31986L0378[1]

A Tanács irányelve (1986. július 24.) a férfiak és a nők közti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatásiszociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1986. július 24.)

a férfiak és a nők közti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatásiszociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról

(86/378/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. és 235. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

mivel a Szerződés rendelkezik arról, hogy minden tagállam biztosítsa annak az elvnek az alkalmazását, amely szerint a férfiaknak és anőknek egyenlő munkáért egyenlő díjazásban kell részesülniük; mivel a "díjazást" úgy kell értelmezni, hogy az a rendes alap- vagyminimálbér, illetve illetmény és minden egyéb olyan ellátás, amelyet amunkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagytermészetben a munkaviszonyára tekintettel kap;

mivel az egyenlő díjazás elve közvetlenül azokra az esetekre vonatkozik, amikor a hátrányos megkülönböztetés csak az egyenlő bánásmód és az egyenlő díjazás szempontjai alapján állapítható meg, azonban vannak olyan esetek is, amikor ezen elv végrehajtása szükségessé teszi az elv hatályát pontosabban kifejező további intézkedések meghozatalát;

mivel a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdése ( 4 ) elrendeli, hogy az egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság terén történő fokozatos megvalósítása céljából a Tanács a Bizottság javaslata alapján eljárva ezen elv tartalmát, hatályát és alkalmazási módjait meghatározó rendelkezéseket fogadjon el; mivel e célból a Tanács 1978. december19-én elfogadta a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság terén történő fokozatos végrehajtásáról szóló 79/7/EGK irányelvet ( 5 );

mivel a 79/7/EGK irányelv 3. cikkének (3) bekezdése elrendeli, hogy az egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatási rendszerekben történő megvalósítása céljából a Tanács a Bizottság javaslata alapján eljárva rendelkezéseket fogadjon el, meghatározva ennek az elvnek a tartalmát, hatályátés alkalmazási módjait;

mivel az egyenlő bánásmód elvét az olyan foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben kell megvalósítani, amelyek a 79/7/EGK irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében említett kockázatok ellen biztosítanak védelmet, és az olyanokban is, amelyek bármilyen más, a Szerződés értelmében vett pénzbeli vagy természetbeni ellenszolgáltatást biztosítanak a munkavállalóknak;

mivel az egyenlő bánásmód elvének megvalósítása nem sérti a nők anyasági védelméhez kapcsolódó rendelkezéseket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv célja, hogy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben megvalósítsa a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvét - a továbbiakban "egyenlő bánásmód elve".

2. cikk

(1) A "foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek" olyan, a 79/7/EGK irányelv hatálya alá nem tartozó rendszereket jelentenek, amelyek célja, hogy valamely vállalkozásban vagy vállalkozások csoportjában, gazdasági ágazatban, foglalkoztatási ágazatban vagy ágazatok csoportjában akár alkalmazottként, akár önálló vállalkozóként tevékenykedő munkavállalóknak olyan ellátásokat biztosítsanak, amelyek a törvény által szabályozott kötelező érvényű szociális biztonsági rendszerek által biztosított ellátásokat kívánják kiegészíteni vagy helyettesíteni, akár kötelező, akár választható az ilyen rendszerekben való tagság.

(2) Ezen irányelv hatálya nem terjed ki:

a) az önálló vállalkozók egyéni szerződéseire;

b) az önálló vállalkozók kizárólag egy taggal rendelkező rendszereire;

c) bérből és fizetésből élő munkavállalók esetében azokra a biztosítási szerződésekre, amelyeknél a munkáltató nem szerződő fél;

d) a foglalkoztatási rendszerek tagjainak felkínált választási lehetőségekre, amelyek:

- kiegészítő ellátásokat, vagy

- az önálló vállalkozók részére a rendes ellátások folyósítása kezdő időpontjának a megválasztását vagy különféle ellátások közötti választást biztosítanak;

e) az olyan foglalkoztatási rendszerekre, amelyekben az ellátásokat a munkavállalók önkéntes hozzájárulásai fedezik.

(3) Ez az irányelv nem tiltja meg a munkaadóknak, hogy azoknak a személyeknek, akik elérték azt a korhatárt, amely egy foglalkoztatási rendszerben nyugdíjjogosultságot biztosít számukra, de még a jogszabályban meghatározott, az öregségi nyugdíjhoz szükséges korhatárt nem érték el, olyan nyugdíj-kiegészítést adjanak, amellyel ezek a személyek ugyanakkora vagy majdnem ugyanakkora ellátásban részesülnek, mint az ugyanabban a helyzetben lévő, ellenkező nemű személyek, akik már elérték a törvényes nyugdíjkorhatárt, mindaddig, amíg a kiegészítő ellátásban részesülő személyek el nem érik a törvényes nyugdíjkorhatárt.

