A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27027/2017/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 215. §, 330. §, 2006. évi XCVII. törvény (Ekt.) 20. §] Bíró: Serestyén Katalin

Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

5.K.27.027/2017/3. szám

A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság felperes neve felperesnek - alperes neve alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében megismételt eljárásban meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000,- (tízezer) forint perköltséget, valamint 50 000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 30.000 (harmincezer) forint eljárási illetéket az Államnak az erre irányuló felhívásra térítsen meg.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A bíróság a felperes keresetlevele, az alperes nyilatkozata, a Kúria Kfv.VI.37.651/2016/7. számú végzése, a becsatolt iratok, valamint a per egyéb adatai alapján a következő tényállást állapította meg:

A felperes 2013. augusztus 1. és 2. napján a webdoki.hu internetes portálon az alábbi bejegyzéseket tette közzé:

"Az emberiség történelmében a homo- és biszexualitás elfogadása általános volt. A vallási őrültek kirekesztő hozzáállása egyszerűen szánalmas. A kereszténységet ki kell irtani."

"De azért csak becsúsztak neki a buzik is(J) Huncut a kaporszakállú öreg Úristen, még senki nem látta, hogy pénisze lenne, Máriát is ki kellett neki cselezni, és abnormális módon tudta csak megtermékenyíteni. Egyébként az angyalokat is az Úr teremtette, azokat is vizelési lehetőség nélkül. Számomra elég nagy problémát jelent általában véve is, hogy az Isten képére teremtett embernek minek ez az egész gusztustalan bélcsatorna ügylet, egyebek között: Megnézném az Úr bilijét."

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Orvosi Kamara Etikai bizottsága E-13/1/2014-28. számú határozatával a felperest megrovás etikai büntetésben részesítette, mivel Település 1 Község Önkormányzata Képviselő-testületének tagjai mint panaszosok etikai eljárást kezdeményeztek a felperes ellen, aki Település 1 község háziorvosa volt. A panaszosok figyelmét felhívták a felperes által a webdoki.hu internetes portálon tett bejegyzéseire, és sérelmezték, hogy a felperes egyrészt a kereszténység kiirtásának adott hangot, másrészt a vallással kapcsolatos további bejegyzéseivel a keresztény emberek számára sértő megjegyzéseket tett. Az elsőfokú etikai bizottság megállapította, hogy a felperes ezáltal a MOK Etikai Kódex II.1.3. pont (1) és (3) bekezdésében az orvosi hivatás általános etikai követelményeként megfogalmazott szabályokat sértette meg. Az elsőfokú etikai bizottság a határozatában kifejtett indokok alapján alaptalannak találta a felperesnek azon állítását, hogy a MOK és annak szervei nem rendelkeznek jogalanyisággal, nem jogi személyek, így az ügyében való eljárásuk nem jogszerű.

A felperes fellebbezése folytán eljáró MOK Országos Etikai Bizottsága az E/20-16/2015. számú határozatával a felperes fellebbezését elutasította, és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása szerint az elsőfokú etikai bizottság helyesen állapította meg, hogy a panasz tárgyát képező blogbejegyzések megtételével a felperes etikai vétséget követett el. A kiszabott etikai büntetést a másodfokú etikai bizottság az etikai vétség súlyával arányban állónak találta. A határozat indokolása szerint a másodfokú eljárás tárgya az elsőfokú etikai eljárás és döntés felülvizsgálata, a kamarai etikai szervek és az Etikai Kódex - mint az etikai eljárásokban alkalmazásra kerülő anyagi norma - a törvény rendelkezései alapján jöttek létre, kerültek megalkotásra és alkalmazásra.

