A Székesfehérvári Törvényszék Bf.29/2017/7. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. Bírók: Czikajló Ádám, Nyíri Zoltán, Veszeli Éva

Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság

1.Bf.29/2017/7. szám

A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a Székesfehérváron a 2017. évi október hó 31. és 2018. évi január hó 25. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A rágalmazás vétsége miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Székesfehérvári Járásbíróság 2017. évi január hó 24. napján kihirdetett 3.B.660/2015/17. számú ítéletét megváltoztatja:

A vádlott cselekményét becsületsértés vétségének (Btk. 227.§. (1) bekezdés a., pont) minősíti.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú ítéletet.

I n d o k o l á s

A járásbíróság vádlottat bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében (Btk. 226. § (1) bekezdés). Ezért őt megrovásban részesítette. Ezen túlmenően rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú határozattal szemben a vádlott jelentett be tartalma szerint felmentést célzó perorvoslatot.

A törvényszék nyilvános fellebbezési tárgyaláson (Be. 363. § (2) bekezdés b./ pont) vizsgálta meg a járásbíróság vádlotti fellebbezéssel támadott ítéletét és eljárását.

Az elsőfokú bíróság a Be. XXIII. Fejezetében külön eljárásként szabályozott magánvádas eljárás szabályait betartotta.

Mégis eljárása során a Be. bizonyítás felvételére vonatkozó rendelkezései figyelmen kívül hagyásával hallgatta ki tanúként H.P-t és F.B-t.

A Be. 82. § (1) bekezdés b./ pontja értelmében ugyanis megtagadhatja a tanú-vallomástételt az, aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

A Be. 2012. január 1. napjától hatályos 293. § (3) bekezdése pedig azt rögzíti, hogy amennyiben megállapítható, hogy a tanú a vallomásban magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, a tanút a Be. 82. § (1) bekezdés b./ pontjában meghatározottak szerint ismételten figyelmeztetni kell.

A figyelmeztetés illetőleg a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvi rögzítése elengedhetetlen. Ennek hiányában a szóban forgó tanúvallomás kirekesztendő a bizonyítás anyagából, törvényes bizonyítékként figyelembe venni nem lehet (Be. 82. § (2) bekezdés; Be. 293. § (3) bekezdés).

A 11. és 14. sorszámú jegyzőkönyvek tanúsága szerint a járásbíróság a 2016. június 28. napján és 2016. október 27. napján megtartott tárgyalás alkalmával magánvádló tanút egyáltalán, míg H.P. tanút nem teljes körűen figyelmeztette relatív mentességi jogára, holott ezen személyek vonatkozásában a becsület csorbítására alkalmas - magánvád tárgyát képező - tényállítás tartalmából következően nyilvánvalóan felmerült annak lehetősége, hogy az adott kérdésre történő válaszadással önmagukat vagy hozzátartozójukat bűncselekmény elkövetésével fogják vádolni.

A fent írtak okán a megjelölt személyi bizonyítékok nem képezték a tárgyalási anyag részét, törvényes bizonyítékként nem voltak értékelhetők.

Az első fokon megállapított tényállás a jelzett eljárási szabálysértéssel összefüggésben felderítetlenségben (Be. 351. § (2) bekezdés a./ pont) megnyilvánuló - másodfokon kiküszöbölhető - megalapozatlanságban szenvedett.

A törvényszék az elsőfokú bíróság által megvalósított eljárási hiba és az ennek folyományaként jelentkező megalapozatlanság reparálása (Be. 353. § (1) bekezdés) érdekében az ügyben nyilvános fellebbezési tárgyalást tűzött ki, bizonyítás felvételét rendelte el, melynek keretében a törvényes figyelmeztetések elhangzását követően ismételten tanúként hallgatta ki a fent nevezett személyeket.