3. cikk

Ezen irányelv hatálya alá tartoznak a foglalkoztatottak, beleértve az önálló vállalkozókat, továbbá azokat a személyeket, akiknek a tevékenységét betegség, anyaság, baleset vagy kényszerű munkanélküliség szakítja meg, valamint a munkát keresőket, illetve a nyugdíjas és rokkant munkavállalókat, vagy az azok jogán jogosultak, a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban.

4. cikk

Ezen irányelvet kell alkalmazni:

a) azokra a foglalkoztatási rendszerekre, amelyek a következő kockázatok ellen nyújtanak védelmet:

- betegség,

- rokkantság,

- idős kor, beleértve a korkedvezményes nyugdíjat,

- munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések,

- munkanélküliség;

b) azok a foglalkoztatási rendszerek, amelyek egyéb pénzbeli vagy természetbeni szociális ellátásokat, különösen a túlélő hozzátartozói ellátásokat és a családi támogatásokat biztosítják, ha az ilyen ellátásokat az alkalmazottnak fizetik ki, mert azok a munkáltató által a munkavállalónak a munkaviszonyára tekintettel fizetett díjazás részét képezik.

5. cikk

(1) A következő rendelkezések alkalmazásában az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmilyen nemi megkülönböztetés nem áll fenn, sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással, különösen a következők tekintetében:

- a rendszerek alkalmazási területe és a belépés feltételei,

- a járulékfizetési kötelezettség és a járulékok kiszámítása,

- az ellátások kiszámítása, beleértve a házastárs és azeltartottak kiegészítő ellátásait, illetve az ellátásokra való jogosultság tartamára és fenntartására irányuló feltételek.

(2) Az egyenlő bánásmód elve nem sérti a nők anyasági védelmére vonatkozó rendelkezéseket.

6. cikk

(1) Az egyenlő bánásmód elvével ellentétes rendelkezések közé azok a rendelkezések tartoznak, amelyek a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással, akár közvetlenül, akár közvetetten a nemre tekintettel:

a) meghatározzák azon személyek körét, akik valamely foglalkoztatási rendszerben részt vehetnek;

b) rögzítik a foglalkoztatási rendszerben való részvétel kötelező vagy választható jellegét;

c) eltérően szabályozzák a rendszerbe történő belépés korhatárát vagy a munkaviszony, illetve a rendszerbeli tagság minimális, ellátásra jogosító időtartamát;

d) eltérően szabályozzák - a h) és az i) pontban említettek kivételével - a járulékok visszatérítését abban az esetben, amikor a munkavállaló anélkül lép ki a rendszerből, hogy teljesítette volna azokat a feltételeket, amelyek a számára később hosszú távú ellátásokat biztosítanak;

e) különböző feltételeket szabnak meg az ellátások biztosítására, vagy az ilyen ellátásokat valamelyik nemhez tartozó munkavállalókra korlátozzák;

f) eltérő nyugdíjkorhatárokat állapítanak meg;

g) felfüggesztik a jogosultságok fenntartását vagy megszerzését a szülési szabadság vagy egyéb, jogszabályban vagy megállapodásban biztosított, a munkáltató által fizetett, családi okokból igénybe vett szabadság idejére;

h) eltérő mértékű ellátásokat állapítanak meg, kivéve, ha ezt biztosításmatematikai számítások szükségessé teszik, amelyek nemtől függően eltérnek a járulékalapú rendszerek esetén.

A tőkefedezeti, ellátásalapú rendszerek esetében egyes összetevők (az erről szóló példák a mellékletben szerepelnek) egyenlőtlenek lehetnek, amennyiben az összegek egyenlőtlensége a rendszer finanszírozásának megvalósítása idején alkalmazott, nemektől függően eltérő biztosításmatematikai számításokból ered;

i) eltérő mértékű munkavállalói járulékot állapítanak meg;

eltérő mértékű munkáltatói járulékot állapítanak meg, kivéve:

- ha a járulékalapú rendszerekben az a cél, hogy a végleges ellátások összegét egyenlővé vagy megközelítően egyenlővé tegyék a két nem tekintetében,

- azokban a tőkefedezeti, ellátásalapú biztosítási rendszerekben, amelyekben a munkaadók járuléka arra szolgál, hogy a megfelelő tőkét biztosítsák a meghatározott ellátások költségeinek fedezésére;

j) eltérő szabályokat állapítanak meg, vagy csak az egyik nemhez tartozó munkavállalókra nézve állapítanak meg szabályokat - a h) és az i) pontban említettek kivételével - a későbbi ellátásokra való jogosultság biztosítása vagy fenntartása tekintetében, amikor a munkavállaló kilép a rendszerből.

