A Fővárosi Törvényszék P.22331/2017/36. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 324. §, 325. §, 326. §, 327. §, 339. §, 349. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §] Bíró: Brunnerné dr. Kerekes Gyöngyi

Fővárosi Törvényszék

...P.../2017/36.

A Fővárosi Törvényszék

a Bakkné dr. Gaál Éva Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe.) által képviselt

I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe szám alatti lakos) felperesnek,

a dr. Lakárdy Bernadett Lilla I.rendű alperes neve i ügyész által képviselt

I.rendű alperes neve (I.r. alperes címe.) I. r. és

a dr. Sütő Krisztina Erika jogtanácsos által képviselt

II.rendű alperes neve (II.r. alperes címe.) II. r. alperes ellen

kártérítés iránt indított perében meghozta az alábbi

ÍTÉLETET:

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek személyenként 150.000 (Százötvenezer) Ft perköltséget.

A le nem rótt 480.000 (Négyszáznyolcvanezer) Ft le nem rótt kereseti illetéket a felperes köteles az államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de ennél a bíróságnál elektronikusan benyújtandó fellebbezésnek van helye.

A felek kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.

A másodfokú eljárásban a fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

Ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték, a teljesítési határidő vagy az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti a tárgyalás megtartását.

INDOKOLÁS

A felperes a 2000. április 21-én készült tanulmányában átvilágította a cég neve Kft. gazdasági, pénzügyi tevékenységét, erre a Kft. egyik tulajdonosa, 1-es személy kérte.

2003. július 17-én 2-es személy és 3-as személy feljelentést terjesztett elő 1-es személlyel és társaival szemben, azzal az indokolással, hogy 1999-től 2000 őszéig folyamatosan nagyobb összegű kölcsönöket nyújtottak 1-es személynek és társainak. A feljelentés alapján a BRFK Vizsgálati Főosztály Vagyonvédelmi Osztály Vagyonvédelmi II. Alosztálya nyomozást folytatott a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette megalapozott gyanúja miatt 1-es személy és társai ellen. A felperessel a nyomozó hatóság az alapos gyanút 2005. június 7-én közölte.

A települési Városi Ügyészség B.2086/2004/14. szám alatt 2005. szeptember 26-án nyújtotta be vádiratát 1-es személy I. r., 4-es személy II. r., I.rendű felperes neve felperes III. r. és 5-ös személy IV. r. vádlottakkal szemben, amelyben a felperest a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettével, mint társtettest vádolta.

A települési Városi Bíróság a 2011. május 5-én kelt 6.B.425/2009/44. számú ítéletében megállapította az I., II. r. vádlott bűnösségét és a felperest, mint III. r. vádlottat, valamint a IV. r. vádlottat a vád alól felmentette. A települési Városi Bíróság vizsgálta a vádhatóság arra való hivatkozását, hogy a III. és a IV. r. vádlott, tehát a felperes és társa az ügyészség álláspontja szerint a sértetteket egészen 2001. június 29. napjáig továbbiakban is tévedésben tartotta, és a bizonyítási eljárás adatai alapján a bíróság nem látta minden kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy a felperes és a IV. r. vádlott 2000 áprilisát követően 2001. június 29-ig jogtalan haszonszerzési céllal tartotta volna fenn a sértettek azon téves vélekedését, hogy a cég neve Kft. rentábilisan működik. Ennek hiányában pedig a települési Városi Bíróság megítélése szerint megállapítható a Btk. 33. § b) pontja szerinti elévülés bekövetkezte, ami a Btk. 32. § b) pontja alapján büntethetőséget megszüntető ok, ezért a bíróság a felperest és a IV. r. vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette.

A Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. november 15-én kelt 2.Bf.566/2011/5. számú végzésével a települési Városi Bíróság ítéletét mind a négy vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A másodfokú bíróság végzése indokolásában megállapította, hogy büntethetőséget megszüntető ok esetében nem felmentésnek, hanem az eljárás megszüntetésének van helye. A másodfokú bíróság utasította az elsőfokú bíróságot, hogy az eljárást a tárgyalási szaktól teljes egészében ismételje meg, hallgassa ki a megismételt eljárásban részletesen a vádlottakat, valamennyi tanút és a szakértőt is, mert csak ezt követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a törvényesen felvett bizonyítás eredményeként rendelkezésre álló bizonyítékok alapján valamennyi, kellően felderített, releváns tény ismeretében megalapozott tényállást állapítson meg, és a megalapozott tényállás alapján valamennyi vádlott büntetőjogi felelőssége vagy annak hiánya kérdésében törvényes álláspontot foglaljon el.

A felperes a bírósághoz 2013. november 25-én írt levelében felmentő ítélet meghozatalát kérte.

A megismételt eljárásban a települési Járásbíróság a 2014. december 1. napján kelt 7.B.54/2012/69. számú ítéletében megállapította az I. és a II .r. vádlott bűnösségét, a felperes, mint III. r. vádlott és a IV. r. vádlott tekintetében a társtettesként elkövetett csalás bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Az ítélet indokolása alapján a vád szerint a felperes és a IV. r. vádlott a terhükre rótt cselekményt azzal követték el, hogy valótlan adatokat tartalmazó átvilágító tanulmányt készítettek a cég neve Kft.-ről, és az abban foglalt hamis adatokkal megtévesztve a sértetteknek kárt okoztak. A bíróság megállapította, hogy ez a tanulmány 2000. április 21-én készült, a felperessel szemben a gyanúsítás közlésére 2005. június 7-én, a IV. r. vádlottal szemben pedig 2005. június 3-án került sor. A büntetési tétel felső határa 5 év, a cselekmény elkövetésétől számított 5 év elteltével a vádlottnak büntethetősége elévült, ezért megszüntette az elsőfokú bíróság a felperessel és a IV. r. vádlottal szemben az eljárást.

A települési Járásbíróság ítéletével szemben 2015. február 17-én a felperes védője útján fellebbezést jelentett be, kifogásolta a család bűntette miatti eljárás megszüntetését, bűncselekmény hiányában kérte felmentését.

A II.rendű alperes neve, mint másodfokú bíróság a 2016. február 12-én kelt 1.Bf.321/2015/11. számú ítéletében az elsőfokú ítéletnek a felperesre vonatkozó rendelkezéseit helyben hagyta.

A bíróság megállapította, hogy a települési Városi Bírósághoz 2005. szeptember 26-án érkezett B.2086/2004/14. számú vádirat bírósági első példányán részben ceruzával, részben több tollal, különböző írásmóddal készült feljegyzések találhatók. A feljegyzések a vádirat három oldalát érintik. A vád megjelöléséhez is feljegyzések, megjegyzések vannak fűzve. A felperes és a IV. r. vádlott elleni vádnál "bűnsegéd?" és át van húzva, illetőleg az van oda felvezetve, hogy "ha ténykedésüknél folytatólagos, elévülhetett" és utalás van a vád módosítására is.

A települési Városi Ügyészség a B.2086/2004/15. számú, 2008. február 6-án, a települési Városi Bírósághoz címzett átiratában a vádirati tényállást kiegészítette negyedik bekezdéssel, hogy a felperes a III. r. vádlott és a IV. r. vádlott a sértetteket egészen 2001. június 28-ig tévedésben tartotta. Fenntartották a sértettek azon téves vélekedését, hogy a cég jövedelmező lehet, ezzel segítséget nyújtottak az I. és II. r. vádlottnak a vagyonmentésben.