A felperes a törvényes határidőn belül keresetet indított az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt. Keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Ismételten hivatkozott arra, hogy sem a MOK, sem annak területi szervei az eljárás megindításakor nem rendelkeztek jogalanyisággal, nem voltak jogképes jogi személyek, létesítő okirat és bírósági bejegyzés nélkül, így nem voltak jogosultak az ügyben eljárni és határozatot hozni. Álláspontja szerint a MOK Etikai Bizottságának nincs hatósági jogköre, így nem jogosult a Ket. szerinti közokiratnak minősülő határozatot hozni, ezért a határozat csak magánokiratnak minősülhet, és mint ilyen, harmadik személy terhére nem állapíthat meg kötelezettséget. Hivatkozott a különböző nyomozati szervek általa becsatolt határozataira, melyek szerint a MOK Etikai Bizottsága nem hatóság, és közokiratnak minősülő határozatot sem hozhat. Hangsúlyozta, hogy a Ket. 106.§ (4) bekezdése alapján a MOK Etikai Bizottsága nem volt jogosult a fellebbezés elbírálására, az a Fővárosi vagy Megyei Kormányhivatal hatáskörébe tartozott. Álláspontja szerint, mivel a köztestületek által kiadott Etikai Kódex az Alaptörvény rendelkezései szerint nem jogszabály, így általánosan kötelező, az adott szakma gyakorlásával összefüggő magatartási szabályt nem állapíthat meg, kényszer nem alkalmazható az állampolgárokkal szemben köztestületi eljárásban. Véleménye szerint az Ekt. a köztestületeket kizárólag a szakma gyakorlásával kapcsolatos etikai szabályzat megalkotására hatalmazza fel, az egészségügyi tevékenységgel össze nem függő magatartásra az Etikai Kódex nem alkalmazható, mivel a privát életre vonatkozó általános magatartási normákat a köztestületek nem alkothatnak. Hivatkozott arra, hogy a jelen eljárás tárgya vallásfilozófiai vita során keletkezett, munkaidőn kívül, nem a szakma gyakorlásával összefüggésben, valamint hogy az Alaptörvényben biztosított véleménynyilvánítási jogát az Etikai Kódex nem korlátozhatja.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte, fenntartva a jogerős határozatba foglalt jogi indokolását. Csupán utalt az elsőfokú határozat indokolásának 4-6. oldalaira, ahol az elsőfokú etikai bizottság kifejtette, hogy a MOK és annak területi szervei az Ekt. alapján jöttek létre, és a törvény alapján rendelkeznek jogi személyiséggel, ezért a jogi személyiség elnyeréséhez nincs szükség bírósági nyilvántartásba vételre. Hivatkozott az Ekt. 1.§ (1) bekezdés, 2.§ b) és c) pontjaiban foglaltakra, melyek a köztestületként működő szakmai kamarák hatáskörébe utalja az Alapszabály és az Etikai Kódex megalkotását, és az etikai eljárás lefolytatását. Álláspontja szerint a szakmai kamarák Ekt. alapján létrehozott etikai bizottságai nem hatósági jogkörben eljárva hozzák meg határozataikat, hanem az Ekt-ban biztosított feladat- és hatáskörükben eljárva. A szakmai kamaráknak az Ekt. 19/B.§-a meghatározott ügyekben közigazgatási hatósági jogkört biztosít, az etikai eljárás azonban nem tartozik ezek közé. Hivatkozott arra, hogy a köztestület a Ptk. 65.§ (1) bekezdése szerint közfeladatot lát el.

Előadta, hogy az Ekt. VI. fejezete a felelősségi szabályok körében szabályozza, hogy a szakmai kamara etikai vétség gyanúja esetén etikai eljárást folytat le. A 20.§ a) és b) pontja határozza meg, hogy az Ekt. alkalmazásában mi minősül etikai vétségnek. Hangsúlyozta, hogy az Ekt. 23.§ (5) bekezdése alapján az etikai eljárásra a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, az eljárási szabályok alkalmazásával azonban az etikai bizottság még nem minősül hatóságnak, eljárása nem hatósági eljárás. Véleménye szerint emiatt a Ket. 106.§ (4) bekezdése nem alkalmazható, az elsőfokú etikai határozat elleni fellebbezést az Ekt. 23.§ (2) bekezdése alapján a szakmai kamara Országos Etikai Bizottsága bírálja el.