Az Egri Törvényszék B.25/2017/14. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 338. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 10. §, 36. §, 37. §, 38. §, 79. §, 80. §, 85. §, 164. §]

öééEgri Törvényszék

11.B.25/2017/14. szám

Az Egri Törvényszék Egerben a 2018. január 18. és február 27. napján megtartott nyilvános, folytatólagos tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A vádlott aki születési hely idő

anyja neve: anyja neve

tartózkodási helye: lakcím

személyi igazolvány száma: szig.szám

magyar állampolgár

bűnös: a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettének kísérletében.

Ezért őt a bíróság 2 (kettő) év szabadságvesztésre ítéli.

A szabadságvesztés végrehajtását 3 (három) év próbaidőre felfüggeszti.

A szabadságvesztés esetleges végrehajtása esetén annak végrehajtási fokozatát börtönben állapítja meg, azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Köteles a vádlott az eljárás során eddig felmerült 293.000,- (kettőszázkilencvenháromezer) forint bűnügyi költséget az államnak megfizetni.

I n d o k o l á s

A Heves Megyei Főügyészség B.1075/2016/8. számú vádiratában a vádlottal szemben a Btk. 164.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vádat.

A vádlott nős családi állapotú, feleségétől különváltan él. (személynév) a cselekmény idejében élettársi kapcsolatban élt, két, volt élettársával közös kiskorú gyermeke van, akiknek az eltartásáról gondoskodik. Az általános iskola nyolc osztályát végzett vádlott hentes szakképzettséget szerzett. Jelenleg árufuvarozóként dolgozik, a nevű cégnél, ahol heti nettó 30 ezer forint jövedelemre tesz szert. Vagyontalan. Büntetett előéletű.

 A Mosonmagyaróvári Járásbíróság B.338/2013/3. számú, 2013. november 5. napján jogerős ítéletével embercsempészés bűntette miatt 1 év - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.

 Az Egri Járásbíróság 15.B.619/2013/57. számú, illetve az Egri Törvényszék mint másodfokú bíróság Bf.11/2016/4. számú, 2016. szeptember 16. napján jogerős ítéletével a 2012. november 19-én elkövetett bűnpártolás vétsége miatt 100 ezer forint pénzbüntetésre ítélte.

A vádlott a (településnév és utcanév) szám alatti, tanú 2-től bérelt ingatlanban élt családjával, élettársával és két kiskorú gyermekükkel. 2015. december 28-án a délutáni órákban a vádlott barátaival, illetve ismerőseivel, sértettel, tanú 2-vel, tanú 1-el és tanú 3-al a településnév, a kocsmában szórakoztak, majd abban egyeztek meg, hogy onnan a vádlott bérelt lakására mennek, hogy ott folytassák a beszélgetést, iszogatást.

Amikor valamennyien megérkeztek a vádlott lakására, ott a konyhában foglaltak helyet, beszélgettek és iszogattak. Eközben a vádlott élettársa a konyhából nyíló szobában tartózkodott két kiskorú gyermekükkel.

Az elfogyasztott szeszesital hatására sértett, tanú 1 és tanú 3 erősen ittas állapotba kerültek, a vádlott kevesebb mennyiségű alkohol tartalmú italt fogyasztott, míg tanú 2 egyáltalán nem ivott szeszesitalt. 21 óra körüli időben sértett felállt a székéről és ittas állapota miatt, véletlenül nekiesett tanú 1-nek, aki ettől a földre esett. A vádlott azt hitte, hogy sértett szándékosan ütötte meg tanú 1-et ezért a vendégeit kiabálva távozásra szólította fel, közben kifelé taszigálta őket. A bejárati ajtóhoz érve a vádlott sértettet jobb bokáján legalább közepes erővel megrúgta, amitől sértett elesett. Ekkor a vádlott a feltápászkodni akaró, négykézláb álló sértettet kétszer fejen rúgta, melyből egy rúgás legalább közepes erejű volt, valamint egy ízben mellkasán is megrúgta. Mialatt a vádlott sértettet rugdosta, tanú 3 és tanú 2 is rászóltak, hogy ne bántsa a vérzékenységben szenvedő sértettet, akinek ezen betegségéről a vádlott is tudomással bírt. A vádlott reakciója a figyelmeztetésre az volt: "nem érdekel, dögöljön meg". Tanú 3 ekkor megfogta a vádlottat és a bejárati ajtón belökte. Sértetthez mentőt a kiérkező rendőrök hívtak.

