A Fővárosi Ítélőtábla Bf.101/2007/11. számú határozata vesztegetés bűntette (HIVATALI vesztegetés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 83. §, 104. §, 131. §, 225. §, 253. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 85. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Halász Irén, Magócsi István, Zólyominé dr. Törő Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla

5.Bf.101/2007/11.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2007. év november hó 9. napján tartott fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A hivatali vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Bíróság 19.B.864/2005/6. számú ítéletét a büntetést kiszabó részében az alábbiak szerint változtatja meg.

A vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát 1 (egy) évre, a felfüggesztés próbaidejét 2 (kettő) évre enyhíti.

A vádlottat előzetes mentesítésben részesíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott neve helyesen:...

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Fővárosi Bíróság a 2007. január 31. napján kelt 19.B.864/2005/6. számú ítéletével a rendőr őrnagy vádlottat hivatali vesztegetés bűntette és hivatali visszaélés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 1 év 10 hónap börtönre és lefokozásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette.

Az ítélet ellen a vádlott az ok megjelölése nélkül, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.282/2007. számú indítványában, és képviselője a tárgyaláson az első fokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.

A vádlott és védője a tárgyaláson a fellebbezésüket fenntartották.

Az ítélőtábla az első fokú bíróság fellebbezésekkel megtámadott ítéletét a Be.348.§.(1) bekezdése alapján, az azt megelőző bírósági eljárással együtt, teljes terjedelmében felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy az első fokú bíróság megsértette a Be.85.§.(2) bekezdését, amikor a tárgyaláson a tanúk figyelmeztetését nem szó szerint vette jegyzőkönyvbe.

Ezt az ítélőtábla a tárgyalás előkészítése során észlelte, és felhívta az első fokú bíróságot annak megállapítására, hogy a figyelmeztetések megfelelően megtörténtek-e, szükség esetén a tárgyalási jegyzőkönyv kijavítására, a vonatkozó tárgyalási jegyzetek becsatolására.

Az első fokú bíróság a 2007. június 19. napján kelt és 2007. augusztus 23. napján jogerőre emelkedett 19.B.864/2005/11. végzésével a tárgyalási jegyzőkönyvet kijavította, tárgyalási jegyzeteinek vonatkozó részét becsatolta. Ezzel az eljárási szabálysértést orvosolta.

A tárgyalásra felkészülés során az ítélőtábla észlelte azt is, hogy a vádlott figyelmeztetés sem felelt meg a Be.117.(2) bekezdésében foglaltaknak.

Ezért az ítélőtábla az ügyben tárgyalást tűzött ki, melyen a megfelelő, szó szerinti figyelmeztetést követően a vádlott a korábbi vallomásával egyezően nyilatkozott.

A személyi körülményeivel kapcsolatban elmondta, hogy 2007. május 30. napjával leszerelt a rendőrségtől, és hogy a feleségével válófélben vannak. A szolgálati lakásból el kell költöznie. Családi segítséggel és kölcsön felvételével új lakást vásárolt.

A védő a tárgyaláson bizonyítási indítványt terjesztett elő, kérte tanú 2. és tanú 1. meghallgatását.

Az ítélőtábla a bizonyítási indítványt elutasította.

A védő a perbeszédében arra hivatkozott, hogy az első fokú bíróság ítélete megalapozatlan, a megállapított tényállás hiányos, a bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, indokolási kötelezettségének sem tett eleget.

Álláspontja szerint az első fokú bíróság csak a vádat alátámasztó tanúkat hallgatta meg, akik közül tanú 3. és tanú 4. elfogulatlannak semmiképpen sem tekinthetők, tanú 5. és tanú 6. pedig csak közvetett, tanú 3-tól származó információkkal rendelkeztek.

Kifogásolta, hogy elmaradt tanú 2. meghallgatása, akinek a vallomása azt igazolhatta volna, hogy a betörés bejelentése az ügyeleten megtörtént, és megerősíthette volna azt a vádlotti védekezést is, hogy a helyszíni szemle jegyzőkönyvben a házszámot illetően pusztán elírás történt.

A vádlott senkit sem utasított arra, hogy ez a helytelen házszám maradjon a hivatalos iratokban, ellenkezőleg, arra kérte az előadót, hogy az iratokban a helyes házszámot tüntesse fel. Nem utasította tanú 3-t arra sem, hogy a nyomozást érdemi nyomozati cselekmény nélkül fejezze be, és nem cserélte ki a kárlistát sem.

Mindezek alapján - álláspontja szerint - az 1. vádpont esetében nem állapítható meg, hogy a vádlott visszaélt volna a hivatali helyzetével.

A 2. vádpont vonatkozásában pedig kizárólag csak egy elfogult tanú tett rá terhelő vallomást. E vádpont tekintetében a vádlott felmentését indítványozta bizonyítékok hiányában.

Arra az esetre, ha a bíróság az 1. vádpontnál mégis megállapíthatónak találná a vádlott felelősségét, az első fokú bíróság által kiszabott büntetés lényeges enyhítését kérte, pénzbüntetés kiszabását is elegendőnek tartotta.

A vádlott az utolsó szó jogán tett felszólalásában a cselekményeket illetően továbbra is állította, hogy ő nem kérte tanú 3-t arra, hogy soron kívül fejezze be az ügyet, és nem ajánlott fel neki 20.000 Ft-ot sem. A feljelentésben rongálási kárként szerepelt 20.000 Ft-os összeg, esetleg ezt hallhatta tanú 4. Megjegyezte, hogy tanú 3. és felesége azóta már két vezetőt is feljelentettek. Szeretne elhelyezkedni, ezért a felelőssége megállapítása esetére az előzetes mentesítésben részesítését kérte.

A vádlott és védője által bejelentett fellebbezések csak a büntetés enyhítését célzó részükben alaposak.