BH 2018.5.135 Nincs törvényi alapja az előzetes bírósági mentesítésnek annak a terheltnek az esetében, aki cselekményét az ügyvédi foglalkozás szabályainak ismételt megszegésével, olyan sértett sérelmére követte el, olyan alapcselekmény elkövetéséhez nyújtott hathatós (szakszerű) segítséget, amely a koránál és állapotánál fogva a bűncselekmény felismerésére korlátozottan képes személy megtévesztését célozta, illetve eredményezte [Btk. 102. §].

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.22178/2014/113., Fővárosi Törvényszék Bf.13224/2016/8., Kúria Bfv.1055/2017/6. (*BH 2018.5.135*)

***********

[1] Az elsőfokú bíróság a 2016. szeptember 13-án kihirdetett ítéletében a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (5) bek. b) pont] és 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont]. Ezért őt "halmazatul" 2 évre próbára bocsátotta.

[2] A terhelt és védője által bejelentett fellebbezés alapján eljárt törvényszék ítéletével a bűnjelekre vonatkozó kiegészítéssel, illetve pontosításokkal érdemben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.

[3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás lényege szerint az I. r. terhelt elhatározta, hogy P. S. befolyásolhatóságát, rossz mentális állapotát kihasználva ellenérték fizetése nélkül megszerzi a sértett két ingatlanon fennálló tulajdonjogát. Amikor az I. r. terhelt tudomására jutott, hogy P. S. súlyos állapotban kórházba került és halálának közeli bekövetkezésével számolni kell, megkereste a IV. r. terheltet, aki ügyvédként praktizált, de a cselekmények elkövetése idején elmebetegségben, szellemi leépülésben, elbutulásban szenvedett és cselekménye következményeinek felismerésében, illetve a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában súlyos mértékben korlátozott volt.

[4] Az I. r. terhelt a IV. r. terhelttel 2004. június 16. és július 7. napjai között ismeretlen helyen elkészíttetett egy 2004. július 5. napjára dátumozott adásvételi szerződést, amely szerint P. S. a B., R. utcai - tehermentesen 8 400 000 forintot érő - lakását holtig tartó haszonélvezeti jog fenntartása mellett 1 500 000 forint vételár megfizetése ellenében az I. r. terheltnek értékesíti. Az így elkészített szerződést az I. r. terhelt P. S. nevében ismeretlen személlyel eladóként aláíratta. Ezt követően az adásvételi szerződést a IV. r. terhelt annak tudatában, hogy a szerződéses nyilatkozatot ténylegesen nem az ingatlan tulajdonosa tette, ellenjegyezte.

[5] Mivel az I. r. terhelt P. S. a B., B. J. utcai ingatlanon fennálló 3/24 rész tulajdoni hányadát is meg kívánta szerezni, a IV. r. terhelttel 2004. június 16. és július 28. napjai között elkészíttetett egy 2004. július 5. napjára dátumozott, V. M. nevére szóló meghatalmazást és egy 2004. július 6. napjára dátumozott ajándékozási szerződést, amely szerint P. S. a B., B. J. utcai ingatlanon fennálló - legalább 800 000 és legfeljebb 2 000 000 forintot érő - 3/24 rész tulajdoni hányadát haszonélvezeti jog, illetve egyéb korlátozás nélkül az I. r. terheltnek ajándékozza. Az I. r. terhelt a meghatalmazást egy ismeretlen személlyel aláíratva, illetve a V. M. által ismeretlen körülmények között aláírt ajándékozási szerződést visszajuttatta a IV. r. terhelthez, aki ezt követően azokat ellenjegyzéssel látta el, noha tudta, hogy a nyilatkozatot meghatalmazóként nem az ingatlanrész tulajdonosa, P. S. írta alá.

[6] Ezt követően az általa készített és ellenjegyzett szerződéseket, valamint meghatalmazást az I. r. terhelt tulajdonjogának bejegyzésére vonatkozó kérelemmel a IV. r. terhelt annak tudatában nyújtotta be a földhivatalhoz, hogy a szerződéses nyilatkozatot ténylegesen egyik esetben sem az ingatlan tulajdonosa tette. Az adásvételi szerződés alapján az ingatlan-nyilvántartásba az I. r. terhelt tulajdonjogát jogerősen bejegyezték, míg az ajándékozási szerződés alapján erre - az örökös fellépése miatt - nem került sor.

[7] A cselekmény következtében P. S. örökösének legalább 9 200 000 forint, de legfeljebb 11 000 000 forint kára keletkezett.

[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva a IV. r. terhelt terhére terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhelttel szemben kiszabott próbára bocsátás helyett rövid tartamú, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását, egyebekben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

[9] Indokául arra hivatkozott, hogy a terhelttel szemben úgy alkalmaztak jogerősen próbára bocsátást, hogy annak törvényi feltételei nem álltak fenn. Egyrészt a törvény a Btk. 17. § (2) bekezdésére alapított, a Btk. 82. § (5) bekezdése szerinti korlátlan enyhítés keretében csak a büntetés nemének és mértékének szabad megválasztását teszi lehetővé azzal a megkötéssel, hogy az adott büntetési nemre ilyenkor is az Általános Rész generális minimuma az irányadó. A korlátlan enyhítés lehetősége tehát nem alapozza meg büntetés helyett intézkedés, így próbára bocsátás alkalmazását. Másrészt az intézkedés alkalmazásának egyéb törvényi feltételei is hiányoztak figyelemmel arra, hogy a Btk. 65. § (1) bekezdése értelmében próbára bocsátásnak vétség, valamint 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt van helye, s ezzel szemben a terhelnek felrótt legsúlyosabb vagyon elleni bűncselekmény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Így az intézkedés alkalmazására az anyagi jogi szabályok megsértésével került sor.

[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt - helyes indokainál fogva - annyi változtatással tartotta fenn, hogy a terhelt vagyon elleni cselekménye tettesként, folytatólagosan, de nem üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (4) bek. a) pont], azonban az intézkedés alkalmazása a helyes minősítés mellett is törvénysértő. Ezért a próbára bocsátás mellőzésével a terhelttel szemben rövid tartamú, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.

[11] A Kúria a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés második fordulata szerint nyilvános ülésen bírálta el.

[12] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az indítványt azzal tartotta fenn, miszerint a terhelttel szemben intézkedés alkalmazását az elkövetéskor hatályos Btk. 72. § (1) bekezdése és a 87. § (4) bekezdése zárta ki. Érdemben változatlanul a próbára bocsátás mellőzésére, és a terhelttel szemben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt azzal, hogy az ügyvédi foglalkozás visszaélésszerű felhasználásával megvalósított bűncselekmények miatt előzetes mentesítés megadását nem tartotta indokoltnak.

[13] A terhelt védője felszólalásában az ügyészi indítvány érveit elfogadva felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetére a terhelt előzetes mentesítésben részesítését kérte.

[14] A felülvizsgálati indítvány alapos.

[15] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pont második fordulata kifejezetten biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét, ha törvénysértő intézkedést szabtak ki.