Sértett a bal arcüreg-csont arcüregi vérömlennyel és elmozdulással (lépcsőképződéssel) járó többszörös darabos törését, az orrcsont elmozdulással járó törését, a bal oldali járomív elmozdulás nélküli törését, a jobb szárkapocscsont testtávoli harmadának többszörös törésével járó jobb külboka törését, baloldali arcfél zúzódását (a bal arcfél festékes anyajegyéből származó kisebb vérzést, a szájnyálkahártya baloldalának felületes sebzését és a felsőajak kisfokú duzzanatát) szenvedte el.

A jobb szárkapocscsont törésével járó jobb külboka törés és a baloldali arccsont-törés egyenkénti büntetőjogi gyógytartama 8 napon túli. Míg az arcon kialakult zúzódások és kiskiterjedésű hámsérülések önmagukban egyenként 8 napon belül gyógyuló sérülések.

Figyelemmel a támadott testtájékra, a kialakult sérülések jellegére, valamint sértett fokozott vérzékenységgel járó betegségére (súlyos fokú 3-as típusú von Willebrand betegség) a sérülések következtében súlyos vérzéssel járó életveszélyes állapot kialakulásának közvetett lehetősége is fennállt, mely miatt sértett a sérülés utáni napon szakorvosi kezelés során speciális véralvadási faktor pótlásban részesült.

A sérülések következtében súlyos egészségromlás, vagy maradandó fogyatékosság nem alakult ki.

A bíróság a fenti tényállást részben tanú 2, sértett, tanú 3 tanúk vallomására, az igazságügyi orvos-szakértői véleményekre, helyszíni szemle jegyzőkönyvére, a helyszínen készített fényképfelvételekre, a rendőri jelentésekre, valamint az ügyben keletkezett egyéb okirati bizonyítékokra alapítva állapította meg.

A vádlott a terhére rótt bűncselekményben nem ismerte el bűnösségét. Míg a nyomozás során azt állította, hogy két ízben addig a tárgyaláson azt, miszerint egy ízben ütötte meg ököllel sértettet. Tettét pedig jogos önvédelemként írta le, mondván a sértett volt, aki először ütött, ő pedig csak akkor ütötte meg a sértettet, amikor a sértett élettársa ellen lépett fel támadóan.

Az eljárás során kihallgatott tanúk ellentmondásosan nyilatkoztak az ügy lényeges pontjai tekintetében, ami egyrészt - tanú 2 és tanúk kivételével - ittasságukra, másrészt arra vezethető vissza, hogy az események igen rövid időn belül zajlottak le, így a tanúk kevéssé tudták jól megfigyelni és megjegyezni a történteket. Ezen túlmenően tanú és tanú 1 tanúk igyekeztek a vádlottra kedvező tartalmú vallomást tenni. Előbbinél ennek oka hozzátartozói kapcsolatukra, utóbbinál baráti viszonyukra vezethető vissza. Mindezekre figyelemmel a bíróság az eljárás szereplőinek vallomásából csak azt látta elfogadhatónak, amit más bizonyíték is alátámasztott.

A vádlott a tanúknak de önmagának is ellentmondó tartalmú vallomást tett az eljárás különböző szakaszaiban az ügy lényeges pontjait érintően. Míg a nyomozás során arra ki sem tért, a tárgyaláson már azt állította, hogy ő csak tanú 3 unszolásának engedve, e tanútól való függőségi helyzete okán egyezett bele abba, hogy nála szórakozzon a társaság. Aznap ő és gyerekei betegen feküdtek, ezért nem hiányzott neki a társaság, de a házat tanú 3-tól bérelte és akkoriban ő adott neki munkát is, ezért többszöri telefonhívást követően nem tudott ellenállni tanú 3 kérésének. A nyomozás során meg sem említette, de a tárgyaláson már kitért arra is, miszerint ő is együtt szórakozott a többiekkel a kocsmában. E momentum tükrében minden alapot nélkülöz az a vádlotti állítás, miszerint ő betegen feküdt otthon és csak kényszerből látta vendégül ismerőseit, annál is inkább, mivel a tanúk egybehangzóan állították, miszerint a kocsmában közösen állapodtak meg abban, hogy a vádlottnál folytatják az iszogatást. A sértett tanú ezzel kapcsolatban azt adta elő, miszerint először tanú 3-nál iszogattak, innen mentek át a nevű kocsmába. A kocsmában abban egyeztek meg, hogy a vádlottéknál folytatják az ivást. A kocsmából ő harmadmagával, a vádlottal és tanú 1-el először hozzá mentek, majd onnan érkeztek a vádlotthoz. Ezt az előadását a vádlott sem vitatta.