A Pécsi Ítélőtábla Pf.20074/2018/7. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 141. §, 182. §, 239. §, 253. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 129. §, 244. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §, 2:51. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Kovács János, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.074/2018/7. szám

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Traj Patrícia ügyvéd (fél címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Bányai Dávid jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Hadnagy Emese ügyvéd (fél címe) által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) beavatkozott - a Pécsi Törvényszék 2018. március 5-én kelt 4.P.21.120/2016/56. számú ítélete ellen a felperes által 60. sorszám alatt előterjesztett és 3. sorszám alatt pontosított fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 21.500 (huszonegyezer-ötszáz) forint, a beavatkozónak 15.000 (tizenötezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes házastársa, néhai M I súlyos légzési elégtelenségben (COPD), tüdőfibriózisban, tüdőtágulatban, pitvarfibrillációban, magas vérnyomás megbetegedésben, valamint 2013. évben felfedezett és besugárzással kezelt nyelvrákban szenvedett, amely nyaki és melléküregi áttéteket is adott. Ez utóbb betegsége miatt az alperes intézményében sugárkezelésben részesült, nála az állkapocs besugárzás következtében csontvelőgyulladás, valamint osteoradionecrosis (radioaktív sugárzás miatti csontelhalás) alakult ki.

M I nyelvgyöki tumora a középvonalat átlépő, invazív, szövettanilag rossz kategóriába tartozó, kettő metasztázist adó, a protokoll szerint nem operálható daganatnak minősült. Esetleges sebészi kezelése, amely a teljes nyelv- és gége kiirtást jelentette volna, ugyancsak kötelezően kemoterápiát és sugárterápiát vont volna maga után.

M I állkapcsa 2015. november 12-én megroppant, az alperes fogászati és szájsebészeti klinikáján másnap megvizsgálták, az állkapocs törését megállapították. Részére fájdalomcsillapítót rendeltek és november 17-ére műtétre előjegyezték.

Az állkapcson végzett szájsebészeti műtét érzéstelenítési módszerként az altatást tette indokolttá, ezért a beteg otthoni oxigén terápiával kezelt, krónikus légzési elégtelenségére is figyelemmel, körültekintő műtét előtti altatóorvosi vizsgálat történt. Az alperesi intézmény elhatározta a beteg műtét utáni időszakban intenzív osztályon történő ápolását is. M I a műtétet és az altatást gépi lélegeztetés mellett jó oxigenizációval, kompenzált keringéssel viselte, a műtétet követően a krónikus alapbetegségének megfelelő elégtelen szinten spontán légzése visszatért.

Az alperes intézményében nem követtek el hibát azzal , hogy az állkapocscsont törését az azt követő 5. munkanapon műtötték meg, mind a nyelvrák kezelése, mind a kialakult osteoredionekrózis kezelése és az állkapocscsont törés műtéti megoldása során a szakma szabályainak megfelelően jártak el.

Az intenzív osztályon a beteg ápolása az állapotának megfelelő, gondos és szakszerű volt. Ennek során nála zavartság alakult ki, légzési paraméterei romlottak, a zavartság okozta megemelkedett oxigénigényt gyógyszeres nyugtatással csökkentették, a légzési paraméterei maszkos oxigénkezeléssel átmenetileg javultak.

Az intenzív osztályon az alperes a súlyos COPD-s beteg kezelése során törekedett a műtét utáni időszak lehetőség szerint gépi lélegeztetés nélküli áthidalására, illetve a gépi lélegeztetés megkezdésének a legvégsőkig történő mellőzésére. Amikor a beteg átmenetileg javult légzése 2015. november 19-én hajnalban teljesen felborult, azonnal megkezdték a légútbiztosítást és a gépi lélegeztetést, ennek ellenére a keringése összeomlott és hirtelen szívmegállás következtében elhunyt.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43.§ a) pont és a Ptk. 2:51.§ a) pont alapján az alperes megsértette az élethez, testi épséghez és egészséghez, illetve a teljes családban éléshez fűződő személyiségi jogát, ami miatt kérte kötelezni őt a Ptk.2:52.§-a alapján 500.000 forint sérelemdíj és 357.165 forint temetési költséggel felmerült vagyoni kártérítés megfizetésére. A követelt összeg után 2015. november 19-étől igényelt késedelmi kamatot.

A felperes álláspontja szerint az alperes néhai M I nyelvgyöki tumoros kezelése során a sugárterápia alkalmazásával, az állkapocscsont törés miatti műtét késedelmes elvégzésével, a műtét utáni intenzív terápiás osztályon folytatott kezelése során pedig a lélegeztetőgép alkalmazásának mellőzésével, illetve késedelmes használatával nem az elvárható módon járt el, és házastársa halála az alperes fenti felróható kötelezettségszegésével okozati összefüggésben következett be, ami miatt a kártérítési felelőssége fennáll.

Az alperes és a beavatkozó ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 244.§-a alapján a felperes által érvényesített igényekre a Ptk. szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre, valamint a személyiségi jogok megsértésének szankcióira vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni. Álláspontja szerint a felperes által kifogásolt magatartásával az alperes a Ptk. 2:43.§ a) pontja szerinti, a felperesnek az élethez, a testi épséghez és az egészséghez fűződő személyiségi jogát nem sérthette meg, azonban sérülhetett a Ptk. 2:43.§ b) pontja szerinti magánélethez, azon belül a teljes családban éléshez fűződő személyiségi joga, ezért a keresetet érdemben vizsgálta.

Rámutatott arra, hogy a felperes néhai hozzátartozója és az alperes közötti egészségügyi szolgáltatási jogviszonyban azt kellett vizsgálni, hogy az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben merült-e fel kár, ennek bizonyítása esetén az alperes magatartása az elvárható gondosság követelményének az irányadó szakmai és etikai szabályoknak megfelelő-e, azaz a kifejtett magatartása felróható-e. Az nem volt vitás, hogy a felperesi hozzátartozó halála az alperes intézményében végzett állkapocs egyesítő műtétet követő intenzív osztályos kezelés során következett be, azonban az alperes az Eütv.77.§ (3) bekezdése alapján bizonyíthatta, hogy a kezelés során az orvosai az elvárható gondossággal, a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával jártak el. Ezt az elsőfokú bíróság a felperes hozzátartozója alperesi intézményben végzett gyógykezelésének minden szakasza vonatkozásában széleskörű bizonyítást lefolytatva vizsgálta. Dr. G L fogszakorvos, szájsebész szakorvos, igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján azt állapította meg, hogy az alperes szájsebészetén a beteget a nyelvgyöki rák diagnosztizálását követően a szakmai szabályoknak, protokollnak, szakirodalomnak megfelelően kezelték, mert a nála kialakult, előrehaladott tumor nem volt műthető, az egyértelműen előírt beavatkozás az alperes által választott kemoterápia és radioterápia volt.