(2) Ha az ezen irányelv hatálya alá tartozó ellátások megadásáról a rendszert irányító testületek saját jogkörükben döntenek, akkor a hozott döntéseknek meg kell felelniük az egyenlő bánásmód elvének.

7. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy:

a) az egyenlő bánásmód elvével ellentétes minden olyan rendelkezést, amelyet jogszabályban előírt kollektív szerződések, üzemi megállapodások vagy a foglalkoztatási rendszerre vonatkozó, egyéb rendelkezések tartalmaznak, semmissé nyilvánítsanak vagy nyilváníthassanak, illetve módosíthassanak;

b) az ilyen rendelkezéseket tartalmazó foglalkoztatási rendszereket közigazgatási határozatokkal nem lehet jóváhagyni vagy általánosan kötelező érvényűnek nyilvánítani.

8. cikk

(1) A tagállamok megteszik azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek biztosítják az önálló vállalkozók foglalkoztatási rendszereinek az egyenlő bánásmód elvével ellentétes rendelkezéseinek legkésőbb 1993. január 1-jéig történő felülvizsgálatát.

(2) Ez az irányelv nem korlátozza azt, hogy az önálló vállalkozók foglalkoztatási rendszerében a rendszer felülvizsgálatát megelőző tagsági időszakra vonatkozó jogok és kötelezettségek továbbra is a rendszernek azon biztosítási időszakában érvényben lévő rendelkezéseinek hatálya alá tartozzanak.

9. cikk

Az önálló vállalkozók biztosítási rendszereinek vonatkozásában a tagállamok elhalaszthatják az egyenlő bánásmód elvének kötelező alkalmazását, a következőkre tekintettel:

a) a nyugdíjak, az öregségi nyugdíjak nyújtásának szempontjából a nyugdíjkorhatár, illetve a nyugdíjkorhatár egyéb ellátásokra vonatkozó esetleges következményeinek a meghatározása:

- vagy addig az időpontig, amíg az ilyen egyenlőséget jogilag szabályozott rendszerekben nem valósítják meg,

- vagy legkésőbb addig, amíg az ilyen egyenlőséget valamelyik irányelv nem írja elő;

b) a túlélő hozzátartozói nyugellátások szempontjából mindaddig, amíg e tekintetben a közösségi jog elő nem írja az egyenlő bánásmód elvének a jogszabályban meghatározott szociális biztonsági rendszerekben történő alkalmazását;

c) a 6. cikk (1) bekezdése i) pontja első albekezdésének alkalmazása a különféle biztosításmatematikai számítások figyelembevételére, legkésőbb 1999. január 1-jéig.

9a. cikk

Abban az esetben, ha a rugalmas nyugdíjkorhatár megállapítását a férfiak és a nők azonos feltételek mellett kérhetik, akkor ez nem tekinthető ezzel az irányelvvel összeférhetetlennek.

10. cikk

A tagállamok nemzeti jogrendszerükben meghozzák a szükséges rendelkezéseket annak érdekében, hogy minden olyan személy, aki az egyenlő bánásmód elve alkalmazásának elmulasztása miatt sérelmet szenved, igényét bírói úton érvényesíthesse, miután az egyéb jogorvoslati lehetőségeket az illetékes hatóságoknál már kimerítette.

11. cikk

A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek azoknak a munkavállalóknak az elbocsátása ellen, akik az egyenlő bánásmód elvének betartása érdekében a vállalkozáson belül panaszt tettek vagy más jogi eljárást kezdeményeztek.

12. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ezen irányelv alkalmazásáról szóló értesítéstől számított három éven belül megfeleljenek ( 6 ). Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok az ezen irányelvről szóló értesítéstől számított öt éven belül minden szükséges információt a Bizottság rendelkezésére bocsátanak, hogy a Bizottság az ezen irányelv alkalmazásáról szóló jelentését a Tanács elé történő terjesztés céljából elkészíthesse.

13. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

MELLÉKLET

Példák az olyan elemekre, amelyek egyenlőtlenek lehetnek azokon a tőkefedezeti ellátásalapú rendszereken belül, amelyekre a 6. cikk h) pontja utal:

- rendszeres nyugdíj részleges tőkésítése,

- nyugdíjjogosultság átruházása,

- hozzátartozói nyugellátás, amely egy jogosultnak kerül kifizetésre, a nyugdíj egy részéről történő lemondás fejében,

- csökkentett összegű nyugdíj, ha a munkavállaló előnyugdíjazást választ.

( 1 ) HL C 134., 1983.5.21., 7. o.

( 2 ) HL C 117., 1984.4.30., 169. o.

( 3 ) HL C 35., 1984.2.9., 7. o.

( 4 ) HL L 39., 1976.2.14., 40. o.

( 5 ) HL L 6., 1979.1.10., 24. o.

( 6 ) A tagállamok ezen irányelvről 1986. július 30-án kaptak értesítést.