedelme főszabály szerint teljes körű, a Be. 590. §-ának (1) bekezdése alapján a korlátozott felülbírálat új szabályai nem alkalmazhatók a jelen ügyben, hiszen a fellebbezések bejelentésére abban az időpontban került sor, amikor ezek a tételes jogi normák még nem léteztek (Be. 583; 584. §).

Az ítélőtábla tehát a teljes körű felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást az eljárási szabályokat betartva folytatta le. Beszerezte a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat. A tényállást - melyet nem ért támadás - a vádlott részbeni beismerő vallomására - az ezt alátámasztó tanúk nyilatkozatára, és az igazságügyi orvosszakértő véleményére alapította a tárgyaláson ismertetett egyéb bizonyítékok mellett. A feltárt bizonyítékokat egyenként és összességében megvizsgálta, értékelte. Indokolási kötelezettségét teljesítette.

A tényállás mindenben megalapozott, így a Be. 591. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban irányadó.

Az előéleti adatokban csupán annyi kiegészítés szükséges, hogy az embercsempészés bűntettének elkövetési ideje 2013. február 28. napja volt.