A Budapest Környéki Törvényszék Mf.21529/2014/4. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 221. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 96. §] Bírók: Bicskei Ildikó, Németh Renáta, Sarudi Márta

Budapest Környéki Törvényszék

mint másodfokú bíróság

8.Mf.21.529/2014/4.

A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság által képviselt felperesnek - által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 10.M.1372/2011. számon megindított perében a Budapesten, 2014. október 14. napján kelt 34. sorszámú ítélettel szemben alperes részéről 37. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatja és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.

Kötelezi felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 542.895 (Ötszáznegyvenkétezer-nyolcszázkilencvenöt) forint + áfa együttes első- és másodfokú perköltséget.

Kötelezi felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívására - 1.031.300 (Egymillió-harmincegyezer-háromszáz) forint együttes elsőfokú és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a 2011. szeptember 14. napján kelt intézkedésével jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, az az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 33.149.571 forintot, ebből 30.846.375 forint után 2013. március 14-étől kamatot, valamint 457.200 forint perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte alperest 434.300 forint illeték megfizetésére.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes 2007. szeptember 11. napjától állt alkalmazásban az alperesnél gépkocsivezető munkakörben. 2009 januártól a felperes azMercedes típusú vontatót vezette. A jármű üzemanyag ellátásáról a felperes gondoskodott az alperesi társaságok telephelyén létesített belső kutaknál Hanzingban, Wellsben, Bécsben és Wellsben a gépkocsivezetők önállóan tankoltak és feljegyzést készítettek a tankolás adatairól, Bécsben is önállóan tankoltak, itt a tankolás dátumát, a kiadott mennyiséget rögzítették és aláírásukkal látták el. a raktárosok szolgáltak ki, a gépkocsivezető adta meg a kilométeróra állását és határozta meg az üzemanyag mennyiséget. Hanzingban egy chip-kártya érvényesítésével lehetett tankolni, amely a gépjárművezető birtokában volt. A jármű kilométeróra állását a gépjárművezető adta meg, a rendszer rögzítette a vételezett üzemanyag mennyiséget. Az alperes ügyvezetője 2011 augusztus végén és szeptember elején részletes adatokat kért le arra nézve, hogy a felperes hány alkalommal, mikor és mennyi üzemanyagot vételezett, és ezt az értéket összevetette az ezen időszak alatt megtett kilométerrel. A Mercedes szakszerviz megállapítása szerint a felperes által használt Mercedes típusú vontató átlagfogyasztása a jármű üzembe helyezése óta 27 liter/100 kilométer volt.

Felperes munkaviszonyát az alperes 2011. szeptember 14-én rendkívüli felmondással megszüntette. A rendkívüli felmondás tartalmazta, hogy az alperes ügyvezetője által 2011 augusztus végén és szeptember elején beszerzett adatok szerint a felperes által vezetett Mercedes vontató átlagfogyasztása - a tankolt üzemanyag és a megtett út alapján - 2009-ben 32,01 liter/100 kilométer, 2010-ben 33,28 liter/100 kilométer, 2011-ben 35,65 liter/100 kilométer volt, ugyanakkor a Mercedes szerviz megállapítása szerint az átlagfogyasztás 27 liter/100 kilométer. A 2009., 2010. és 2011. években a tényleges fogyasztás számottevően eltért a járművön mért fogyasztási adattól. A felperes a járműbe vételezett üzemanyagot az alperes által nem ismert módon elvonta és ezzel a munkaadónak kárt okozott, amelynek mértéke hozzávetőlegesen 5.057.361 forint.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem tudta eredményesen bizonyítani, miszerint a felperes a rendkívüli felmondásban meghatározott üzemanyag mennyiséget tankolta és vonta el, mivel az alperes által kimutatott tankolási adatokból nem volt megállapítható, hogy a felperes pontosan mikor és mennyi üzemanyagot vételezett. Bécsben és Wellsben a gépjárművezetők egyedül tankoltak, Bécsben a gépjárművezetők saját maguk írták alá a tankolást, Wellsben pedig az általuk tett feljegyzéseket összesítették havonta. A wellsi tankolási adatokat az elsőfokú bíróság nem fogadta el hitelesnek, mivel a gépjárművezetők önállóan tankoltak és készítettek a tankolásról feljegyzést, így nem voltak ellenőrizhetőek a tankolási adatok. A telephelyen a kútkezelő raktárosok rögzítették a tankolási adatokat és azt a gépjárművezetők nem írták alá, ezért az elsőfokú bíróság ezt szintén nem fogadta el hitelesnek. Rámutatott, hogy a és a telephelyen történő tankolások adataiból nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, a felperes mikor és milyen mennyiségű üzemanyagot tankolt. Az elsőfokú bíróság mellőzte az alperes igazságügyi írásszakértő kirendelése iránti bizonyítási indítványát, mivel a és a üzemanyag kútnál a tankolási adatok hitelessége megkérdőjelezhető volt, ezért annak nem volt jelentősége, hogy a konkrét bécsi tankolások a felperes által történtek-e. Az elsőfokú bíróság elfogadta hitelesnek a hanzingi tankolás adatait, azzal az alperesi érveléssel azonban nem értett egyet, hogy ez alapján is megállapítható a rendkívüli felmondás jogszerűsége, tekintve, hogy az alperes valamennyi üzemanyagkútnál történő tankolások alapján kiszámolt átlagfogyasztást mérte össze a gépjármű teljes időszakra megállapított átlagfogyasztásával és ennek alapján állapította meg az elvont üzemanyag mennyiségét. Erre tekintettel mellőzte az igazságügyi közlekedési és gépjármű műszaki szakértő kirendelésére tett bizonyítási indítványt is. A tankolási adatok pontatlanságára tekintettel az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a hitelesítetlen kútoszlopok hibásan működtek-e, illetve hogy a perbeli gépjárműnél az üzemanyaglopás elleni műszaki védelem biztosított volt-e. A tankolási adatok pontatlansága miatt a bíróság nem találta megállapíthatónak a rendkívüli felmondás jogszerűségét önmagában tanúvallomása alapján, amely szerint a rendkívüli felmondás közlését megelőzően a felperes az üzemanyag elvonását elismerte, azt egyébként a felperes a büntető- és a jelen eljárás során is tagadta. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes volt, és a jogellenesség jogkövetkezményeként elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és átalánykártérítés megfizetésére kötelezte alperest.

Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.