A másodfokú bíróság előtt vádlott lényegében megismételte az elsőfokú eljárásban előterjesztett védekezését, arra hivatkozott, hogy a lakásszövetkezet igazgatóságának küldte el az e-mailt. Más tisztségviselőkhöz, így például F.B-hoz el sem juthatott volna a levél. Annak az álláspontjának is hangot adott, hogy a szóban forgó elektronikus levél elküldésével lényegében a kritikus véleményét fogalmazta meg, amelyhez törvényes joga volt.

A vádbeli időszakban és azóta is a Sz-i X. sz. Sz. önálló képviseletére feljogosított ügyvezető igazgató - magánvádló- illetőleg a lakásszövetkezet gazdasági vezetője - H.P. - egymást erősítő tartalmú tanúvallomást tettek a másodfokú bíróság előtt.

A vádlott védekezését minden tekintetben cáfolták, egyúttal érdemben reflektáltak a terhelt által a lakásszövetkezet törvényes működésével kapcsolatban hangoztatott aggályokra, és bemutatták azt a folyamatot is, ami végül a vádlottal szembeni büntetőfeljelentés megtételéhez vezetett.

H.P. tanúvallomásában előadta, hogy a lakásszövetkezet száznegyvenhat lépcsőházat üzemeltet. A könyvelés lépcsőházi szinten történik. A szövetkezetnél készítenek gazdasági beszámolót. Egy könyvvizsgált szervezetről van szó, ami a számviteli törvény előírásai szerint működik.

H.P. tanú vádlott ellenséges viselkedésének okát abban látta, hogy szerinte a terhelt nem látta át a lakásszövetkezeti gazdálkodás komplex összefüggéseit. A becsület csorbítására alkalmas tényállításokat tartalmazó levél megírásának hátterében H.P. tanúvallomása értelmében az állt, hogy vádlott az általa lakott, illetőleg a szomszédos lépcsőház között szükségszerű összefüggéseket keresett, holott a dolog természetéből fakadóan e két lépcsőház gazdálkodásának eredménye nem lehet azonos. Nem ugyanazok ugyanis az e két egység vonatkozásában felmerülő kiadások, illetve befizetések.

H.P. arra is hivatkozott, hogy nem tudta megértetni vádlottal, hogy a közös költség a tulajdonos általi befizetéssel a szövetkezet, mint jogi személy vagyonát képezi.

H.P. tanú hangsúlyozta, hogy a lakásszövetkezetnél minden a létesítő okiratban foglaltak szerint zajlott, a tagoknak különböző fórumokon, így például a küldöttgyűlésen, tagértekezleteken lehetőségük van megjelenni, hozzáférhetnek az előző évre vonatkozó gazdasági adatokhoz, információkhoz. Ő és munkatársai mindig igyekeztek időben tájékoztatni az érintetteket az adott évvel kapcsolatos változásokról. A küldötteknek lehetőségük van a következő évben tervben szereplő adatokról tájékozódni, ezzel összefüggésben észrevételeket tehetnek, illetőleg kérdéseket intézhetnek a szövetkezethez, annak működésével kapcsolatban.

H.P. tanú vallomásában kitért arra is, hogy a 2014. novemberi rágalmazó levél kézhezvételét megelőzően többször találkozott vádlottal. Minden egyes alkalommal - így a 2014 szeptemberében kelt írásos levélben is, melyben a magánváddal érintett 2013-as évre vonatkozó gazdasági beszámolóval kapcsolatos terhelti kérdést válaszolta meg legjobb tudásához mérten - kísérletet tett arra, hogy eloszlassa a vádlott aggályait. Ezt a gyakorlatot követte akkor is, amikor gazdasági vezető volt, és akkor is, amikor főkönyvi könyvelőként dolgozott.

H.P. tanúvallomásában azt hangsúlyozta, hogy vádlottnál visszatérően komoly értelmezési problémákat észlelt. Nevezett viselkedése azt követően már nem volt tolerálható, hogy áttételesen őt is olyan dolgokkal vádolta meg hamisan, amit nem követett el.

A magánvádló tanúvallomása minden lényegi mozzanatot illetően összhangban volt H.P. tanú vallomásával.