BH 2005.6.222 I. A költségvetési gazdálkodás pénzügyi lebonyolításának rendjébe tartozó kötelezettségvállalás ellenjegyzésének és a kötelezettségvállalás létrejöttéhez szükséges jóváhagyó nyilatkozatnak az értelmezése és jogkövetkezményei [156/1995. (XII. 26.) Korm. r. 35. § (1)-(2) bek.*; Ptk. 215. §].

II. Amennyiben a harmadik személy által jóváhagyott vállalkozási szerződés olyan feltételeket tartalmazna, amelyeket a megrendelő csak a harmadik személy által vállalt közreműködéssel képes teljesíteni és e közreműködés megtagadása miatt a megrendelő a szerződéstől elállni kényszerül, a vállalkozónak okozott kárért a harmadik személy is kártérítési felelősséggel tartozik [Ptk. 395. § (1) bek., 339. § (1) bek., 344. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletében tényként állapította meg, hogy miután az I. r. alperes által a g.-i hulladéktárolóban felhalmozott veszélyes hulladék szennyezettségének mértéke a jogszabályban előírt határértéket meghaladta, a Környezetvédelmi Felügyelőség az 1997. október 3. napján kelt határozatával kötelezte az I. r. alperest a környezeti kár elhárításának azonnali megkezdésére és annak meghatározott időpontig a határérték eléréséig történő folyamatos elvégzésére. A Kormány a 2320/1997. (X. 15.) számú határozatával a perbeli veszélyes hulladék által okozott környezeti kár lokalizációja és a kár elhárítása pénzügyi feltételeinek biztosítása végett az I. r. alperes által felveendő hitel visszafizetéséért kezességet vállalt, kamattámogatást, valamint a Központi Környezetvédelmi Alap terhére vissza nem térítendő támogatást biztosított. Az I. és II. r. alperes (a II. r. alperes mint a Központi Környezetvédelmi Alap kezelője) között 1997. november 17-én együttműködési és támogatási megállapodás jött létre, ebben részletezték a kárelhárítási, a lokalizációs és a kárfelszámolási feladatokat. A közbeszerzési eljárás eredményeként az I. r. alperes a felperessel 1998. március 18-án vállalkozási szerződést kötött az e szerződés mellékletét képező műszaki ütemtervben írt munkálatok elvégzésére, a vállalkozási szerződésben meghatározott összegű vállalkozói díj ellenében. A szerződés 17. pontja tartalmazta, hogy a szerződés a II. r. alperes ellenjegyzésével lép hatályba. A felperes 1998 márciusától végezte a veszélyes hulladék csomagolására szolgáló ROCLA tartályok gyártását mindaddig, amíg az I. r. alperes 1998. augusztus 28-án a gyártást fel nem függesztette.

A II. r. alperes az 1998. szeptember 10-én kelt levelében értesítette az I. r. alperest, hogy a perbeli munkák tárgyában tényfeltáró ellenőrzést rendelt el, egyben a kárelhárítás II. ütemének munkálatait 30 napra felfüggesztette. 1998. október 16-án az I. r. alperes - a II. r. alperessel egyetértésben - a további munkavégzést leállította. Közölte, hogy a szerződést a felperessel meg kívánja szüntetni és új közbeszerzési pályázatot kíván kiírni. Ezt követően az I. r. alperes a felperessel kötött szerződéstől 1998. november 13-án a felperes szerződésszegésére hivatkozással elállt. Az elállást tartalmazó levelet a II. r. alperes ellenjegyezte.

A felperes a módosított keresetében 1 275 024 454 Ft és járulékai megfizetésére kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni. Keresetét a Ptk. 359. §-ának (1) bekezdésére, - a megrendelőnek a vállalkozási szerződéstől való általános elállási joga alapján történő elállására, másodlagosan a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdésére, a 313. §-ára, valamint a Ptk. 318. §-a alapján alkalmazandó, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére, - végül a Ptk. 350. §-ának (1) bekezdésére is alapította. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az első fokon eljárt bíróság rész- és közbenső ítéletében megállapította, hogy az I. r. alperes és a felperes között 1998. március 18-án a g.-i környezeti kár felszámolása tárgyában létrejött vállalkozási szerződés megszűnése folytán az I. r. alperes teljesítésének elmaradásával okozati összefüggésben a felperes kártérítési követelésének jogalapja az I. r. alperessel szemben fennáll. A II. r. alperessel szemben a keresetet elutasította és kötelezte a felperest a II. r. alperes részére 5 000 000 Ft perköltség megfizetésére.

A másodfokú bíróság a felperes és az I. r. alperes fellebbezése folytán hozott közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletét részben megváltoztatta és az I. r. alperes, valamint a felperes között létrejött vállalkozási szerződésből eredő felperesi kereseti kérelem tárgyában az I. és II. r. alperes egyetemleges kártérítési felelősségét állapította meg. Abban elfogadta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, hogy az I. r. alperes által felhozott különös elállási okok és jogcímek nem voltak megalapozottak, a felhozottak alapján az I. r. alperes a szerződéstől való elállásra nem volt jogosult. Álláspontja szerint I. r. alperes által tett elállási nyilatkozatot a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdésében írt, a megrendelőt megillető általános elállási jog alapján kell hatályosnak tekinteni. Az elállás folytán az I. r. alperes a Ptk. 395. §-ának (1) bekezdése szerint kártérítés fizetésére köteles.

A II. r. alperes felelősségével kapcsolatosan megállapította: a szerződés 17. pontjában írt azzal a kikötéssel, hogy a szerződés csak a II. r. alperes ellenjegyzésével lép hatályba, a II. r. alperes nem vált a szerződés alanyává, nem lépett be a felperes és az I. r. alperes között létrejött jogviszonyba. E kikötés tartalma szerint a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdésében szabályozott, a szerződés létrejöttéhez szükséges harmadik személy hozzájáruló nyilatkozatának kikötését jelentette, amit a II. r. alperes megadott. A II. r. alperes hozzájáruló nyilatkozatától nem a szerződés hatályosulása, hanem annak létrejötte függött, ezt támasztották alá a szerződés 7. pontjában írtak is. A II. r. alperes intézkedései, amelyek az I. r. alperesnek a szerződéstől való elállásához vezettek, a II. r. alperes részéről a Ptk. 215. §-ában foglalt, a szerződés érvényességéhez szükséges hozzájáruló nyilatkozat visszavonását jelentették, amely azzal járt együtt, hogy a perbeli vállalkozási szerződés pénzügyi fedezetének a biztosítása a II. r. alperes részéről megszűnt. A hozzájárulás visszavonására azonban törvényes lehetőség nincs, ezért a II. r. alperesnek a nyilatkozat visszavonásaként értékelhető magatartása jogellenes, amely megalapozza a II. r. alperesnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében írt kártérítési felelősségét. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság rész-és közbenső ítéletének a II. r. alperes kárfelelősségével kapcsolatos rendelkezését megváltoztatta és az I. és II. r. alperesek egyetemleges kártérítési felelősségét megállapította.

A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és a II. r. alperes kártérítési felelőssége vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a II. r. alperes mint központi költségvetési szerv írásbeli ellenjegyzése nem feltétele a harmadik személyek által kötött szerződés létrejöttének. A költségvetési szerv kötelezettségvállalásával és utalványozásával érvényesíthető jogosultságokat és kötelezettségeket a perbeli időben hatályban volt 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet VIII. fejezete szabályozta. A rendelet 35. §-ának (2) bekezdése szerint az ellenjegyzés alaki feltétele a költségvetési szerv által vállalt anyagi kötelezettségvállalás hatályosulásának. Az ellenjegyzés teljesítése a költségvetési szervet érintő belső jogviszony egyfajta "fizetési engedély" a költségvetési szerv kötelezettségvállalásához. A költségvetési forrás terhére történő kötelezettségvállaláshoz szükséges pénzügyi ellenjegyzés ezért nem tekinthető a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jognyilatkozatnak, így jogszabálysértéssel történt annak megállapítása, hogy a visszavonással a II. r. alperesnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti kárfelelőssége bekövetkezett.